Hová tart az ország?

A GKI gazdaságkutató elnöke az ország helyzetét elemezte. Bukásra áll a 2013-as költségvetés - mondta. A gazdaságpolitika lefelé menő spirálba kerül, ha maradnak a mostani körülmények, akkor 2014-ig sem lesz növekedés. Dőlt betűkkel hozzáfűzzük megjegyzéseinket.

Az államadósság is csak a magánnyugdíjpénztári pénzek felhasználása miatt csökken és csak rendkívül magas kamatköltségekkel finanszírozható. Ez újabb megszorításokat vált ki a gazdaságban. Döbbenetes, hogy a bolgár kamatfelár dupláját produkáljuk, ez döntően a bizalomhiány miatt van - emelte ki a GKI vezetője. Az állam és a lakosság idén 100-150, jövőre pedig 200-250 milliárd forinttal nagyobb terhet visel a lehetségesnél (törlesztésben és működési költségekben). Egyre világosabb, hogy az adósságcsapdából nem lehetséges kikerülni. Egyetlen országnak sem. Az adósságfizetés soha nem ér véget, a magas kamatok miatt. A haszon a nemzetközi pénzügyi tőkét, a bankokat illeti, amely sqját válságát arra használja fel, hogy még inkább kizsigerelje a munka világát.

A magyar végtörlesztés során 370 milliárd forintnyi ajándékot kaptak azok az adósok, akiknek erre nem volt szükségük. Az adórendszer teljesen szétzilálódott, az egykulcsos adó pedig megbukott. "Olcsóbb lett a magasan hozzáadott értéket előállító munkavállalók foglalkoztatása, ám elüldöztük azokat, akik őket foglalkoztatnák" - hangsúlyozta Vértes. Merthogy megint nem érdekes ezeknek a dolgozók a megélhetése, életszínvonala, csak a gazdasági makromutatók, a semmitmondó GDP; nem volna szabad «elüldözni a foglalkozatókat» – az anyavállalatának milliárdokat Finnországba utaló Nokiának is inkàbb térden állva kéne könyörögni, hogy maradjon és még újabb milliárdokat vihessen!

Lényegében nem javult a munkanélküliségi ráta, csak a közmunka miatt. A kétharmados parlamenti többséget pedig nem sikerült felhasználni a gazdaság és állam átfogó modernizációját elindító reformok megvalósítására. A legfontosabb minőségi tényezők (pl. versenyképesség) romlanak. Ma az Unió vezérszólama a «versenyképesség», a reform. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat, ez vezet bérünk csökkentéséhez, munkaidőnk emeléséhez, szabadnapjaink fogyásához, szerzett jogaink megszüntetéséhez.  

A folyamatos lecsúszás állapotában vagyunk. Tartós vergődés vár ránk. Ilyen körülmények között 2012-14 között szinte nincs gazdasági növekedés, a lakossági fogyasztás szintje is tovább mérséklődnek, a beruházások is csökkennek, stagnálnak.

Hangsúlyozta, hogy itt nem csak az elmúlt két év hibáiról beszélünk. Mindez komoly gazdasági-társadalmi-politikai feszültségeket okoz.

A GKI elnöke csodaszernek az EU-IMF megállapodást javasolja, vagyis az IMF most már negyedévente ellenőrizné a magyar gazdaságpolitika irányát. Immár az EU-IMF teljes gyámsága alá kerülünk.

Emellett elkötelezettséget ajánl a középtávú fiskális és monetáris politikai célok elérésében, valamint az uniós forrásokat is hatékonyan és gyorsan kellene felhasználni. Ezek a célok azonban nem jelentenek mást, mint az adósság és költségvetési hiány csökkentése érdekében újabb megszorításokat és strukturális reformokat – ahogyan előírja az Unió maastrichti szerződése és a legújabb, a «szupermaastricht» (GPUSKK). S az uniós források hatékony felhasználásáról pedig mit mond Varga Mihály tárca nélküli miniszter? «Most nagyon nehéz megmondani, hogy jövőre meglesz-e a piacon az az 5-6 milliárd eurós finanszírozási forrás, ami Magyarországnak ahhoz kell, hogy például vissza tudja fizetni a lejáró, korábbi IMF-adósságot.» Vagy lesz, vagy nem, de adósságtörlesztésre kell felhasználni. ‘Hatékonyság’?

"És nyilván konfliktuskerülésre lenne szükség" - emelte ki Vértes. Csak nem így. Vegyük kizárólag az oktatás legújabb problémáit: törvénybe foglalták a diplomások röghöz kötését, a kormány dönthet a tandíjas hallgatók képzési szerződéséről, fizethetnek az önkormányzatok az államosított iskoláik után is, rendőrökkel vadásztatnak az iskolakerülőkre, csak a miniszter által jóváhagyott tankönyvből taníthatnak, miniszteri egyetértés kell az egyházi és magániskolák vezetői kinevezéséhez, stb. Megannyi konfliktus forrása.

Egyik újonnan feltörekvő szervezetünk jelentéktelen kérdésnek ítéli a napirenden szereplő  "szabadvállakozási zónák kialakítását". Ezek olyan ipartelepek, melyek különlegesen nagy profitot hoznak. A tőke becsalogatására hozzák létre,  a munkabérek még a szokásosnál is alacsonyabbak, nem léteznek a munkásjogok, -garanciák, sztrájkra, szerveződésre sincs lehetőség, gyakorlatilag törvények kívüli vannak (léteznek már Kínában, Indiában, Haitiban, leginkább a harmadik világban). Ez lenne lényegtelen kérdés? A sajtószabadság ennél fontosabb lenne egy munkásszervezet részére? A szabadzónák, ahol mindent szabad, ahogyan 17-18. században...