A Syriza kritikája

Görög marxisták kritikája a SZIRIZA-ról

2012. május 29. -marixsta.hu

Közelednek a június 17-én sorra kerülő, megismételt görög választások, így a polgári sajtó fokozza a közvélemény-kutatások szerint győzelemre is esélyes SZIRIZA elleni támadásokat. A párt azonban nemcsak a polgári, de a marxista oldalon sem élvezi mindenki támogatását. Nemrég oldalunk is közölt egy elemzést, amelyben hangot adtunk a pártszövetséggel szemben meglévő kételyeinknek. Most egy a párt belső köreiből érkezett, jobbító szándékú, 8 pontba foglalt javaslatcsomagot közlünk.

1. A SZIRIZA-nak választási kampánya során nem a vele ellenséges polgári média megnyerésére kellene koncentrálnia. Az aktivistáknak inkább a munkahelyeken és a lakótömbökben kellene kampányolniuk, ahol a mindennapos politikai diskurzus és harc zajlik. A pártnak helyi népgyűléseket kellene szerveznie, hogy a tömegek igényei alapján alkothassa meg programját.
2. A koherens politikai program hiánya teljesen nyilvánvaló. A SZIRIZA különböző vezetőinek szereplése során jól látható, hogy nem képesek egzakt válaszokat adni az újságírók kérdéseire, amivel a polgári média számára újabb támadási felületet adnak a párttal szemben. Ahogy mi, marxisták, korábban is már javasoltuk, a vezető testületeknek azonnal meg kellene alkotniuk egy alaposan kidolgozott kormányprogramot.
3. A párt kampánya során elhanyagolta a munka kérdését. Követelnie kellene a 35 órás munkahét bevezetését, mivel a munkanélküliség, illetve az azt kísérő éhezés és nyomor a munkásosztály számára jelenleg a legégetőbb kérdés, így ezt egyetlen érdekeiket képviselő párt sem hagyhatja figyelmen kívül.
A munkabérek emelése is nélkülözhetetlen. A jelenlegi, tőkés viszonyok mellett ez nem lehetséges, így szükség lenne a tervgazdálkodásra való átállásra, s emellett a tőkejövedelmek megadóztatását, a katonai kiadások lefaragását, valamint a több ezer magas rangú állami funkcionárius fizetésének drasztikus csökkentését is el kell elérni, hogy a felszabaduló forrásokból emelni lehessen a munkások bérét. Közösségi tulajdonba kell venni az egyházi tulajdont, a nemzeti infrastruktúrát, a természeti erőforrásokat, az energia- és távközlési szektort.
4. A SZIRIZA vezetése megosztott a bankkérdés kapcsán, nem képes egységes véleményre jutni. Korábban a párt nyíltan érvelt a bankok államosítása mellett, amellyel azt az érzést keltették a munkásokban, hogy hatalomra kerülve egységes bankrendszert hoznak létre, amely a gazdasági-társadalmi fejlődést szolgálja a jelenlegi profitközpontú szemlélet helyet.
5. Eddig csak gyenge és bátortalan kijelentések hangzottak el az adóelkerülés elleni harcról. Pedig enélkül egy baloldali kormány aligha tudja biztosítani a munkások és a nyugdíjasok megélhetését, s a korrupció elleni harc sem lehet sikeres. A korrupció felszámolására munkástanácsokat kellene létrehozni a vállalatokon belül, amelyek ellenőrzik a cégek adminisztratív működését, ezzel tisztítva meg a rendszert a visszaélésektől.
6. A polgári erők az államközpontú szemléletet folyamatosan a baloldalra kívánják kenni. A SZIRIZA nagyon helyesen nem tünteti fel magát úgy, mint aki feltétlenül meg kívánja védeni a bürokratikus és korrupt államot. Olyan államra van szükség, amelyet a munkások és a nép demokratikusan ellenőriznek. A hivatalnokok és tisztviselők fizetése ne haladhassa meg a munkásokét!
7. A pártnak nyíltan kell fogalmaznia az úgynevezett „európai” kérdésekben. Ki kell jelenteni, hogy mi a dolgozó emberek Európájának oldalán állunk, szemben a bankok és a kapitalizmus Európájával. Rá kell mutatni, hogy Európára a legnagyobb fenyegetést nem a baloldal, hanem maga a kapitalizmus jelenti!
Ki kell mondani, hogy az emberek jóléte nem monetáris, hanem a termelési tényezőktől függő kérdés. Ki kell mondani, hogy szocialista Európai Unióra van szükség, ahol teljes körűen érvényesülnek a munkások érdekei és jogai. Olyan Európára van szükség, ahol nemcsak a pénzügyek, hanem a tervezés és a termelőeszközök ellenőrzése is közös, ami kölcsönösen előnyös az európai népek számára.
8. Végül meg kell említeni, hogy a szocialista perspektíva sajnálatos módon teljesen hiányzik a párt narratívájából. Alekszisz Ciprasz, a párt elnöke a Guardiannak adott interjújában nagyon helyesen fogalmazott, amikor azt állította, hogy háború zajlik a kapitalizmus és a néptömegek között. Azonban a párt prominensei a szocialista felfogás helyett baloldali-keynesiánus álláspontra helyezkedve a szociális államot védik, amellyel lényegében azt az érzetet keltik, hogy a tőkés rendszer belülről megjavítható.
Az Epanasztaszi és a Marxisztiki Foni szerkesztőségi cikkéből összeállítva