Kína-levél 379 sz., 2012. május 15

Verseny az olcsó munkaerőért

«Az infrastrutúra kiváló, olcsó, bőséges munkaerő áll rendelkezésre és nem drága», stb. dicsekedik a hivatalnok. Egyébként, pontosítja, «szakszervezetek nélkül a rugalmasság elképesztő, lehet módosítani a munkaidőbeosztást a piac szükségletei szerint»… Ami a túlórákat illeti, csak akkor kell kifizetni, ha a munkás a 14. órát kezdi! («Le Monde», május 8.) A hivatalnok a kínai befektetőket akarja meggyőzni, hogy Dél-Karolinában, az USA-ban, ebben a paradicsomban ruházzanak be (igen, jól látjátok, nem elírás!)! A Michelin és a BMW már berendezkedett és rekordprofitot ér el, ahogy a Volkswagen … Kínában.

Ez az amerikai hivatalnok azzal dicsekedik saját országában, amit a kínai hatóságok már átengedtek a Kínába olcsó munkaerőért átköltözött amerikai vállalatoknak. Verseny az olcsó munkaerőért. A jogok nélküli kínai ifjúságra – a fiatal migránsokra – erőltetett rugalmasság, az alacsony bérek, a követeléseket védő szakszervezet hiánya… van miért küzdeni nap mint nap Kínában is.

Navigáció

A nemzetközi válsághoz kötődő gondok éleződnek. A Reuters (május 8.) a Kommunista Párt októberre várható kongresszusa kapcsán veti fel, hogy a vezetők több mint felének el kell hagynia posztját átadva helyét az újaknak.

E hónap elején tartotta éves közgyűlését a Stratégiai és Gazdasági Dialógus, melynek arról kellett vitát folytatnia, hogy az ország még több előnyt kell biztosítason a magánbefektetők számára. A témát erősen homályba borította Chen Guangcheng, a vak aktivista ügyvéd kalandos menekülése, aki az USA nagykövetségén talált menedéket, majd kórházba küldték (s valószínűleg repülőgéppel New Yorkba). Pedig az amerikai pénzvilág (a bankok és a spekulatív alapok) a kínai befektetési vállalkozások 49 %-át is birtokolhatják.

Nyitás, de ismétlem, a válsághelyzet a párt, tehát az állam élén akkor állt be, mikor a Világbank közzétette jelentését, hogy az állami monopóliumot meg kell törni és lehetővé tenni a magánszektor (elsősorban a multik) számára a betörést azon szektorokba, ahol ez eddig nem volt lehetséges (a kínai pénzügyi intézményekbe).

Hol vannak a kínai dolgozók ezekben az ügyekben? A magánszektor betör az eddig állami szektorba, a dolgozóknak jobb lesz-e? A Foxconn-nál, a távközlési eszközök gyártójánál jobb lett? Lesz-e joguk a szervezkedésre, nem úgy, mint a Wal-Martnál, ahol levadásszák a szakszervezeti tagokat? Lesznek-e magasabb bérek, mikor a multik a munkaerő árát csökkenteni szokták? Ki állíthatja, hogy a kínai dolgozók körülményei javulnak? Mi a helyzet most?

Bérkövetelések, munkakörülmények javítása? Senki nem hallgatja meg a panaszokat, mivel alacsony áron kell dolgozni! Akkor pedig azzal kell próbálkozni, hogy mégis meghallgassanak… A «China Labour Bulletin» (máj. 7.) elmondja, hogy egy tajvani (lábbeli) üzem 1000 munkása Dongguanban beszüntette a munkát, mert az igazgatóság lecsökkentette a havi prémiumot (a bér 20 %-át) 500 yüanról (55€) 100 yüanra, a szépen kérés előtt fülét becsukta. Minthogy az üzem csak egyetlen figura a hatalmas termelésben, semmi nem mozdult. Egy sztrájkoló ekkor elkezdte mutogatni a kínai Twitteren az üres csarnokot, mire a helyszínen rögvest megjelentek az újságírók és a helyi munkaügyi iroda kiküldöttei. Másnap az igazgatóság felemelte a prémiumot 300 yüanra.

Ugyancsak prémiummegvonási esetről számol be a «Kollektív tárgyalások kutatása» c. folyóirat. Az üzemi ACFTU szakszervezeti elnöke nem más, mint a vállalati alelnök! Az első tehát, aki erőszakot tesz a törvényen, maga a hivatalos szakszervezet elnöke …

Kollektív tárgyalások és szakszervezet. A két esetben a dolgozók nem vettek részt a tárgyalásokban. Miért kell azzal fenyegetni, hogy a mélybe vetik magunkat ahhoz, hogy meghallgassák őket? A Foxconn dolgozói fordultak ehhez a kétségbeesett lépéshez… és átirányították őket a shenzheni üzembe többet dolgozni kevesebb bérért. Sosem nem vették figyelembe kéréseiket. Mert a Foxconn igazgatósága számíthat a hivatalos szakszervezetre, ennek a vezetése megegyezik a 15180 termelési egység vezetésével Shenzhenben.

A szakszervezetek természetellenes szerepe elősegíti a túlzott kizsákmányolást és az ehhez fűződő tragédiákat: a Foxconn-nál 2010-ben 13 öngyilkosság következett be, 2011-ben egy robbanásban 3 munkás halt meg, és mintegy 30 ezer középiskolás szakmai gyakorlat címén végezett munkája (gyakran 6 hónapon át) kimeríti a törvények áthágása és a túlzásba vitt kizsákmányolás kategóriáját. És ez általános a magánszférában.

Anita Chan kutató írta meg nekünk: “Kínában nem beszélhetünk “kollektív tárgyalásokról”, hanem “kollektív konzultációról”, hogy egyhítsék a tőke és a munka közötti ellentét képét. A kollektív konzultációt úgy írják le, mint egy folyamatot, melyben mindegyik oldal, a vállalati vezetés és a dolgozók is nyernek. Ennek a mechanizmusnak kiterjesztése nemzeti programmá a lehető legnagyobb számú vállalatot kell érintse. De hogyan lehetne egy komoly kollektív szerződést csinálni olyan helyen, ahol nincs is szakszervezet, vagy pedig a vállalati káderek adják a vezetését? Minden komoly kollektív szerződést alá kellene írjanak a munkások autentikus képviselői, legyenek azok szakszervezeti képviselők vagy munkásküldöttek.”

Kollektív tárgyalások és sztrájk az LG-nél

A szakszervezeti függetlenség mellett kiálló China Labour Bulletin cikkében a kollektív tárgyalások koncepciójáról és gyakorlatáról ír. Publikálja a kínai Collective Bargaining Research [«Kutatások a kollektív tárgyalásokról»] friss elemzését. A tanulmány megemlíti azt a sztrájkmozgalmat, ami a dél-koreai LG Display-ben zajlott (Nankin Xingang gazdasági fejlesztési zónájában található, 14 000 dolgozóval. Íme az összefoglaló.

2011. dec. 26-án kezdődött a sztrájk. Az váltotta ki, hogy bejelentették, az évvégi prémium a korábbi háromhaviról egyre csökken. Egyébként ez a csökkentés csak a kínai dolgozókat érinti, a dél-koreaiakat nem, ők továbbra is 6 és fél hónap prémiumot kapnak. Az LCD-képernyők gyártásában a bázisfizetések rendkívül alacsonyak, a Nankini vállalati havi bér 1 406 yüan (176 €), ezért az évvégi prémiumok rendkívül fontosak a dolgozók számára.

Reggel 10 órakor 8 000 dolgozó leállt. Egy alkalmazott elmagyarázta, hogy a csökkenés oka «a rossz vállalati eredménynek tudható be». De hozzátette, «a dolgozók jól dolgoztak […] nem nekik kellene a rossz eredményért felelniük», és «csak a sztrájk volt az egyetlen lehetőség, hogy erre az ellentmondásra rátereljük a figyelmet.»

Az interneten látható videók szerint a sztrájk alatt a vállalati kantint és más közösségi helyiséget összetörték, tanúk számolnak be arról, hogy az igazgatóság irodáit feldúlták. Mutatják a rendőrségi kommandóval való összeütközést is, az alkalmazottak ezt skandálják többek között: «Négy hónap!» és «Eredményt!».

27-én a zóna szakszervezet és a vállalati igazgatóság megbeszélést folytat az alkalmazottakkal, de nem ér el egyezséget. Este minden dolgozó kap egy sms-t, hogy a vállalat főmenedzsere döntött az évvégi prémium megemeléséről, egy hónapról kettőre emeli, azok, akik folytatják az agitációt, fel lesznek jelentve és az üzem pedig be fog zárni újabb engedetlenség esetén. Az alkalmazottak azonban elutasították: «Az embereknek az az érdeke, hogy ne fogadjuk el a kompromisszumot, folytatjuk a négyhavi prémium követelését.»

28-án délután az LG és a szakszervezet incidenskezelő csoportja előzetes egyezséget köt megduplázva az évvégi prémiumot. A vállalat még aznapra 16 órától meghirdeti a munka felvételét, magyarázkodik, hogy inkább azt a megoldást választotta, fenntartja a munkahelyeket alacsonyabb prémiummal, mintsem elbocsát. A munkafelügyelet és a csoportvezetők bejelentik, minden dolgozó ujjlenyomatát leveszik és tárolják. A távollevőket sztrájkolónak tekintik és elbocsátják. A munkfelvétel erre elkezdődik.

A sztrájkból levonható tanulságok

2012 márciusában egy tanárokból, diákokból és újságírókból álló csoport négynapos vizsgálatot folytatott kikérdezve a szakszervezeti kádereket és két sztrájkolót. Fontos elemeket összegzett: az alkalmazottak fiatal korát (a többség 1985 és 1992 között született); a mobiltelefon és a QQ (a legfontosabb közösségi hálózat) használatát; a rendőrség felfejlődését a vállalat köré a sztrájk alatt.

Szintén rávilágít öt, a többinél lényegesebb elemre:

1.      Bizonyos alkalmazottakat elbocsátottak a sztrájk miatt (legalább 21-et a kikérdezett személyek szerint), akiket a rendőrségre vittek. Sajnos, a vizsgálócsoport legnagyobb sajnálatára nem bukkant ezek nyomára.

2.      A vállalati szakszervezet kényelmetlen helyzetbe került. A szakszervezet elnöke egyben a vállalati elnökhelyettes is, párbeszédet folytatott ugyan a dolgozókkal, de ezek nem ismerték el szerepét képviseletükben. 26-án a zóna egyik szakszervezeti képviselője próbálkozott a helyi önkormányzattal együtt, hogy a dolgozókat rávegye a munka felvételére, de kudarcot vallott. Ugyanakkor Nankin párttitkára és szakszervezeti szövetségi elnöke, a szakszervezeti képviselők részt vesznek az önkormányzati csoport munkájában és a prémium megduplázását érik el.

3.      A helyi kormányzat szerepe: a sztrájk gyors megoldását szerette volna. Két képviselőjét küldte a zónába, de a stabilitás visszanyerése volt legfőbb szempontjuk. «A város pártvezetése követeli a szakszervezetek minden szintjétől, hogy «a stabilitás fenntartása érdekében dolgozzunk együtt.»

4.      Az LG vállalati szintjén a munka-menedzsment kapcsolata: havi átlagbér 1406 yüan, 23%-kal több a nankini minimálbérnél, általában megfelel a többi vállalat gyakorlatának. A bér 8%-ot emelkedik minden évben, a dolgozók közlekedésüket a vállalati busszal bonyolítják le.

5.      Fejlődés: 2012 márciusában a szalagon dolgozók 14 %-os béremelést kaptak, a managerek 6,8%-ot. A sztrájk után a főmenedzsert lecserélték, az újnak, úgy tűnik, jobb a hozzáállása a vállalati szakszervezethez.

––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

Ai Weiwei-ügy

Miután 81 napig titkos helyen tartották fogva, most a pénzügy követel 15 millió yüant (több mint 1,5 millió eurót) a művésztől. Egyik bíróság hajlandó volt keresetét fogadni és illegálisnak nyilvánította fogvatartását. A Reuters (május 8.) jelzi, hogy ez a szokatlan bírósági ítélet akkor született, mikor Chen Guangcheng, a vak ügyvéd az USA követségén talált menedéket, kiutasításáról tárgyalások folynak, holott szeretne maradni. Ai Weiwei: «kivételesek ezek a körülmények, az ügyet nem lehet elkenni».

Kiutasított újságíró

A katari Al jazeera tévé kínai tudósítóját, Melissa Chant már egyszer kiutasították a 90 évek végén Kínából. Pu Zhiqiang ügyvéd irodájában készített a büntetőkönyv márciusi parlamenti módosításáról riportot, mikor rögzítette beszélgetését két civilbe öltözött rendőrtiszttel:

–        (egyik rendőrtiszt) Nem azt mondom, hogy önnek nem szabad itt lennie, ez csak tanács …

–        (Melissa Chan) Tanács… Akkor  Pu urat filmezném néhány kérdés erejéig …

–        Nem, nem teheti!

–        De hát… azt mondta, ez csak egy tanács?

–        A tanácsom az, hogy nem.

–        Nézze, megmutatom a sajtóigazolványomat és a parlamenti munkához az akkreditációt …

–        Mindennak van határa.

–        Mit akar ezzel mondani?

–        Amit hallott. Vannak határok. Mindennek. (ekkor belép az irodába két sötét szemüveges húshegy…)

A nemszólás szabadsága … Washingtoni bíróság ítélete, hogy az NSA amerikai nemzetbiztonsági ügynökség speciális státusza lehetővé teszi a Google-lal kötött megállapodása titokban tartását. A kínai emberjogi aktivisták informatikus támadást szenvedtek el 2010 januárjában g-mailes címeiken. A Google kliensei védelmében az NSA-hoz fordult. Az adatvédelmi ügyvédek ezután jelentették fel (AFP, május 12.).