Nemzetközi információk

Nemzetközi Információk

új széria 82.sz. (451) - 2012. júl. 13.

Kölni munkástalálkozó 2012. jún. 30.

“Az európai memorandum eltörléséért alakult nauplie-i bizottság nevében szólok”

Elias, görög küldött

A közszolgáltatásban dolgozom. Bizottságot hoztunk létre az egység érdekében a memorandum eltörlésért, annak nevében beszélek most.

Ez a memorandum brutális támadást jelent a görög nép ellen.  Néhány következménye saját példámból. Ahogy összes kollégáimé, a fizetésem 40 %-kal csökkent. Már 1 600 dolgozót elbocsátottak ebben a szektorban, ahol dolgozom. Az adókat megemelték, az áfát 21 %-ra, új ingatlanadót vezettek be, amelyet a villanyszámlával együtt kell fizetni. Ha valaki nem fizeti, megszüntetik az államszolgáltatást.

Az egészségügyben katasztrofálisak a következmények. Egy kis sebészeti beavatkozásra szorultam, magamnak kellett biztosítanom a gézt, a kötést, mert a kórháznak nincs még a legelemibb felszerelésből sem.

Apám nyugdíjas, nyugdíjkiegészítést kell fizetni túléléséhez. Számos bolt bezárt. Az emberek félnek a jövőtől, attól is, hogy az egész általános megtorlásba torkollik. Mert az ellenállás tömeges, százezrével megyünk az utcákra. Két év alatt 17 általános sztrájkot folytattunk. 2011. okt. 19-20-án, ezév febr. 12-én többszázezren tüntettünk. Az emberek nem hisznek a médiahazugságoknak, megértették, hogy milyen politikai rendszerről van szó.

A május 6-i választások politikai földrengést jelentettek. A Syriza támogatottsága, amely több szervezet koalíciója, a 2009-es 4,5 %-ról 17 %-ra nőtt egymillió szavazattal. A Syrizán keresztül azt akartuk kimutatni, hogy elvetjük a memorandumot. A jún. 17-i választásokon már 1,6 millió ember voksolt a Syrizára. Mert ez a formáció világosan kimondta, hogy végezni akar a memorandummal. Pedig félelmetes nyomás nehezedett ránk, szüntelenül azt hallottuk, Görögország káoszba süllyed, ha nem fogadjuk el az európai intézkedéseket bevezető pártokat.

Azért vagyok most itt, mert nagyon sokat kell még tenni a memorandum semmissé tételéért. Tudjuk, ehhez szükségünk van arra, hogy együtt dolgozzunk, egyesüljünk a többi európai dolgozóval.

«Mindnyájan görögök vagyunk!»

Jane Doolan, a UNISON islingtoni (Nagy-London) szakszervezeti szekciója titkára

A UNISON közszolgálati szakszervezet 1,3 millió taggal. Az én szekcióm 2000 tagot számlál, közöttünk van Jeremy Corbyn, a Labour party parlamenti képviselője.

Jeremy Corbyn az utolsó titkári értekezleten beszámolt athéni utazásáról, ekkor fogaduk el nyilatkozatunkat.

«Teljes mértékben támogatjuk a görög népet, a szakszervezeti mozgalomban résztvevő társainkat.

A legutóbbi választási eredmények, a két éve tartó sztrájkok és tüntetések azt mutatják, hogy a görög munkásosztály harcol. A Trojka (EU-EKB-IMF) gyilkos szigorítási programjait (memorandum) vissza kell vonni!

Harcukban a görög dolgozók minduntalan az IMF–EKB–Európai Bizottság–pénzügyi piacok alkotta «szent szövetségbe» ütköznek, melyek a néppel akarják megfizettetni a spekulánsok és bankárok okozta adósságot.

A Görögországot sújtó szigorítási programok bennünket is sújtanak. Ugyanazok az intézmények erőltetik ránk ugyanazzal a céllal: fizessenek a dolgozók.

A görög dolgozók harca a memorandum visszavonásáért támpontot jelent számunkra nemzeti egészségügyünk tönkretétele, nyugdíjaink felőrlése és a költségvetési megfaragások elleni harcunkban.

A UNISON szekciójának tagja azt mondják: mindnyájan görögök vagyunk!

Vállvetve harcolunk a görög néppel az akárhonnan is érkező összes szigorítási program visszavonásáért.»

Az Európai Bizottság nemrégen ajánlásokat adott a brit kormánynak, idézem azt, amelyik a legjellemzőbben összefoglalja azokat: «A Bizottság ajánlja az Egyesült Királyság kormányának, hogy 2012/13-ban hozza meg a szükséges intézkedéseket arra, hogy deficitjét tartós módon csökkentse és egyben strukturális kiigazításokat hajtson végre.»

Más szavakkal: a szociális államot, az egészségügyi rendszert, a nyugdíjakat építse le társadalmunk legsebezhetőbb rétegét támadva. De benne van a Beecroft-jelentés is, amely szerint még inkább rugalmassá kell tenni a munkaerőpiacot megkönnyítve az elbocsátásokat.

Az UNISON islingtoni szekciója nem fogadja el a közszolgáltatási munkahelyek megszüntetését. Nem fogadjuk el a költségvetési megnyirbálásokat és a nyugdíj elleni támadásokat sem.

Ezért vagyok itt. Biztosan hallottatok a múlt év márciusi nagy londoni tüntetésről, amelyet novemberben egy nagyszerűen sikerült sztrájk követett (29 szakszervezet együttes felhívására) a nyugdíjak elleni támadás visszaverése érdekében, októberben pedig újabb tüntetést tartunk a szigorítási intézkedések ellen, s egymillió dolgozók szeretnénk látni London utcáin felvonulni. A szervezők között vagyok, tudom, hogy nem könnyű egy ilyen feladat.

Nem csak a konzervatívak vezette koalíciós kormánnyal kell konfrontálódnunk, hanem magában a munkásmozgalomban felállított akadályokat is le kell győznünk. Vannak, akik a konszenzust támogatják, azt, hogy a dolgozók fizessék meg a válság árát, alávetve magukat az EU-nak és IMF-nek.

A Egyesült Királyság szakszervezetei támogatják a görög szakszervezeti mozgalom álláspontját, miszerint a memorandum nem tárgyalható újra, nem egészíthető ki, vissza kell azt vonni.

Szolidárisak vagyunk, kijelentjük, hogy a költségvetési hiány csökkentése nevében hozott reformokról semmit nem kell tárgyalni, azokat meg kell semmisíteni. Ez a követelésünk, ezzel hozhatják létre a dolgozók egységüket szervezeteikkel Nagy-Britanniában csakúgy, mint egész Európában.

MEXIKÓ

Interjú Luis Vasquezzel, a Dolgozók Szocialista Forradalmi Szervezete aktivistájával

–        A legutóbbi választásokon 38 %-kal  Enrique Peña Nieto, a Forradalmi Intézményes Párt (jobboldal) jelöltje nyert. Baloldali ellenfele, Andres Manuel Lopez Obrador, a Demokratikus Forradalmi Párt jelöltje 32 %-ot kapott. A 2000 óta hatalmon levő Nemzeti Akciópárt jelöltje 25 %-kal a harmadik. Lopez Obrador manipulálásról beszél.

–        Meg kell állapítanunk, hogy 4 választó közül csak 1 szavazott Peña Nietora, mivel 40 % volt a távolmaradás és kicsivel több, mint 2 %-os az érvénytelen szavazás.  A távolmaradás, az érvénytelen  és a  Obradorra adott voksok azt jelzik, hogy a rendszert és intézményeit elutasítja a nép.

A távozó elnök, Felipe Calderón és pártja sietve elismerte Peña Nieto győzelmét még akkor, amikor alig kezdődött meg az számlálás. Féktelen vágtába torkollott az egész, meg akarták győzni a népességet, hogy ezúttal nem történt csalás. Még Obama is beszállt, «szabad, igazságos és átlátszó választási folyamat volt», mondta. Mindenki a népi mobilizációktól tart.

Valójában Peña Nieto «voksai» egy óriási szervezett hadművelet terméke: megegyezés az első számú televízióval (Televisa), a pénz számolatlanul folyt, milliószámra osztogatták a vásárló és építőanyag bónuszokat cserébe a Peña Nietora szavazásért. Adjuk hozzá ehhez az erőszakot, a választási bizottság manipulációit a számlálásokon…

–        A sajtó «új arcról»beszél.

–        Új? Peña Nieto bejelentette, hogy folytatja Calderon politikáját és «reformjait»: áfa lesz a gyógyszereken és élelmiszereken és privatizálja a nemzeti olajvállalatot, a Pemexet, megszünteti az állami elektomos társaságot, általánossá teszi a határozott idejű munkaszerződéseket, a bért «érdemmé» teszi, likvidálja a kollektív szerződéseket, akadályokat állít a szakszervezeti tevékenység elé, felszámolja a társadalombiztosítási intézményeket. És ehhez hív „nemzeti egységbe”!  Az országot «az USA-val nagyobb integrációba» akarja vezetni, vagyis Mexikó legyen annak gyarmata. A «kábítószer-kereskedelem elleni háború» meghirdetésével, az USA kormánya által kikényszerített Mérida-programmal (katonai-rendőri egyezmény) csak a káosz és erőszak fog nőni.

–        Mi a nép és a fiatalság reagálása a választási eredményre?

–        Milliók vettek rész López Obrador nagygyűlésein, hogy megmutassák, hatalomváltást akarnak. A bányászok, az áramszolgáltató, a tanítók, a telefontársaságok munkásainak szakszervezetei tüntettek, most pedig a fiatalok tartanak hatalmas demonstrációt: «Kifele Peña Nietoval!».

–        López Obrador csak második helyet ért el. Minden megmagyarázható a csalással?

–        López Obradornak is van felelőssége kétségtelenül. Híveit eléggé lehűtötte, amikor „vonzó köztársaságról” beszélt ahelyett, hogy az antidemokratikus és bűnöző rendszerről és intézményeiről rántotta volna le a leplet. Az úgynevezett vitában válasz nélkül hagyta Peña Nieto nemzetellenes fenyegetéseit. Ahelyett, hogy szembeszállt volna Calderon és a jobboldali pártok programjával, a «derűs Mexikó» ötletével hozakodott elő, ez pedig ütközik a fiatalságnak a jobboldali politika elleni harckészségével.

–        Milyen állásponton van szervezeted?

–        Ezek az intézmények az oligarchiát, az intézményes pártérdekeket, a külföldi vállalatokat képviselik. Pontosan azt, amivel a nép, a fiatalok, a dolgozók végezni akarnak.Új, hiteles jelöltekre van szükség, akik harcolnak is az új intézményekért, szuverén parlamentért, népképviselőkkel benne, akik olyan intézkedéseket hoznak, melyek megfelelnek a nép munka-, lakhatási, egészségügyi igényeinek. Mi azért harcolunk, hogy a dolgozóknak, a fiataloknak városban és vidéken rendelkezésükre álljon egy antiimperialista párt, hogy ezzel a rendszerrel le lehessen számolni. Első lépésként létrejött a Népi és Dolgozói Politikai Szervezetet az áramszolgáltatók szakszervezetével közösen, ennek vagyunk tagjai.

ALGÉRIA 50 ÉVE FÜGGETLEN

Louisa Hanoune, a Parti des travailleurs (Dolgozók Pártja) főtitkárának nyilatkozata

(2012.júl. 28.)

          Éljen nemzeti függetlenségünk!

2012. júl. 4-én egész éves ünnepségsorozat kezdődik a függetlenség elnyerésének 50. évfordulója alkalmából. Kivételes alkalom, emlékeztet az algériai nép megannyi szenvedésére, áldozatára, melyet meg kellett hoznia függetlensége elnyeréséhez.

Mégha egy nemzet történelmében viszonylag rövid idő is ez az ötven év, olyan országról van szó, amely az imperializmus igájától forradalommal szabadult meg, s elég ahhoz, hogy a nép felszabadulási harcát középpontnak tartva értékeljük ezt az időszakot.

A nemzeti függetlenség elnyerése a legnagyobb vívmány

Pontosítunk: a Parti des travailleurs, a Dolgozók Pártja, mi azok vagyunk, akik azt tartják, bármilyen is legyen a fenálló rendszer természete, annak politikája, a roppant súlyos, másfél millió mártír élete árán elért nemzeti függetlenség a nép legnagyobb vívmánya.  Ebből fakadóan feltételek nélkül védenünk kell.

A gyarmatosítás néhány nosztalgiázó híve – Franciaországban, de Algériában is – a politikai/társadalmi problémák ürügyén azt magyarázza, hogy végülis a függetlenség semmit nem hozott az algériai népnek. Ez  politikai szélhámosság. Az algériai forradalom szívében megtaláljuk természeti kincseink újbóli birtokbavételét, a szuverén állam kiépítését, a Khamassa-rendszer (a gyarmatosítók által a parasztokra kényszerített jobbágy/rabszolgarendszer — szerk.) maradványainak eltüntetését, az állampolgári jogokat, a szociális garanciákat, kezdve az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáféréssel.

Nehézségek vannak, de senki nem tagadhatja, hogy ezeket a célokat elértük.

Pontosan ezek kerültek most a tőkés rendszer válsága termékeként offenzívája célpontjába. A tőke, hogy túlélését biztosítsa, minden dolgozó és nép, nemzeti szuverenitás ellen totális háborút indít, társadalmit és katonait – szétszórva a nemzeteket.

Az alapvető vívmányok védelme tehát része a forradalom vívmányainak őrzéséért folytatott harcnak.

Viszont, 1962 óta ezen forradalmi célok közös megvalósítását akadályozza a függetlenség másnapján ránkkényszerített egypártrendszer.

Ma pedig, az ötvenedik évfordulón az ország sorsa szempontjából ismét nyugtalansággal teli időszak köszöntött be a május 10-i, a status quo-t fenntartó választási hamisítás miatt, amely fittyet hány a nép demokratikus akaratára, a Maghreb és a Szahel térségének veszélyeire.

Így aztán az algériai népnek 50 évvel függetlensége elérése után sincs politikai népképviselete, valódi Nemzetgyűlése, mivel a választási eredményeket most is trükközték. Ebből fakadóan a hatalom forrása nem a népszuverenitás. Pedig jobban, mint valaha, a demokrácia gyakorlása alapvető feltétele annak, hogy a nemzet immunissá legyen. Avval a törvényes akarattal együtt, hogy az ország végleg szakítson az egypártrendszerrel. Különösen azért, mert az imperialista nagyhatalmak maguk szervezik és valósítják meg azokat a katonai beavatkozásokat, amelyekkel a demokrácia terjesztése ürügyén törzsi háborúkkal feldarabolják a nemzeteket azért, hogy nemzeti kincseik multinacionális kirablását lehetővé tegyék.

Az algériai kormányra kívülről nyomás nehezedik a 2009-10-es pénzügyi törvény általi független intézkedések megszüntetésére, ezen túl fenyegeti a Maliban dúló, az országot szétszaggató háborúba keveredés, érinti az olaj árának esése, s tartalékainak felhasználása helyett szigorítási intézkedések bevetésére sarkallják a kormányt.

Válaszútra érkezett nemzetünk.

1962-ben és 1988-ban a független politikai képviselet hiánya még nem tette lehetővé a népszuverenitás tiszteletét követelő népi mobilizációt. Ma a május 10-i választások után a nemzeti szuverenitás kérdése van napirenden. A Parti des travailleurs számtalanszor bebizonyította mobilizációs képességét, ismét megerősíti, hogy a többséget fogja segíteni abban, hogy a nemzetet megvédje… minden külső beavatkozás és politika ellen, demokratikus távlatot kínálva.

A  Parti des travailleurs d’Algérie Fraternité c. újsága

Kacsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse