Nemzetközi Információk
új széria 82.sz. (451) - 2012.
júl. 13.
Kölni munkástalálkozó 2012. jún. 30.
“Az európai memorandum eltörléséért alakult
nauplie-i bizottság nevében szólok”
Elias, görög
küldött
A közszolgáltatásban dolgozom.
Bizottságot hoztunk létre az egység érdekében a memorandum eltörlésért, annak
nevében beszélek most.
Ez a memorandum brutális támadást jelent
a görög nép ellen. Néhány következménye
saját példámból. Ahogy összes kollégáimé, a fizetésem 40 %-kal csökkent. Már 1
600 dolgozót elbocsátottak ebben a szektorban, ahol dolgozom. Az adókat
megemelték, az áfát 21 %-ra, új ingatlanadót vezettek be, amelyet a
villanyszámlával együtt kell fizetni. Ha valaki nem fizeti, megszüntetik az
államszolgáltatást.
Az egészségügyben katasztrofálisak a
következmények. Egy kis sebészeti beavatkozásra szorultam, magamnak kellett
biztosítanom a gézt, a kötést, mert a kórháznak nincs még a
legelemibb felszerelésből sem.
Apám nyugdíjas, nyugdíjkiegészítést kell fizetni túléléséhez. Számos bolt bezárt.
Az emberek félnek a jövőtől, attól is, hogy az egész általános megtorlásba
torkollik. Mert az ellenállás tömeges, százezrével megyünk az utcákra. Két év
alatt 17 általános sztrájkot folytattunk. 2011. okt. 19-20-án, ezév febr. 12-én
többszázezren tüntettünk. Az emberek nem hisznek a médiahazugságoknak,
megértették, hogy milyen politikai rendszerről van szó.
A május 6-i választások politikai
földrengést jelentettek. A Syriza támogatottsága, amely több szervezet koalíciója, a 2009-es 4,5 %-ról 17 %-ra nőtt egymillió
szavazattal. A Syrizán keresztül azt akartuk kimutatni, hogy elvetjük a
memorandumot. A jún. 17-i választásokon már 1,6 millió ember voksolt a
Syrizára. Mert ez a formáció világosan kimondta, hogy végezni akar a
memorandummal. Pedig félelmetes nyomás nehezedett ránk, szüntelenül azt
hallottuk, Görögország káoszba süllyed, ha nem fogadjuk el az európai
intézkedéseket bevezető pártokat.
Azért vagyok most itt, mert nagyon sokat
kell még tenni a memorandum semmissé tételéért. Tudjuk, ehhez szükségünk van
arra, hogy együtt dolgozzunk, egyesüljünk a többi európai dolgozóval.
«Mindnyájan görögök vagyunk!»
Jane
Doolan, a UNISON islingtoni (Nagy-London) szakszervezeti
szekciója titkára
A UNISON közszolgálati szakszervezet 1,3
millió taggal. Az én szekcióm 2000 tagot számlál, közöttünk van Jeremy Corbyn,
a Labour party parlamenti képviselője.
Jeremy Corbyn az utolsó titkári
értekezleten beszámolt athéni utazásáról, ekkor fogaduk el nyilatkozatunkat.
«Teljes
mértékben támogatjuk a görög népet, a szakszervezeti mozgalomban résztvevő
társainkat.
A legutóbbi
választási eredmények, a két éve tartó sztrájkok és tüntetések azt mutatják,
hogy a görög munkásosztály harcol. A Trojka (EU-EKB-IMF) gyilkos szigorítási programjait (memorandum) vissza kell vonni!
Harcukban a
görög dolgozók minduntalan az IMF–EKB–Európai Bizottság–pénzügyi piacok alkotta
«szent szövetségbe» ütköznek, melyek a néppel akarják megfizettetni a
spekulánsok és bankárok okozta adósságot.
A Görögországot sújtó szigorítási programok bennünket is sújtanak. Ugyanazok az intézmények erőltetik ránk
ugyanazzal a céllal: fizessenek a dolgozók.
A görög dolgozók
harca a memorandum visszavonásáért támpontot jelent számunkra nemzeti
egészségügyünk tönkretétele, nyugdíjaink felőrlése és
a költségvetési megfaragások elleni harcunkban.
A UNISON
szekciójának tagja azt mondják: mindnyájan görögök vagyunk!
Vállvetve
harcolunk a görög néppel az akárhonnan is érkező összes szigorítási program visszavonásáért.»
Az Európai Bizottság nemrégen
ajánlásokat adott a brit kormánynak, idézem azt, amelyik a legjellemzőbben
összefoglalja azokat: «A Bizottság
ajánlja az Egyesült Királyság kormányának, hogy 2012/13-ban hozza meg a
szükséges intézkedéseket arra, hogy deficitjét tartós módon csökkentse és
egyben strukturális kiigazításokat hajtson végre.»
Más szavakkal: a szociális államot, az
egészségügyi rendszert, a nyugdíjakat építse le
társadalmunk legsebezhetőbb rétegét támadva. De benne van a Beecroft-jelentés
is, amely szerint még inkább rugalmassá kell tenni a munkaerőpiacot megkönnyítve az elbocsátásokat.
Az UNISON islingtoni szekciója nem
fogadja el a közszolgáltatási munkahelyek megszüntetését. Nem fogadjuk el a
költségvetési megnyirbálásokat és a nyugdíj elleni
támadásokat sem.
Ezért vagyok itt. Biztosan hallottatok a
múlt év márciusi nagy londoni tüntetésről, amelyet novemberben egy nagyszerűen
sikerült sztrájk követett (29 szakszervezet együttes felhívására) a nyugdíjak elleni támadás visszaverése érdekében, októberben
pedig újabb tüntetést tartunk a szigorítási
intézkedések ellen, s egymillió dolgozók szeretnénk látni London utcáin
felvonulni. A
szervezők között vagyok, tudom, hogy nem könnyű egy ilyen feladat.
Nem csak a konzervatívak vezette koalíciós kormánnyal kell konfrontálódnunk,
hanem magában a munkásmozgalomban felállított akadályokat is le kell győznünk. Vannak, akik a
konszenzust támogatják, azt, hogy a dolgozók fizessék meg a válság árát,
alávetve magukat az EU-nak és IMF-nek.
A Egyesült Királyság szakszervezetei
támogatják a görög szakszervezeti mozgalom álláspontját, miszerint a memorandum
nem tárgyalható újra, nem egészíthető ki, vissza
kell azt vonni.
Szolidárisak vagyunk, kijelentjük, hogy
a költségvetési hiány csökkentése nevében hozott reformokról semmit nem kell
tárgyalni, azokat meg kell semmisíteni. Ez a
követelésünk, ezzel hozhatják létre a dolgozók egységüket szervezeteikkel
Nagy-Britanniában csakúgy, mint egész Európában.
MEXIKÓ
Interjú
Luis Vasquezzel, a Dolgozók Szocialista Forradalmi Szervezete aktivistájával
–
A legutóbbi
választásokon 38 %-kal Enrique Peña
Nieto, a Forradalmi Intézményes Párt (jobboldal) jelöltje nyert. Baloldali
ellenfele, Andres Manuel Lopez Obrador, a Demokratikus Forradalmi Párt jelöltje
32 %-ot kapott. A 2000 óta hatalmon levő Nemzeti Akciópárt jelöltje 25 %-kal a
harmadik. Lopez Obrador manipulálásról beszél.
–
Meg
kell állapítanunk, hogy 4 választó közül csak 1 szavazott Peña
Nietora, mivel 40 % volt a távolmaradás és kicsivel több, mint 2 %-os az
érvénytelen szavazás. A távolmaradás, az
érvénytelen és a Obradorra adott voksok azt jelzik, hogy a
rendszert és intézményeit elutasítja a nép.
A távozó elnök,
Felipe Calderón és pártja sietve elismerte Peña Nieto győzelmét még akkor,
amikor alig kezdődött meg az számlálás. Féktelen vágtába torkollott az egész,
meg akarták győzni a népességet, hogy ezúttal nem történt csalás. Még Obama is
beszállt, «szabad, igazságos és átlátszó választási folyamat volt», mondta.
Mindenki a népi mobilizációktól tart.
Valójában Peña
Nieto «voksai» egy óriási szervezett hadművelet terméke: megegyezés az első
számú televízióval (Televisa), a pénz számolatlanul folyt, milliószámra
osztogatták a vásárló és építőanyag
bónuszokat cserébe a Peña Nietora szavazásért. Adjuk hozzá ehhez az erőszakot,
a választási bizottság manipulációit a számlálásokon…
–
A sajtó «új
arcról»beszél.
–
Új?
Peña Nieto bejelentette, hogy folytatja Calderon politikáját és «reformjait»:
áfa lesz a gyógyszereken és élelmiszereken és privatizálja a nemzeti
olajvállalatot, a Pemexet, megszünteti az állami elektomos társaságot,
általánossá teszi a határozott idejű munkaszerződéseket, a bért «érdemmé»
teszi, likvidálja a kollektív szerződéseket,
akadályokat állít a szakszervezeti tevékenység elé, felszámolja a
társadalombiztosítási intézményeket. És ehhez hív „nemzeti egységbe”! Az országot «az USA-val nagyobb integrációba»
akarja vezetni, vagyis Mexikó legyen annak gyarmata. A «kábítószer-kereskedelem
elleni háború» meghirdetésével, az USA kormánya által kikényszerített Mérida-programmal (katonai-rendőri egyezmény) csak a káosz és
erőszak fog nőni.
–
Mi a nép és a
fiatalság reagálása a választási eredményre?
–
Milliók
vettek rész López Obrador nagygyűlésein, hogy megmutassák, hatalomváltást
akarnak. A bányászok, az áramszolgáltató, a tanítók,
a telefontársaságok munkásainak szakszervezetei tüntettek, most pedig a
fiatalok tartanak hatalmas demonstrációt: «Kifele Peña Nietoval!».
–
López Obrador
csak második helyet ért el. Minden megmagyarázható a csalással?
–
López
Obradornak is van felelőssége kétségtelenül. Híveit eléggé lehűtötte, amikor „vonzó köztársaságról” beszélt ahelyett,
hogy az antidemokratikus és bűnöző rendszerről és intézményeiről rántotta volna
le a leplet. Az
úgynevezett vitában válasz nélkül hagyta Peña Nieto nemzetellenes fenyegetéseit.
Ahelyett, hogy szembeszállt volna Calderon és a jobboldali pártok programjával,
a «derűs Mexikó» ötletével hozakodott elő, ez pedig ütközik a fiatalságnak a
jobboldali politika elleni harckészségével.
–
Milyen
állásponton van szervezeted?
–
Ezek
az intézmények az oligarchiát, az intézményes pártérdekeket, a külföldi
vállalatokat képviselik. Pontosan azt, amivel a nép, a fiatalok, a dolgozók
végezni akarnak.Új, hiteles jelöltekre van szükség, akik harcolnak is
az új intézményekért, szuverén parlamentért, népképviselőkkel benne, akik olyan
intézkedéseket hoznak, melyek megfelelnek a nép munka-, lakhatási, egészségügyi
igényeinek. Mi azért harcolunk, hogy a dolgozóknak, a fiataloknak városban és
vidéken rendelkezésükre álljon egy antiimperialista párt, hogy ezzel a
rendszerrel le lehessen számolni. Első lépésként létrejött a Népi és Dolgozói
Politikai Szervezetet az áramszolgáltatók szakszervezetével közösen, ennek
vagyunk tagjai.
ALGÉRIA 50 ÉVE FÜGGETLEN
Louisa
Hanoune, a Parti des travailleurs (Dolgozók Pártja) főtitkárának nyilatkozata
(2012.júl.
28.)
2012. júl. 4-én egész éves
ünnepségsorozat kezdődik a függetlenség elnyerésének 50. évfordulója
alkalmából. Kivételes alkalom, emlékeztet az algériai nép megannyi
szenvedésére, áldozatára, melyet meg kellett hoznia függetlensége elnyeréséhez.
Mégha egy nemzet történelmében
viszonylag rövid idő is ez az ötven év, olyan országról van szó, amely az
imperializmus igájától forradalommal szabadult meg, s elég ahhoz, hogy a nép
felszabadulási harcát középpontnak tartva értékeljük ezt az időszakot.
A
nemzeti függetlenség elnyerése a legnagyobb vívmány
Pontosítunk: a Parti des travailleurs, a
Dolgozók Pártja, mi azok vagyunk, akik azt tartják, bármilyen is legyen a
fenálló rendszer természete, annak politikája, a roppant súlyos, másfél millió
mártír élete árán elért nemzeti függetlenség a nép legnagyobb vívmánya. Ebből fakadóan feltételek nélkül védenünk
kell.
A gyarmatosítás néhány nosztalgiázó híve
– Franciaországban, de Algériában is – a politikai/társadalmi problémák ürügyén
azt magyarázza, hogy végülis a függetlenség semmit nem hozott az algériai
népnek. Ez politikai szélhámosság. Az
algériai forradalom szívében megtaláljuk természeti kincseink újbóli
birtokbavételét, a szuverén állam kiépítését, a Khamassa-rendszer (a
gyarmatosítók által a parasztokra kényszerített jobbágy/rabszolgarendszer —
szerk.) maradványainak eltüntetését, az állampolgári jogokat, a szociális garanciákat,
kezdve az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáféréssel.
Nehézségek vannak, de senki nem
tagadhatja, hogy ezeket a célokat elértük.
Pontosan ezek kerültek most a tőkés
rendszer válsága termékeként offenzívája célpontjába. A tőke, hogy túlélését
biztosítsa, minden dolgozó és nép, nemzeti szuverenitás ellen totális háborút
indít, társadalmit és katonait – szétszórva a nemzeteket.
Az alapvető vívmányok
védelme tehát része a forradalom vívmányainak őrzéséért folytatott harcnak.
Viszont, 1962 óta ezen forradalmi célok
közös megvalósítását akadályozza a függetlenség másnapján ránkkényszerített
egypártrendszer.
Ma pedig, az ötvenedik évfordulón az
ország sorsa szempontjából ismét nyugtalansággal teli időszak köszöntött be a
május 10-i, a status quo-t fenntartó választási hamisítás miatt, amely fittyet
hány a nép demokratikus akaratára, a Maghreb és a Szahel térségének
veszélyeire.
Így aztán az algériai népnek 50 évvel
függetlensége elérése után sincs politikai népképviselete, valódi Nemzetgyűlése,
mivel a választási eredményeket most is trükközték. Ebből fakadóan a hatalom
forrása nem a népszuverenitás. Pedig jobban, mint valaha, a demokrácia
gyakorlása alapvető feltétele annak, hogy a nemzet immunissá legyen. Avval a
törvényes akarattal együtt, hogy az ország végleg szakítson az
egypártrendszerrel. Különösen azért, mert az imperialista nagyhatalmak maguk
szervezik és valósítják meg azokat a katonai beavatkozásokat, amelyekkel a
demokrácia terjesztése ürügyén törzsi háborúkkal feldarabolják a nemzeteket
azért, hogy nemzeti kincseik multinacionális kirablását lehetővé tegyék.
Az algériai kormányra kívülről nyomás
nehezedik a 2009-10-es pénzügyi törvény általi független intézkedések
megszüntetésére, ezen túl fenyegeti a Maliban dúló, az országot szétszaggató
háborúba keveredés, érinti az olaj árának esése, s tartalékainak felhasználása
helyett szigorítási intézkedések bevetésére sarkallják a kormányt.
Válaszútra érkezett nemzetünk.
1962-ben és 1988-ban a független
politikai képviselet hiánya még nem tette lehetővé a népszuverenitás
tiszteletét követelő népi mobilizációt. Ma a május 10-i választások után a
nemzeti szuverenitás kérdése van napirenden. A Parti des travailleurs
számtalanszor bebizonyította mobilizációs képességét, ismét megerősíti, hogy a
többséget fogja segíteni abban, hogy a nemzetet megvédje… minden külső
beavatkozás és politika ellen, demokratikus távlatot kínálva.
A Parti des
travailleurs d’Algérie Fraternité c. újsága
Kacsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738
Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18,
allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.