Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

új széria 77. (446) -   2012. jún.8.

A POI jún. 3-i párizsi nemzetközi nagygyűlésének felhívása

A görög néppel együtt követeljük:

le a memorandummal

Mi, akik részt vettünk jún. 3-án a Parti ouvrier indépendant (Független Munkáspárt) párizsi nagygyűlésén:

teljes erőnkkel támogatjuk a görög nép követeléseit, melyeket a következő szavakkal foglal össze: «Le a memorandummal, országunk függetlenségének tiszteletét!». Összejövetelünkön doktor Baskozos, görög szakszervezeti felelős, a Syriza-koalíció tagja ismertette velünk a trojka (Európai Unió – Nemzetközi Valutaalap – Európai Központi Bank) rombolását országában;

nagy örömmel hallgattuk a német, spanyol munkásküldöttek reménykeltő jelzéseit, akik kijelentik: «A görög néppel együtt tartunk, mi is a kiutat keressük azon programok elől, melyek bennünket is sújtanak;

pozitív választ adunk Paul Paternoga német meghívására a kölni június 30-i nemzetközi találkozót illetően, hogy együtt szervezzük a dolgozók és népek küzdelmét egész Európában az Unió memorandumai és programjai ellen.

Határozottan felemeljük hangunkat az Európai Bizottság a tagországok számára javasolt 27 «ajánlásával» csakúgy, mint párizsi látogatásával szemben, mellyel követeléseit nyomatékosította május 30-án.

François Hollande új kormánya még meg sem tette első intézkedéseit, a Nemzetgyűlést még meg sem választották, mikor az EU «ajánlásai» már azt követelik, hogy a közkiadásokat, a szociális kiadásokat, a helyhatóságok kiadásait csökkentse, hogy a minimálbér emelését elkerülje, a 2010-es ellen-nyugdíjreformot súlyosbítsa, a munkáltatók számára megkönnyítse az elbocsátásokat, a Sarkozy által elhatározott áfaemelést hajtsa végre, a tőke társadalmi terheit könnyítse, a munkavégzést tegye rugalmasabbá, az energia és a vasút magánkézre adását pedig végezze el!

Egy ilyenfajta bejelentés csak a legnagyobb méltatlankodást idézheti elő a dolgozók, a fiatalok, a lakosság, minden demokrata köreiben! Ápr. 22-én, majd május 6-án a nép arra szavazott, hogy Sarkozy távozzon az Európai Unió összes követelőzéseivel együtt.

Az Európai Bizottság parancsaival a népi és nemzeti szuverenitás veszélyben van. Az Unió a pénzügyi tőke szolgálatában álló diktatúrát épít, eltökélten lábbal tiporja az összes jogainkat, garanciánkat és függetlenségünket az adósság és a költségvetési hiány nevében.

Fogjunk össze az európai szerződés, a GPUSKK ratifikációja ellen!

Ebben a súlyos órában az összes olyan párthoz fordulunk, amely a munkásosztály és a demokrácia képviseletét hirdeti, jelöltjeikhez, magához a köztársasági elnökhöz, mert nem lehetséges az Európai Unió diktatúrájának alávetni magunkat, ha a munkások és a népi rétegek érdekéről van szó.

Mi, akik itt összegyűltünk, különféle munkásmozgalmi irányzathoz tartozó aktivisták, mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a legszélesebb egységet létrehozzuk a trojka diktatúrája ellen, annak első lépéseként pedig a GPUSKK európai szerződése ratifikációjának megakadályozását.

A POI 106 törvényhozási választási jelöltje, a  szerződésellenes felhívás  51 000 aláírója ezt képviseli.

A görög dolgozók azt mondják:

“Le a memorandummal!” Mi pedig azt “Le a GPUSKK-val!”

Mindenütt létrehozzuk bizottságainkat a GPUSKK ratifikációja és a trojka diktatúrája ellen. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezzel Európa népeit segítjük, hogy egy lépést tegyenek a népek szabad szövetsége felé megszabadulva az Európai Unió béklyóitól és annak a pénzügyi tőkét szolgáló intézményeitől.

GÖRÖGORSZÁG

Beszélgetés Giannis Baskozos-szal a nemzetközi talákozón (Párizs, 2012. jún.3.)

Giannis Baskozos az Orvosok Pánhellén Szövetsége (PIS) alelnöke, a SYRIZA (radikális baloldali koalíció) tagja és a  Synaspismos vezetősége egészségügyi szektorának koordinátora.

Azért vagyok itt, hogy a görög nép harcát ismertessem és üzenetét hozzam.

A memorandum politikája az egészségügy területén a következő módon foglalható össze. A közkiadások katasztrofális csökkkentését a második memorandum és az ezzel járó törvények még inkább súlyosbították. Nyomorúságosak lettek az alkalmazotti bérek, jogaikat elvették, a társadalombiztosításhoz és a nyugdíjhoz fűződőt is.

Az állampolgárokra minden egyes egészségügyi kontaktus alkalmával kiadás nehezedik. A kórházon kívüli konzultáció 5 eurójától kezdve egészen a jóval drágább közkórházi, de privát konzultációkig. A szükséges gyógyszerekhez ingyenesen nem jut a beteg, akinek szüksége van rájuk pontosan ezekben a nehéz pillanatokban, fizetnie kell.

A társadalombiztosítás köztulajdonú rendszerének együttesébe betört a magánszektor. A magán biztosítótársaságok ágyai megtalálhatók a közkórházakban, az IKA- L’ONPSS (egészségügyi szolgáltatások országos szervezete) infrastruktúráját tönkretették és a biztosítottakat a nagy magánközpontok felé orientálják, ahol részt kell vállaljanak a költségekből. A nagyvállalkozások felé irányítanak minden potenciálisan profitot hozó tevékenységet, az egészségügyi dolgozók számát csökkentik, gyanakodással viszonyulnak hozzájuk. A memorandumellenes balodal és az egészségügyi dolgozók mozgalma együtt harcol ezen politika és az eurózsarolás ellen, mely azt célozza, hogy az adósság ürügyén teljes mértékben megszűnjenek a közellátások az egészségügyben. Nem csak a munkanélkülieknek, a dolgozóknak, nyugdíjasoknak sem akarják meghagyni az ingyenes egészségügyi ellátást, ugyanakkor pedig csökkentik a béreket, juttatásokat. Mi nem fogadjuk el a közkiadások befagyasztásait a befektetők érdekei szolgálatára, hanem a társadalmi/szociális szükségleteknek adunk elsőbbséget.

Népünk május 6-án nagyon fontos üzenetet küldött. Az első győzelmet aratta, illegálisnak minősítette a memorandumokat, elítélte a kétpárti hatalmat és elágazásait, s a baloldali radikális Syrizát tette a választások igazi győztesévé.

Az elmúlt évek neoliberális deregularizációja, a memorandum politikai konzekvenciái katasztrofálisak az egészségügyre nézve. Az alulfinaszírozottság mindent tönkretett, a közkórházakat megfosztja attól, hogy az elemi szükségleteket kielégitsékt és arra kötelezi a beteget, hogy minden egyes alkalommal a zsebébe nyúljon.

Eszközhiány jellemzi a mindennapok valóságát. Ellenőrizhetetlen egyesülések, összevonások, kórházbezárások zaljanak – ez a bejelentett és anyagi valósággá vált cél. Tragikus.

A kórházakban hiányoznak az orvosok, ápolók, laboránsok, mert felvétel nincs, a nyugdíjba mentek helyét nem töltik be, az igény viszont drámai módon növekszik, azért is, mert teljesen dezorganizált lett a szolgáltatás rendszere.

A fekvőbetegellátás rendszere is egyre bizonytalanaabb és veszélyesebb. Itt is hiányoznak a források, a sürgősségi ellátás esetleges, az ügyeletet nem fizetik meg – a ki nem fizetett túlórák miatt nincs, aki ellása a munkát.

Semmire nincs garancia, hogy lesz elég gyógyszer, kötszer, eszköz, stb. és lehetőség is a cselekvésre, de még arra sem, hogy a kórházi techikai személyzet rendelkezésre álljon.

Csak a «bevételek logikája» számít a kórházakban, a betegek gazdasági kivéreztetése, a távozó miniszter elsőszámú gondja, hogy hatékonyan működjön a pénztár, a számlákat bekasszírozza és minden orvosi aktus és beavatkozás elektronikus becslés alá kerüljön. 

Ugyanekkor lépett életbe a kormány rendelkezése, hogy a bevándorlók, de a munkanélküliek, a szegények is, akiknek nincs biztosításuk, ki legyenek zárva az egészségügyből.

Az országos egészségügyi szolgáltatásunknak óriási a hiánya, 4 milliárd euró, az összeomlás szélén áll, magával fogja rántani a kórházak rendszerét (ESY), gazdaságilag megfulladnak, ha a számlák kifizetetlenek maradnak.

A gyógyszerárak is egyre nagyobbak, azonfelül az irány arra megy, hogy pl. a hosszantartó betegségek gyógyszertérítését megszüntessék. Arról nem is beszélve, hogy késve, vagy nem fizetik már a gyógyszerészeket sem.

Az újabb szavazási processzus előtt az orvosok szövetsége (OENGE) figyelmeztette a politika erőket, hogy ha a memorandumnak az egészségügyre vonatkozó 4052/12 sz. törvénye nem változik, semmi nem marad a görög szociális államból és egészségügyi renszerünkből.

Kértük a politika pártoktól, hogy tegyenek világos nyilatkozatot, az «újratárgyalás», a «progresszív távolodás»,  stb. jelenti-e annak megsemmisítését, a bevezetett törvények eltörlését, melyek 50 kórház bezárását eredményezték, a gazdaság, a társad. bizt. rendszere megfojtását, a fiatal orvosok jelenének és jövőjének kilátástalanságát.

A radikális baloldal a közegészségügy olyan újravalorizált rendszerét akarja, mely ingyenesen komplett szolgáltatást nyújt magas szinten mindenkinek, aki itt dolgozik. Ehhez életképes biztosítási pénztárak szükségesek, a munkanélküliség csökkentése, a járulékok „szökésének” megállítása.

A SYRIZA, azzal az új felelősségggel, amit a néptől kapott, nem elégedhet meg csak a mégannyira is igaz megállapításokkal és felhívásokkal. Meg kell őriznünk a közkórházakat elegednő eszközzel, elegendő személyzettel, elegendő fizetésekkel. Grancia kell erre, új gyógyszerpolitikával kell társuljon, a hazai gyógyszeripar fejlesztésével, a betegeknek biztosítani kell a gyógyszereket, határozottan vitába kell szállni a gyógyszergyárakkal az árakat illetően, a korrupció és a párhuzamos gazdaság ellen harcolni kell, de a baloldali politika része az is, hogy a munkahelyeket megőrizzük ebben a szektorban.

Mindez azonban csak úgy valósítható meg, ha leszámolunk a memorandummal, a befektetők igényeivel, az instabil tőkés rendszer logikájával.

Ahhoz, hogy sikerüljön, az egészségügy területén minden erőre szükség van a közérdek szempontjának abszolút középpontban tartásával. Nagy a felelősségünk, az idő pedig sürget. De muszáj lesz győznünk!

19. szakszervezeti találkozó

«az ILO konvenciók és a szakszervezeti függetlenség védelme érdekében» (jún. 2. - Genf)

A vita központjában:

A dolgozók által kivívott szociális védelem megóvása

19 éve mindig megtartja szakszervezeti találkozóját a Nemzetközi Egyetértés az ILO rendes évi gyűlése előtt. A meghívásra mintegy 80 szakszervezeti felelős és aktivista (az összes kontitnensről) válaszolt jelenlétével.

Sokan tettek tanubizonyságot a bomló tőkés rendszer sajátosságáról, mely minden jogot és garanciát megsemmisít, háborúkat folytat, beavatkozik. Libanoni szakszervezeti felelős aláhúzta pl., hogy  «Észak-Libanont ma úgy használják fel, mint a Szíriában kibontakozó háború hátországát. Nekünk, szakszervezeti felelősöknek jobban, mint valaha ellen kell állnunk az imperialista beavatkozásnak. Csak a nép dönthet!»

Az Egyetértés egyik koordinátorának megjegyzése: «az offenzíva ellenére a munkásosztály nem hajtja meg fejét (Mali mellett Görögország is a diszlokáció szélén áll) szervezeteinek problémái ellenére keresi a kivezető utat, az osztályharc szintje emelkedik».

Az ellénállásról beszélt egy olasz vegyipari szakszervezeti felelős: «A munkaerőpiac megreformálására Monti kormánya a Munkatörvénykönyv 18. cikkelyét akarja hatályon kívül helyezni, mely az igaztalan elbocsátást tiltja. Monti egyezséget akart kötni a szakszervezeti vezetőkkel célja érdekében, de a mobilizáció megakadályozta, sőt, spontán sztrájkok is kitörtek az egész országban. A szakszervezeti vezetésnek hátraarcot kellett végrehajtania.»

Sor kerül az ILO éves gyűlése témájára: a szociális védelmet szolgáló 102-es konvenció jövője, mely (társadalombiztosítás, nyugdíjak, stb.)  és az ezt ratifikáló államok számára kötelező érvényű.

A konvenció ma fenyegetett, mivel – ahogy egy togoi szakszervezeti felelős, az ILO delegáltja magyarázza – «a normatív rendszer meggyengítése érdekében három módszer van: a normatív aktivitás fékezése, a normák fakultatívvá tétele vagy kettészakítása. A 102-sel éppen ez van. 1952-ben fogadta el az ILO, most pedig egy ajánlással, a “szociális védelmi talapzattal” akarják helyettesíteni.»

Az offenzíva teljes mértékben összefügg az úgynevezett «világkormányzat» felállításával, melyet egy francia szakszervezeti felelős jellemezett: «a nemzeti kormányok feje felett cselekszik, vagyis az általános választójogot negligálja».

A szigorítások általánossá válása idején a 102-es konvenció létezése nem csak azon országok számára támpont, akik azt elfogadták, hanem a többieknek is. Többen is aláhúzták ezt, pl. egy amerikai szakszervezetis, aki a társadalombiztosítási rendszer kiterjesztéséért harcol hazájában, mert az Obama-törvény ezt nem garantálja mindenki számára.

A 102-es konvencióról szóló vitában is kiderült, a munkásmozgalom harca nem választható el a nemzetközi intézmények által diktált deficitcsökkentés elleni küzdelemtől.

Christel KEISER és Dominique FERRÉ

HAITI

Nemzetközi nap a Minustah-csapat azonnali távozásáért

Cap-Haïtien

A brazíliai São Pauloban a múlt év novemberében meghirdetett, majd a haiti  Cap-Haitienben megerősített kontinentális nap az ENSZ csapatainak katonai megszállása ellen számos haiti városban, a fővárosban talált követésre.

Cap-Haïtienben több szakszervezeti, politikai és szociális szervezet, egyetemek, jogászok, fiatalok tüntettek a Minustah csapatok azonnali kivonásáért.

A Nemzetközi Egyetértés tagja CATH szakszervezet és számos egyéb szervezet (OFDPA, ODBA,  KTTAM, VISODHA, AFDH, AFEKONO, FTN) elözönlötték az utcákat: «Aba Minustah!» (Le a Minustah-hal!), követelték a csapatok által behurcolt kolerajárvány áldozatainak kártérítését.

A tüntetők szintén reklamálták, hogy az állam szakítson az összes neoliberális fogantatású szerződéssel.

«Az 1987-es haiti alkotmányt akarjuk és a köztársasági törvényeket!»

«Rendes béreket minden dolgozó számára!»

«Függetlenséget országunknak!»

«Valódi közszolgáltatást minden állampolgár számára!»

«A mezőgazdasági termelésre alkalmas földek őrzését, a nemzeti termelés fejlesztését követeljük a kormánytól, ez fejleszti Haiti gazdaságát, társadalmát és kultúráját!»

Mindnyájan a független munkás- és demokratikus mozgalom nemzetközi szolidaritását emelték ki, melynek segítségéével sikeres lehet a harc az ENSZ csapatok (Minustah) kivonásáért.

Levelezőnk

AFGANISZTÁN

Chicagoi csúcs:

A NATO és az USA imperialista erőinek utolsó abszurd reménye

Chicagoban a máj. 20-21-i NATO-csúcs olyan abszurd reménykedéssel és hazug igéretekkel végződött, melyek nem képesek elmaszkírozni az afganisztáni elkerülhetetlen kudarcot a megszállásellenes népi mozgalommal szemben. A nyilatkozat publikációjában Afganisztánt paradicsomi állapotok között tüntetik fel, ahol férfiak, nők és gyermekek sokkal jobb körülmények között élnek, az ország pedig «biztonsági és kormányzati szempontból az autonómia útjára lépett».

De számtalan jelentés számol be arról, hogy ezek a megállapítások hamisak, afgánok milliói szenvednek a nyomortól, munkanélküliségtől, hajléktalanságtól, mert elűzik őket lakóhelyükről, nincs hozzáférésük az egészségügyhöz, oktatáshoz. Afgánok milliói maradnak Pakisztánban, Iránban az ottani problémák ellenére is és nem térnek vissza a NaATO és az USA dominálta országba egyrészt tartva a bombázásoktól, katonai akcióktól, másrészt a katonák kegyetlenkedéseitől.

A NATO és az USA több mint egy évtizedes jelenléte után a politikai, katonai és gazdasági helyzet nemhogy jobb lenne, hanem még inkább lepusztult. Még Kabulban sincs biztonság az elnöki palota közvetlen szomszédságában, az USA és NATO erők, diplomáciai irodáik, Karzai bábelnök, mind barikádok mögé zárkóznak. Magukat védik, nem az afgán népet. Ha egy magasrangú tisztviselő tér haza, testőrök tucatjai kísérik és az utcán leállítják a forgalmat.

A korrupció a másik szégyenletes jelenség, amelyet ez a rezsim vezetett be és másokra hárítja a felelősséget. Az ópium és a vele való kereskedelem a világ termelésének 90 %-át adja, s az USA és a NATO ellenőrzi.

Ha a chicagoi csúcs célja az, hogy az afgán erőknek adja át a biztonságért a felelősséget, semmire nem szolgál. Mert egy évtized alatt  az USA és a NATO őszintén soha nem kísérelték meg  a hadsereg és a rendőrség rekonstrukcióját, sem pedig dotálását eszközökkel az ország megvédésére. A bábrezsim totálisan függ a külföldi segítségtől, de gazdái támogatásától megfosztva csak néhány hónapot élhet.

Ez a bábrezsim hozta létre az Északi Szövetség háborús bűnöseit, a föld- és ópiummaffiát és most az imperialista ügynökök sírnak-rínak, hogy az USA ne hagyja őket magukra. Mert népi támogatásuk nincs, és belegondolnak jövőjükbe.

A NATO és az USA nagyon jól ismeri Afganisztán valódi helyzetét. Semmiféle garanciája nincs itt rendszerük védelmének dicstelen futásuk után. A megszállás elleni ellenállás ereje fogja meghatározni Afganisztán jövőjét.

Gazdaságilag az afganisztáni háború havonta 10 milliárd dollárba kerül az USA-nak. A válság, a szigorítási programok, az elbocsátások és az amerikai háborúellenes érzés növekedése az elsőszámú faktorok, melyek Obama háborúcsináló rendszerét rábírják, hogy csapatait vonja ki.

A chicagoi csúcs megígérte a rezsimnek, hogy más formában folytatja misszióját. Megígértek, hogy finanszírozzák a fejlesztési projekteket, támogatják a hadsereget, a rendőrséget és a jó kormányzatot! A panjwaee-i 2012. márc. 11-i esemény csak egy incidens volt a maga éjszakai razziájával, rabok kínzásával, holttestekre vizelésével.

De persze senki, még a bábkormány sem hisz ezekben az igéreteknek. Nincs konszenzus sem a NATO és az USA között ezekben a kérdésekben – Franciaország pl. népi nyomásra kivonja korábban csapatait.

Több NATO-szövetséges abba akarja hagyni a kabuli korrupt rendszer támogatását. Az afgán fegyveres erők 4,1 milliárd dolláros éves költségvetése alapjában az USA vállain nyugszik.

Könnyű megérteni, a NATO és az USA az utóbbi évtizedben többszáz milliárd dollárt, tőbb ezer katonát veszített, az ellenállást mégsem tudta megtörni, nem tudta „helyreállítani a stabilitást és jó korrmányzást, az emberi jogok tiszteletét”, az ópiumkereskedelem és a korrupció virágzik. Hogyan tudná akkor kezelni a helyzetet miután csapatai elhagyják Afganisztánt?

Az US-imperializmus  által irányított NATO tehát összehívta ezt a csúcstalálkozót, hogy el tudja maszkírozni belső ellentmondásait, elkerülje a közvélemény demoralizálásódását, mely esetleg összeomlásához vezetne saját országaiban. De hosszú távlatban az ilyen szimbolikus aktusok nem az US-imperializmus segítik és ugyanaz a sors fogja utolérni, mint a történelem folyamán más betolakodókat.

Az afgán nép türelmesen követeli, hogy az USA és a NATO a megszállásnak vessen véget, de az igéreteknek nem hisz. A véres megszállás, tömeggyilkosságok és mészárlások, ártatlanok százezrei megölése, megsebesítése után, javainak, házának megsemmisítése, bebörtönzése, megkínzása után, asszonyainak és kultúrájának megalázása után a csapatok 2014-es kivonása nem csökkenti a NATO és az USA vezetőnek bűnügyi felelősségét sem az afgán nép, sem a történelem ítélőszéke előtt.

Left Radical Organization of Afghanistan - LRA

Afganisztán, 2012.máj.25.

FRANCIAORSZÁG

Megtorlás Elleni Nemzetközi Bizottság (Cicr):

A szakszervezetellenes megtorlás azonnali leállítását

ELIE DOMOTA

A Cicr és mintegy 500 szakszervezeti aktivista meghívására a Union générale des travailleurs de Guadeloupe (UGTG) főtitkára, Elie Domota,  nagygyűléseken vesz részt, hogy a szakszervezeti mozgalom kényszerítse ki Guadeloupe-ban a szakszervezetellenes megtorlási hullám leállítását, s a szankciók eltörlését. Helyük, idejük:

- LYON : 11 juin, 18 h 30, Bourse du travail;

- NANTES : 12 juin, 17 heures, Bourse du travail (salle F);

- PARIS : 13 juin, 18 h 30, grande salle de la Bourse du travail (3, rue du Château-d’Eau);

- LILLE : 14 juin, á 18 h 30, Espace culture de l’université Lille-I (métro Cité scientifique);

- LIMOGES : 15 juin, 20 h 30, salle Auguste-Blanqui.

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse