Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

új széria 83.sz. (452) –2012. júl. 20.

ALGÉRIA

       

Az Algériai Dolgozók Pártja nyilatkozata: riadó!

1962. júl. 1-én, 7 és fél év háború után az algériai nép  népszavazással, 99,7%-os igennel kimondta függetlenségét.

De ha a függetlenség kikiáltása meg is nyitotta az utat a nemzeti szuverenitás felé, paradox módon az egypártrendszer létrejötte gátolta meg a valódi nemzeti felemelkedést.

50 évvel később az algériai nemzet szuverenitása és integritása a tét.

A NATO líbiai katonai beavatkozása óta a Maghreb és Machrek térségét egyre erősebben fenyegeti az USA «arab tavasz» takarója alatti terveinek megfelelően a diszlokáció, a nemzetek szétszórása, olyan reakciós elképzelés, mely az idegen beavatkozás ürügyeként szolgál katonailag és politikailag. A valódi cél Algéria felszabdalása, a nemzeti rekonstrukció leállítása, a 51/49-es algériai-külföldi tulajdonosi arány eltörlése, a munka deregularizációja, devizatartalékaink és nemzeti kincseink kirablása.

Egyiptomban nő a nyugtalanság, Szíria minden nappal mélyebbre merül egy kívülről finanszírozott polgárháborúba, a katonai beavatkozás kirajzolódik a strukturális kiigazítások és az éhség sújtotta Száhel-övezetben, Líbia, Mali káoszba fullad. Az imperialista hatalmak az itteni népek nemzeti kicseire akarják rátenni kezüket, ezért megkérdőjelezve területi egységüket maguk szervezik a rebelliót.

Országunk 2.500 km-en határos Líbiával és Malival. Közvetlenül fenyegetett helyzetbe került, a káosz körbeveszi, mivel Tunézia is veszélyes zsákutcába került, ahol a forradalom elűzte Ben Alit, de a belső ellenforradalom megakadályozza, hogy a nemzetközi tőke politikájával szakítson.

    Nemet az imperialista háborùra! Nemet a külső beavatkozásra!

A PT a nemzeti immunitás megerősítésének ad elsőbbséget. Ezt a szociális problémák rendezésével lehet elérni, nevezetesen a munkanélküliség, a prekaritásos munka, a lakhatás, a nemzeti megbékélés megoldásával és valódi demokrácia megvalósításával.

A legutóbbi választásokon a hivatalos adatok szerint is 70 %-os volt a távolmaradás és érvénytelen szavazás. Tömeges az egypártrendszerrel való szembeállás. Demokratikus szempontból pedig azt mutatja, a nép túlnyomó többsége nem kapott képviseletet (a győztes pártok az összes  választópolgár 8,5%-nak szavazatát kapták). Ezen felül ezek a választások az 1997-es óta a legnagyobb csalásra vallottak, megszegve az 1 személy – egy szavazat egyetemes elvét. Diszkreditálva az államot a hadsereg, a végrehajtó hatalom, és az igazságügy is részt vett ebben a hadműveletben.

A Parti des Travailleurs a nemzeti szuverenitást védi, a nép érdekeit, szakítani akar a strukturális reformokkal és az EU-val kötött szerződésekkel, a privatizációkkal, a perkaritással, fel akarja függeszteni a WTO-val folyó tárgyalásokat, véget akar vetni az egypártrendszernek, demokratikus Alkotmányozó nemzetgyűlés felállítását követeli. A PT választási kampányában elért lendületét, a népi bizottságok sikerét szankcionálva csak mintegy tucat parlamenti helyet osztottak számunkra. Veszélyes ez a lépés.

Az FLN, a függetlenek és a kis pártok már bejelentették, hogy bátorítani akarják a külföldi tőke beáramlását. Az APN pedig az alkotmányt akarja felülvizsgálni. A kőolajkincsről szóló törvények módosítása napirendjükön van, így ezek államosítása, a nemzeti tulajdon kérdőjeleztetik meg.

A dolgozók jogai is veszélyben forognak, a szakszervezeteké, hogy a munkaerő árát csökkentsék.

Az UGTA vezetése is határozottan elutasítja mindezt, mert ez a demokrácia minimális mértékével is szembekerül.

A mobilizáció folytatódik, sztrájkok kezdődtek, gyűlések folynak. Mert a béremelés elfogadhatatlanul diszkriminatív módon nem érint minden területet, de – az állam kereskedelmi monopolhelyzete megszüntetésével – az alapvető fogyasztási cikkek árának emelkedése folyamatosan erodálja a vásárlóerőt.

A dolgozók a szociális problémák tényleges rendezését akarják, bérük és nyugdíjuk indexációját, védelmüket a spekuláció ellen.

Megerősítjük:

Nem, a kormány nem engedhet a külső nyomásnak, amely imperialista katonai beavatkozásba akarja rángatni. Semmi ilyen háborút nem támogathat.

Nem, a kormány nem adhatja át az IMF-nek, hiába kérte devízatartalékainkat. Az elsőbbség az ipar és mezőgazdaság fellendítése, a vásárlóerő megerősítése, a nyomor és a szociális egyenlőtlenségek felszámolása, mindenféle prekaritásé. Ez jelenti a nemzeti rekonstrukciót. 

Nem, a kormány megbeszéléseiben nem engedhet a WTO-nak. Mert országunk belépése likvidálná gazdaságunkat.

Nem, a kormány nem hátrálhat ki az 51/49-es törvény, az állam elővételi joga, az ipar és a mezőgazdaság támogatása mögül.

Senki, aki a nemzeti érdekekhez ragaszkodik, nem fogadná el társadalmi-gazdasági vívmányaink visszavonását, a kívülről, a nemzetközi tőke érdekében diktált politikát, a visszatérést a 90-es évek gyászos strukturális kiigazításának időszakába.

Itt az ideje az EU-val kötött társulási szerződés felülvizsgálatának. Mert az EU csak az alkalmat keresi, hogy az élelmezésünkre és gyógyszerellátásunkra tegye a kezét.

A köztársaság elnöke sejttette velünk, hogy 2014-ben nem indul a választáson.  Azonban el kell számoljon a nemzet előtt. Elegendő hatalma van ahhoz, hogy megtegye azokat a lépéseket, amelyekkel a politikai légkört egészségessé teheti, a növekvő aggodalmat lecsillapíthatja, elősegítheti a valódi politikai reformot avval, hogy visszaadja a népnek a szót, hogy az szabadon vitathassa meg azon intézményeinek természetét, amelyekre szüksége van.

Egységes mobilizációt akarunk!

E hónapban ünnepli pártunk megalakulásának 22. évfordulóját. Ez alkalommal deklarálja, hogy minden párttal, minden szakszervezettel akcióegységet fog létrehozni a nemzet, a szuverenitás, a társadalmi-gazdasági vívmányok védelme érdekében. Azokhoz fordul, akik rá szavaztak a törvényhozási választásokon, kéri, vitassák meg az egység kovácsolásának mikéntjét, használják ki az összes demokratikus teret népi egységbizottságokba tömörülve vívmányaink védelméért.

Algír, 2012. jún. 26.

A Parti des travailleurs Politikai Bizottsága

SPANYOLORSZÁG

Az új kiigazítási programmal szemben

A Rajoy-kormány júl. 13-án a Trojka diktátumaként elfogadott egy tövényhatározatot, mely 65 milliárd költségvetési megszorítást irányoz elő az újabb kiigazítási programban.  Az UGT és CCOO szakszervezetek júl. 19-re (számszerűen 80) tüntetésre szólítottak minden nagyvárosba.

Nemet a költségvetési megszorításokra

FES-UGT MADRID (szolgáltatási föderáció)

A kormány elnöke részéről súlyos támadást érte a spanyol társadalom jogait és életkörülményeit.

A költségvetési szigorítás összege, mnitegy «véletlenül» éppen akkora, mint amennyit a nemzetközi szervezetek ítélnek szükségesnek néhány pénzügyi szervezet rendbehozásához. A Rajoy-kormánynak van képe a dolgozók, nyugdíjasok és munkanélküliek meglopásához, Spanyolországot eladósításához, hogy előteremtse pártbarátai Rato, Olivas, stb. közönséges csalásának fedezetét.

Az áfa emelésével minden spanyol életszínvonala és fogyasztása csökken, mert az Inditex vagy a  Santander bank főnöke éppen annyit fizet, mint bármelyikünk,

•              a szolgáltatásokban 18-ról 21%-ra nő.

•              2%-kal az élelemre, a tisztálkodási cikkekre, közlekedésre, szállodára és kultúrára, üzemanyagra. Csökkenti a fogyasztást és elszegényít mindnyájunkat.

Méginkább szegénnyé teszi az 5,5 millió lustának titulált munkanélkülit járandóságuk 10 %-os csökkentésével. Rajoy kétségbevonja intelligenciájukat és   arra biztatja őket, menjenek – a nemlétező – munkát keresni.

Megszüntetik a tisztviselők 13. havi fizetését, hozzáadva ahhoz, amit Zapatero idején veszítettek. A közszolgáltatás, a nyugdíjrendszer, amire mindenkinek szüksége van, tönkremegy. A gazdagok és a csalók persze tudják fizetni a magánorvost és magániskolát.

Ellenben:

A munkáltatók közterheit 2 %-kal csökkentik; amnesztiát nyújtanak a fiskális csalásoknak, nemhogy intézkedéseket hoznának ellenük; a nagyvagyonok nem fizetnek adót; fel sem merül az a kérdés, hogy a nagy pénzintézetekhez nyúljanak, vagy a katonai kiadásokhoz. Milyen szerepet játszik Spanyolország az USA által vezényelt ”humanitárius segítségekben”? Mi szükségünk van fegyverek vásárlására, hacsak azért nem, hogy a fegyverkereskedőket gazdagítsuk?

Megsemmisítik a demokráciát, bejelentették, hogy a helyhatóságok számát csökkentik, a hatalmat koncentrálják a prefektúrákba. Fojtogatják az ellenfeleiket, az ellenzéki pártokat és szakszervezeteket, de az egyház számára semmilyen korlátozást nem terveznek a sokmilliós szubvenciókat illetően.

Meg kell szervezni magunkat, hogy válaszolni tudjunk. Osztályszakszervezetekbe és baloldali pártokba, dolgozók és munkanélküliek! Aktívan, véleményt mondva, mobilizálódva!

A gondok a társadalom gazdasági szervezeteiben gyökereznek. Problémáink természete gazdasági. Szemben a cinikus Rajoy-val, VAN MEGOLDÁS.

A játékszabályok megváltoztatása a megoldás. A társadalom problémáinak megoldására bármelyikük országban a regnáló gazdasági rendszert kell megdönteni.

NEMET kell mondani.

Nemzet a költségvetési nyirbálásokra!

Nemet az európai szerződésekre, amelyek ezeket gerjesztik!

Nemet a bankok megmentésének gazdasági bavatkozására!

Július 19-én tüntetés!

KÍNA

Kína-levél – 382. sz. 2012. júl. 1.

(Részletek)

«Rizikós átmenet Pekingben», írja M. Wolf, a «Financial Times» üzleti lap a Le Monde-ban (márc. 26.) a gazdasági aktivitás lassulására célozva és úgy ítéli meg, hogy «valószínű, hogy politikailag csakúgy átmenetről szól, mint gazdaságilag», mivel a 18. kongresszus októberben lesz és új vezetőket jelöl ki, tehát az állam élén is új arcok jelennek meg.

A miniszterelnököt idézte, Wen Jiabaot, aki néhány nappal azelőtt nyilatkozta: «Kínában a reform kritikus szakaszához érkezett. Amíg nem hajtunk végre strukturális politikai reformot, lehetetlen a strukturális gazdasági reform teljes megvalósítása.» Mégha a sajtó néha Kínát is tartja megmentőnek a válságból való kilábalásból, a politikai reform nem egy rózsaszálakkal telehintett sétány!

Belső harcok. Először, itt van, amikor márciusban a képviselők 15%-a a költségvetés ellen szavazott – ritka egy totalitárius társadalomban. Aztán Wang Lijun, Chongqing megapolisz biztonságért felelős kettes számú vezetőjének szökése. Bo Xilai, a komm. párt 25 tagú vezetése egyik tagjának félreállítása, majd letartóztatása. Messzebbre ágazva: Zhou (a KP és az állam 9 vezetője közül egy egyik), a stabilitás és a országos közrend felelősének obligón kívülre helyezése. Miközben ezek a hatályon kívül helyezett vezető káderek tíz-, ha nem százezreinek klánjait ellenőrizték, el lehet képzelni az államapparátus berkeiben folyó elkeseredett harcot… Októberig folytatódnak a leszámolások, hullanak a fejek – ha az építmény még tartja magát addig… tudnillik úgy tűnt, a KP élén valami konszenzus jött létre a Bo Xilai-affér «körülhatárolására», de szemmel láthatólag mégsem így van: cikkek jelennek meg a vezetők érdekeiről és vagyonáról, a legutolsó Xi Jinpingről, Hu Jintao feltételezett utódjáról a KP és az állam élén, akit pedig a korrupció szájhőseként mutatnak be!

Bajnokok és tőszomszédjaik. Fel lehet tenni a kérdést, miért sokasodnak ezek a gyilkos harcok. A válasz – elképzelhető –, hogy a Világbank és egy állami intézmény közös jelentésével kapcsolatos. Február végén látott napvilágot, az olvasható benne, hogy «a piac előtti akadályokat meg kell szüntetni» és «a piacgazdaság felé vezető átmenetet ki kell egészíteni». A politikai nyitásról szóló viták megsokasodtak, például a külföldi termékek és szolgáltatások előtti akadályok fenntartásáról, közöttük a banki szolgáltatásokól, ahol a külföld  a kisforgalmú bankpiacnak csak 1,9 %-át, a vállalatinak pedig 4 %-át tartja kezében. De azokról a negatív következményekről is, melyeket a válság gyakorol a kínai gazdasági nyitásra, az export lelassulásáról, ami az instabilitás egyik eredőjeként oka a fiatal migráns dolgozók munkásharcainak.

A jelentés megjelöli az akadályokat: «a reformoknak leginkább ellenállók csoportja kétségtelenül a korporatista érdekcsoport lesz, a piacon monopolhelyzetet élvező vállalatoké, intézményeké és egyéneké, a hatalom jelenlegi működésében különleges kiváltságokkal bíró vagy preferenciális elbírálás élvezői (…) Ezek az adott helyzetből profitáló csoportok privilegizált kapcsolataikat felhasználják a politikai döntéshozásban, érdekeiket hatalmuknak, anyagi forrásaiknak, viszonyaiknak köszönhetően megvédik. Ahhoz, hogy a kormány ezeken az akadályokon felülemelkedhessen, a legmagasabb szinten kell bátorságot, eltökéltséget tanusítani a célok ismertetésében világosan és hatalmas politikai karizmával.» Lesz mit tennie a jövendő kormánynak!

Forrongás Hongkongban. (1997. júl. 1-én a brit koronagyarmat a Speciális Adminisztratív Régió része lett) A hongkongi tartományban se mennek jobban a dolgok. Az új helyi kormányfő, C. Y. Leung éppencsak kineveztetett (márc. végén) – ténylegesen a pekingi hatóságok által összeállított 1132 tagú «parlament» 58%-a választotta meg –, mikor máris mérsékelnie kellett magát a hongkongiak jog- és életkörülményvédő akciójával szemben. Júl. 1-én legalább százezren (a szervezők szerint négyszázezren…)  hatórás tüntetést tartottak azért, hogy lemondjon. A KP főtitkára és a köztársaság elnöke, Hu Jintao is jelen volt, hogy Leungnak gratuláljon és részt vegyen Hongkong visszatérésének 15. évforduláján rendezett ünnepségen.

«Honkong vezetői csak a gazdasági nehézségeket növelik: a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak», mondja egy tüntető. «Tíz év alatt a lakosság legszegényebb rétegének havi jövedelme 10 %-kal csökkent (259€-ról 217€-ra), a leggazdagabbaké pedig 10%-kal növekedett (12 275 €-ról 13 750 €-ra)», erősíti meg a «Le Monde» (júl. 1-2). Nyilvánvaló, a lakosság egy pillanatra sem hisz abban, hogy az új kormányfő, akinek személyes rezidenciája vagy 50 millió eurót ér, véget vet a hongkongi gazdaság mindenható «tycoon»-jai (nagyurak) uralmának…

Bérharcok. A guangdongi ACFTU, a hivatalos szakszervezet egyik felelős vezetője megerősítette: «A Honda dolgozóinak 2010 májusi sztrájkja nélkül lehetetlen lett volna a kollektív szerződések második és harmadik szakaszába lépni». A foshani Honda-művekben sikerült a dolgozóknak kvázi megduplázni a fizetésüket egy év alatt (1200-ról 2300 yüanra) és éves kollektív bérszerződést kiharcolni.

FRANCIAORSZÁG

                                  

PARTI-OUVRIER-INDEPENDANT

87 rue du Faubourg-Saint-Denis

75010 PARIS

Tél. : 01.48.01.85.85

Fax 01 48 01 85 79

mail: poi@fr.oleane.com

Erősíteni a GPUSKK szerződés ratifikációja elleni egységmozgalmat

Júl. 14-én a köztársasági elnök, François Hollande megerősítette szándékát a szerződés ratifikációjáról.

Még egyszer emlékeztetünk, hogy ez a szerződés ugyanaz, amelyek Sarkozy és Merkel a többi állam-és kormányfővel márc. 2-án aláírt. A növekedési záradék egy jottányit nem módosít rajta.

A szerződés nem más, mint intézményesített szigorítás. Az „aranyszabály”, melyet be kell tartani. Állandó jelleggel. Brüsszel megbízottakat küld, hogy törvényét, direktíváit betartassa, politikáját diktálja a kormányoknak, bármilyen politikai színezetűek is legyenek, minden állami szuverenitást mellőzve.

De egyre többen vannak, akik felemelik hangjukat, megerősítve, hogy nem kerülhet sor e szerződés törvénybe iktatására. Ez a demokrácia igénye.

25 év óta először Franciaországban egy óriás gépkocsigyártó, a PSA Aulnay becsukja kapuit. Mindent egybevetve 8 000 munkahely elvesztése forog kockán közvetlenül. Tízezreké pedig az alvállalkozásokban. Kis- és középvállalatok százai, ha nem ezrei mennek majd tönkre. És ne felejtsük el, az Európai Unió a «szabad és befolyásolatlan» verseny nevében tiltja, hogy az állam beavatkozzon a munkahelyek megmentésébe.

Tény, minden kormány, amely aláveti magát az EU autoriter diktátumainak, megfosztja magát a manőverezés lehetőségétől. Még súlya sincs a munkahelyek megmentésére.

A demokrácia kötelez arra, hogy a GPUSKK-t elutasítsuk.

Gratulálunk minden érintett országban ahhoz, hogy különböző irányzatokhoz tartozó aktivák, állampolgárok, dolgozók, képviselők bizottságokba tömörültek a ratifikáció ellen. Gratulálunk, hogy minden pártban, amely a munkásosztály képviseletét és a demokráciát hirdeti, megszólalnak ezek a hangok a ratifikációt elutasítva.

Ennek a mozgalomnak növekednie kell. Előzetes feltétel nélkül mindenkire támaszkodni kell, aki egyetért azzal, hogy ennek a szerződésnek nem szabad életbe lépnie. Felhívjuk a POI bizottságait, minden lehetséges kapcsolatot vegyenek igénybe, fejlesszék ezt a kampányt, terjesszék a felhívásokat, alkossanak bizottságokat a legszélesebb körben.

Egységet a szerződés ratifikációja ellen!

Egységet a szigorítások ellen, az Unió gyalázatos programját meg kell állítani!

Párizs, 2012. júl. 17.

Claude Jenet, Daniel Gluckstein, Gérard Schivardi, Jean Markun, a POI titkárai

HAITI

Sajtóközlemény

Celso Amorim brazil védelmi miniszter fogadta a haiti csapatok visszavonását kérő delegációt

Braziliában júl. 10-én Markus Sokol mutatta be a miniszternek a csapatok visszahívásáért indított kampányt (lásd korábbi számainkban).

Sokol aláhúzta, hogy a Minustah 8 év alatt  semmiféle stabilitást nem hozott, nem mérsékelte a nyomort, viszont elősegítette az elnökválasztási csalásokat. Feltette a kérdést: «Mit csinálunk Haitiban (mi, brazilok)? Egy volt miniszter (Jobim) azt mondta, gyakorlatozunk a riói favellák elleni harcra készülve. Elképesztő. Haitiban minden tüntetés a szuverenitás helyreállítását követeli, a csapatok kivonását. A brazil csapatok behatoltak az egyetem épületébe. Kormányunk nem hunyhat szemet mindezek felett».

Ferro képviselő kiemelte: «8 évvel ezelőtt még csak hagyján, de ma már semmi sem indokolja a csapatok maradását.»

Adriano képviselő: «a csapatok nem rendezhetik a szociális problémákat. Mi a kivonás mellett állunk; mikor történhet meg legkorábban?»

A haiti Fignolé Saint Cyr a CUT szakszervezeti tömörülés meghívására Brazíliába érkezett (a szakszervezet szintén a csapatkivonást támogatja). Szolidaritást kért, nem csak az újjáépítésben, hanem a nyugati nagyhatalmak által elsinkófált szuverenitás megteremtésében is. Brazíliának példát kell mutatnia csapatai kivonásával. Az ENSZ-ben is járt, de semmi távlati megoldást nem kapott, még azt a dátumot sem, amelyre  az a Minustah-csapatokat kivonni szándékozná.

Celso Amorim miniszter megpróbálta megvédeni a katonai beavatkozást (a káosz elkerülése»), tagadta, hogy az a «gyarmatosító hatalmak» eszköze lenne, de kijelentette, «az a szándékunk, hogy kilépjünk, de erről más miniszterekkel, országokkal, különösen a dél-amerikaiakkal és az ENSZ-szel együtt kell dönteni. Csakis az ENSZ az egyedüli kompetens, egyoldalúan semmit sem tehetünk».

A miniszter elismerte, hogy «a kolera okozta károk miatt kártérítés kérdését az ENSZ-nek meg kell vizsgálnia», az egyetemen történt incidensől viszont «nem informálták.» Hozzátette: «Mint állampolgár, azt gondolom, ki kell vonni csapatainkat, de mint miniszter azt, a kivonásnak rendezettnek, fokozatosnak kell lennie; jómagam hagynék egy zászlóaljat mérnökökkel, technikusokkal, de az ENSZ másképp látja.»

Végpül pedig a küldöttség megállapodott vele egy újabb találkozóban, 3 hónap múlva.  (Okt.15-én az ENSZ-csapatok haiti mandátumának meghosszabbításáról lesz vita az ENSZ-ben).

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738

Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse