A GKI gazdaságkutató elnöke az ország helyzetét elemezte. Bukásra áll a 2013-as
költségvetés - mondta. A
gazdaságpolitika lefelé menő spirálba kerül, ha maradnak a mostani körülmények,
akkor 2014-ig sem lesz növekedés. Dőlt betűkkel hozzáfűzzük megjegyzéseinket.
Az
államadósság is csak a magánnyugdíjpénztári pénzek felhasználása miatt csökken és csak rendkívül magas
kamatköltségekkel finanszírozható.
Ez újabb megszorításokat vált ki a gazdaságban. Döbbenetes, hogy a bolgár
kamatfelár dupláját produkáljuk, ez döntően a bizalomhiány miatt van - emelte
ki a GKI vezetője. Az állam és a
lakosság idén 100-150, jövőre pedig 200-250 milliárd forinttal nagyobb terhet
visel a lehetségesnél (törlesztésben és működési költségekben). Egyre világosabb, hogy az adósságcsapdából
nem lehetséges kikerülni. Egyetlen országnak sem. Az adósságfizetés soha nem ér
véget, a magas kamatok miatt. A haszon a nemzetközi pénzügyi tőkét, a bankokat
illeti, amely sqját válságát arra használja fel, hogy még inkább kizsigerelje a
munka világát.
A magyar
végtörlesztés során 370 milliárd
forintnyi ajándékot kaptak azok az adósok, akiknek erre nem volt szükségük.
Az adórendszer teljesen szétzilálódott, az
egykulcsos adó pedig megbukott. "Olcsóbb lett a magasan hozzáadott
értéket előállító munkavállalók
foglalkoztatása, ám elüldöztük azokat, akik őket foglalkoztatnák" -
hangsúlyozta Vértes. Merthogy megint nem érdekes
ezeknek a dolgozók a megélhetése, életszínvonala, csak a gazdasági makromutatók,
a semmitmondó GDP; nem volna szabad «elüldözni a foglalkozatókat» – az anyavállalatának milliárdokat Finnországba utaló Nokiának is inkàbb térden állva kéne
könyörögni, hogy maradjon és még újabb milliárdokat vihessen!
Lényegében nem javult a munkanélküliségi ráta, csak a közmunka miatt. A kétharmados
parlamenti többséget pedig nem sikerült felhasználni a gazdaság és állam átfogó
modernizációját elindító reformok megvalósítására. A legfontosabb minőségi
tényezők (pl. versenyképesség) romlanak. Ma
az Unió vezérszólama a «versenyképesség», a reform. Ne
hagyjuk megtéveszteni magunkat, ez vezet bérünk csökkentéséhez, munkaidőnk
emeléséhez, szabadnapjaink fogyásához, szerzett jogaink megszüntetéséhez.
A folyamatos lecsúszás állapotában
vagyunk. Tartós
vergődés vár ránk. Ilyen körülmények között 2012-14 között szinte nincs
gazdasági növekedés, a lakossági
fogyasztás szintje is tovább mérséklődnek, a beruházások is csökkennek, stagnálnak.
Hangsúlyozta,
hogy itt nem csak az elmúlt két év hibáiról beszélünk. Mindez komoly gazdasági-társadalmi-politikai feszültségeket okoz.
A GKI elnöke
csodaszernek az EU-IMF
megállapodást javasolja, vagyis az IMF
most már negyedévente ellenőrizné a magyar gazdaságpolitika irányát. Immár az
EU-IMF teljes gyámsága alá kerülünk.
Emellett
elkötelezettséget ajánl a középtávú fiskális és monetáris politikai célok
elérésében, valamint az uniós forrásokat is hatékonyan és gyorsan
kellene felhasználni. Ezek a célok
azonban nem jelentenek mást, mint az adósság és költségvetési hiány csökkentése
érdekében újabb megszorításokat és strukturális reformokat – ahogyan előírja az
Unió maastrichti szerződése és a legújabb, a «szupermaastricht» (GPUSKK). S az
uniós források hatékony felhasználásáról pedig mit mond Varga Mihály tárca
nélküli miniszter? «Most nagyon nehéz megmondani, hogy jövőre meglesz-e a
piacon az az 5-6 milliárd eurós finanszírozási forrás, ami Magyarországnak
ahhoz kell, hogy például vissza tudja fizetni a lejáró, korábbi IMF-adósságot.»
Vagy lesz, vagy nem, de adósságtörlesztésre
kell felhasználni. ‘Hatékonyság’?
"És
nyilván konfliktuskerülésre lenne szükség" - emelte ki Vértes. Csak nem így. Vegyük kizárólag az oktatás
legújabb problémáit: törvénybe foglalták a diplomások röghöz kötését, a kormány
dönthet a tandíjas hallgatók képzési szerződéséről, fizethetnek az
önkormányzatok az államosított iskoláik után is, rendőrökkel vadásztatnak az
iskolakerülőkre, csak a miniszter által jóváhagyott tankönyvből taníthatnak, miniszteri
egyetértés kell az egyházi és magániskolák vezetői kinevezéséhez, stb. Megannyi
konfliktus forrása.
Egyik újonnan
feltörekvő szervezetünk jelentéktelen kérdésnek ítéli a
napirenden szereplő "szabadvállakozási
zónák kialakítását". Ezek olyan ipartelepek, melyek különlegesen nagy
profitot hoznak. A tőke becsalogatására hozzák létre, a munkabérek még a szokásosnál is alacsonyabbak,
nem léteznek a munkásjogok, -garanciák, sztrájkra, szerveződésre sincs lehetőség,
gyakorlatilag törvények kívüli vannak (léteznek már Kínában, Indiában, Haitiban,
leginkább a harmadik világban). Ez lenne lényegtelen kérdés? A sajtószabadság ennél
fontosabb lenne egy munkásszervezet részére? A szabadzónák, ahol mindent
szabad, ahogyan 17-18. században...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.