Röghöz kötik a jövő diplomásait

                      

2012. július 19-én a magyar parlament elfogadta a hallgatói szerződésekről szóló szabályozást, törvénybe iktatva a jövendő diplomásainak röghöz kötését.

Tették ezt a parlamenti képviselők az érintettek tiltakozása ellenére. Januárban egy oktatási kiállításon diákok tiltakoztak a tervezett szabályozás ellen, mondván: „eladósodás vagy röghöz kötés – számunkra nem alternatíva”. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) még szintén január közepén kifejezte, hogy alapjaiban nem ért egyet a hallgatói szerződés intézményével. Egyetemi tanárok, az Oktatói Hálózat is felháborodással reagált a törvényjavaslat benyújtására. Július 9-én utcai diákdemonstrációt tartottak tiltakozásul „Nem kérünk a hallgatói szerződésből” jelszóval. A törvény elfogadását követően a HÖOK bejelentette, hogy újra megtámadja a törvényt.

Az új törvény tartalmilag megegyezik a korábbi kormányrendelettel, melyet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősített és megsemmisített. Az indoklásban többek között szerepelt, hogy nem kormányrendeletben, hanem törvényben szükséges szabályozni a felsőfokú képzés e területét. Kormányunk nem jött zavarba, igen operatív módon egy nappal az AB határozatát követően már be is terjesztette törvény-javaslatát, azaz a korábbi kormányrendelet átírt változatát.

Az új szabályozás legfontosabb tétele, hogy az állami költségen diplomát szer-zett hallgatóknak 20 éven belül a támogatott időszak kétszeresét itthon kell munkaviszonyban eltölteniük. (A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 5 éves állami képzést követően munkás élete első 20 évéből legalább 10 évet itthon kell dolgoznia a diplomásnak, ellenkező esetben meg kell térítenie a képzés költségeit.) Ez lényegében ugyan ellent mond az EU egyik alapszentségének, azaz a munkaerő szabad vándorlásának, ám ettől még akár némi rációt is lehet találni benne, mondván: aki közpénzen tanult, gyarapítsa legalább pár évig adófizetőként azt a közt, amely «kita-níttatta». Ám a dolog nem ilyen egyszerű.

Elsősorban: aki ismeri a honi valóságot, tudja, mennyire nem könnyű itthon végzettségnek megfelelő és emberhez méltó megélhetést, tisztes keresetet is biztosító munkát, munkahelyet találni. Fiatal diplomások ezrei mennek külföldre dolgozni a megélhetés miatt, az egzisztencia-teremtés reményében.

Másodsorban: az úgynevezett „fizetős” diákok jövőjébe is beavatkozik a kormány. A törvény két szerződésről rendelkezik: az állam-diák esetében hallgatói ösztöndíjszerződés (térítés-mentes oktatás), az intézmény-önköltséges hallgató esetében pedig hallgatói képzési szerződés (költség-térítéses oktatás) köttetik. Előbbit törvény szabályozza, az utóbbit kormányrendelet. Mi indokolja ezt? Milyen garancia van a mai diákok számára a jövőben? Hiszen egy egyszerű kormányrendelettel bármikor keresztülhúzható saját jövőjükre alkotott tervük. Több precedens van már arra, hogy a kormány visszamenőleges hatállyal szabályokat alkot, s nem alaptalan a félelem, hogy ezt a jövőben is megteszi.

A tüntetések hatására 5 ezer fővel megemelték a térítésmentes keretszámokat.

A hazai oktatás, ezen belül a felsőoktatás sok sebből vérzik: a bolognai rendszerben tanulók, a kredit-rendszert kényszerűségből használók, a diákhitelesek a megmondhatói, de gondoljunk csak az intézményi keretszámok csökkentésére. Most még egy tőrdöfés érte. Ezzel a szabályozással még kevésbé lesz vonzó itthon tanulni, pedig már az elmúlt időszakban is fiatalok sokasága választott külföldi egyetemi, főiskolai képzést, gyakran nem is elsősorban az oktatás színvonala miatt, hanem azzal a szándékkal, hogy a kinti képzettség és diákoskodás okán könnyebben jut megfelelő munkalehe-tőséghez, mintsem idehaza.

Illúziónk ne legyen: a közszolgáltatások, az egészségügy, az oktatás átalakítása és privatizálása, és ezáltal lerombolása – nem magyar jelenség, még csak nem is európai! Szerte a világon tapasztalható. Tudjuk, hogy a nemzetek feletti tőkés érdekek kiszolgálása rejlik mögötte, annak szervezetei, az EU, az IMF, az EKB diktálják a végrehajtandó feladatokat.

Felvetődik az ősrégi alapigazság, hogy egy közösséget az minősít, ahogyan az időseivel, betegeivel, elesettjeivel, gyámolításra szoruló tagjaival bánik. Egy másik régi bölcs mondás szerint a fiatalok a jövőnk záloga. Rajtuk múlik, milyen irányban változik társadalmunk, milyen lesz a jövő. Bölcs dolog rossz törvénnyel elüldözni őket?

(A.K.)

(megjelent a Munkás Hírlap 10.sz-ban)