2012. július 19-én a magyar parlament
elfogadta a hallgatói szerződésekről szóló szabályozást, törvénybe
iktatva a jövendő diplomásainak röghöz kötését.
Tették ezt a parlamenti képviselők az érintettek
tiltakozása ellenére. Januárban egy oktatási kiállításon diákok tiltakoztak a
tervezett szabályozás ellen, mondván: „eladósodás vagy röghöz kötés – számunkra
nem alternatíva”. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) még
szintén január közepén kifejezte, hogy alapjaiban nem ért egyet a hallgatói
szerződés intézményével. Egyetemi tanárok, az Oktatói Hálózat is
felháborodással reagált a törvényjavaslat benyújtására. Július 9-én utcai
diákdemonstrációt tartottak tiltakozásul „Nem kérünk a hallgatói szerződésből”
jelszóval. A törvény elfogadását követően a HÖOK bejelentette, hogy újra
megtámadja a törvényt.
Az új törvény tartalmilag megegyezik a korábbi
kormányrendelettel, melyet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített
és megsemmisített. Az indoklásban többek között szerepelt, hogy nem
kormányrendeletben, hanem törvényben szükséges szabályozni a felsőfokú képzés e
területét. Kormányunk nem jött zavarba, igen operatív módon egy nappal az AB
határozatát követően már be is terjesztette törvény-javaslatát, azaz a korábbi
kormányrendelet átírt változatát.
Az új szabályozás legfontosabb tétele, hogy az állami
költségen diplomát szer-zett hallgatóknak 20 éven belül a támogatott időszak kétszeresét itthon kell munkaviszonyban
eltölteniük. (A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 5 éves állami képzést
követően munkás élete első 20 évéből legalább 10 évet itthon kell dolgoznia a
diplomásnak, ellenkező esetben meg kell térítenie a képzés költségeit.) Ez
lényegében ugyan ellent mond az EU egyik alapszentségének, azaz a munkaerő
szabad vándorlásának, ám ettől még akár némi rációt is lehet találni benne,
mondván: aki közpénzen tanult, gyarapítsa legalább pár évig adófizetőként azt a
közt, amely «kita-níttatta». Ám a dolog nem ilyen egyszerű.
Elsősorban: aki ismeri a honi valóságot, tudja, mennyire
nem könnyű itthon végzettségnek megfelelő és emberhez méltó megélhetést,
tisztes keresetet is biztosító munkát, munkahelyet találni. Fiatal diplomások
ezrei mennek külföldre dolgozni a megélhetés miatt, az egzisztencia-teremtés
reményében.
Másodsorban: az
úgynevezett „fizetős” diákok jövőjébe is beavatkozik a kormány. A törvény
két szerződésről rendelkezik: az állam-diák esetében hallgatói
ösztöndíjszerződés (térítés-mentes oktatás), az intézmény-önköltséges hallgató esetében
pedig hallgatói képzési szerződés (költség-térítéses oktatás) köttetik. Előbbit
törvény szabályozza, az utóbbit kormányrendelet. Mi indokolja ezt? Milyen
garancia van a mai diákok számára a jövőben? Hiszen egy egyszerű kormányrendelettel
bármikor keresztülhúzható saját jövőjükre alkotott tervük. Több precedens van már
arra, hogy a kormány visszamenőleges hatállyal szabályokat alkot, s nem
alaptalan a félelem, hogy ezt a jövőben is megteszi.
A tüntetések hatására 5 ezer fővel megemelték a térítésmentes keretszámokat.
A hazai oktatás, ezen belül a felsőoktatás sok sebből vérzik: a bolognai rendszerben tanulók, a kredit-rendszert kényszerűségből használók, a diákhitelesek a megmondhatói, de gondoljunk csak az intézményi keretszámok csökkentésére. Most még egy tőrdöfés érte. Ezzel a szabályozással még kevésbé lesz vonzó itthon tanulni, pedig már az elmúlt időszakban is fiatalok sokasága választott külföldi egyetemi, főiskolai képzést, gyakran nem is elsősorban az oktatás színvonala miatt, hanem azzal a szándékkal, hogy a kinti képzettség és diákoskodás okán könnyebben jut megfelelő munkalehe-tőséghez, mintsem idehaza.
Illúziónk ne legyen: a közszolgáltatások, az egészségügy,
az oktatás átalakítása és privatizálása, és ezáltal lerombolása – nem magyar
jelenség, még csak nem is európai! Szerte a világon tapasztalható. Tudjuk, hogy
a nemzetek feletti tőkés érdekek kiszolgálása rejlik mögötte, annak
szervezetei, az EU, az IMF, az EKB diktálják a végrehajtandó feladatokat.
Felvetődik az ősrégi alapigazság, hogy egy közösséget az
minősít, ahogyan az időseivel, betegeivel, elesettjeivel, gyámolításra szoruló
tagjaival bánik. Egy másik régi bölcs mondás szerint a fiatalok a jövőnk
záloga. Rajtuk múlik, milyen irányban változik társadalmunk, milyen lesz a
jövő. Bölcs dolog rossz törvénnyel elüldözni őket?
(A.K.)
(megjelent a Munkás Hírlap 10.sz-ban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.