Furcsa
szemüveg… Mint egy
vissza-visszatérő láz, a francia sajtó gyakran időzik a kínaiak úgynevezett gazdagságán: «Luxus Kínában: a kínai
nép Pradát visel», «Miért szeretik annyira a kínaiak Louis Vuittont?», egy tévés műsor pedig – meginterjúvolva egy francia
építészt, aki kínai
milliárdosok számára dolgozik Hainan szigetén
– megpróbálja kimutatni, hogy «a termelés Kínában nem lassul»...
Nem beszélnek arról a 6 -7 millió frissdiplomásról,
aki egyáltalán nem biztos, hogy munkát talál. A többszázmillió parasztról, akik
olyan régóta nehezen boldogul. A 250 millió migráns dolgozóról, akik faluról a
városba vándorol dolgozni. Azt miért nem mondják, hogy csak egymillió kínai birtokol 10 millió
yüanos vagyont (grosso modo 1 millió euró), marad tehát 1349 millió más kínai, aki nem Pradában és
Vuitton-táskával
jár? Elég furcsa szemüvegen
át néznek egy
országot, annak állampolgárait!
Nyugtalanság. Ahhoz, hogy a minden évben a
szükséges 11-12 millió munkahely létrejöjjön, a szakértők szerint a gazdaság 8
%-os fejlődése kell. A számok, még a hivatalosak is, azt mutatják, hogy nem
lesz meg. A feldolgozóipar nem akar haladni hónapok óta, az export sem és a
pályaudvarokon lehet látni, a migránsok sorban térnek haza; a második
negyedévben a belső fogyasztás lassult, sőt a beruházások is.
Egy friss felmérés szerint az állampolgárok 66 %-a
nem tud lakást venni az ingatlanárak pokoli emelkedése miatt, a kormánypolitika
pedig megpróbálta a fenyegető ingatlan-buborék kipukkanását a spekuláció
fékezésével elkerülni, limitálva a luxus-rezidenciák és bevásárlóközpontok
építését. Következésképpen «a beruházó-építési vállalkozások nagyszámú
munkást bocsátottak el» és «Guangdong
vagy Xian építési területein a munka 1 műszakos heti 5 napra csökkent a korábbi
3 műszakos és 7 napi helyett», állítja a «The New York Times» (júl. 8.).
Törések a
csúcsokon.
Jiangsu tartományban a miniszterelnök Wen Jiabao tett egy inspekciós kört, azt
magyarázva, hogy az ingatlanárak csökkentését folytatni kell, szankciókkal
fenyegette az ellenszegülő helyi
kádereket, mert a nagyvárosok egyharmada újraindította az ingatlanépítést. A
munkahelyek kérdésén felül ez a helyhatóságok első számú pénzügyi bevétele és a
korrupció táplálásának forrása. A helyi bürokraták valahogy nem akarnak
megszabadulni tőle, nem jobban, mint a pénzt hozó szektornak hitelt nyújtó
állami bankok.
Vissza kell térni a hatalmi vezető frakció központi
kérdésére: hogyan kell megszüntetni az állami monopóliumot úgy, hogy a puskapor
ne gyulladjon be? Hogyan kell megvalósítani az állami és (külföldi
vagy hazai) magánszektor közötti szabad versenyt, amit az IMF kért februárban? Hogyan lehet világos jelzést adni a
toporzékoló bankoknak és külföldi alapoknak – és főként hogyan lehetne
lebeszélni az állami vállalatok dolgozóit a magánszektor minimálbérénél
magasabb jövedelemről? Ezek a kérdések
osztják meg a csúcsokat, késztetik harcra, ez provokálta ki Bo Xilai, a
chongqingi «herceg» eltávolítását,
akiről ma, négyhavi fogvatartása után is tilos a konszenzus: vajon egyszerűen
csak azzal kellene vádolni, hogy illegálisan dollárt utalt át, vagy inkább
azzal, hogy megpróbálta megosztani a kommunista pártot? A kettő nem ugyanaz, és
nemcsak a megvádolt számára, hanem az összes kommunista párti káder számára is,
akik támogatták.
Nem alszanak a dolgozók! A «China
Labour Bulletin» (júl. 6.) által jelzett 80 munkássztrájk megmutatja, hogy a
követelések a ki nem fizetett bérekre irányulnak, a béremelésekre, valamint a
termelés áthelyezése miatt járó járandóságok behajtására. Másik jellemző:
ezeknek a sztrájkoknak közel fele a sztrájkolók és az üzemi vezetés közötti
kollektív tárgyalással fejeződött be. Ez új. A magánszektorban dolgozó –
gyakran migráns, túlzottan kizsákmányolt és jogok nélküli – már nem egyedül
van, hanem kollektív jogokkal van körülbástyázva.
A kínai dolgozók küzdelme de facto évek óta arról szól, hogy az állam ellenében a tüntetés, a
sztrájk, a független szervezkedés jogát kivívják. Ez az a vitathatatlan
támpont, amely a társadalom minden rétegének erőt ad jogai érvényesítésének
követeléséhez. Pl. Shifang tüntető polgárainak, akik gyanakodnak a
szomszédságukban berendezkedő fémipari üzemnek az egészségükre gyakorolt
hatásában.
Huang Yinglai cikkének
második részét is közzétesszük, aki a Hondánál a nagy sztrájkot követő harmadik
bértárgyalásról ír.
Egy Honda-dolgozó szerint: «a sztrájk
sikerének tudható be az is, hogy a munkáltató kezdi elismerni a dolgozókkal
folytatott megbeszéléseket, valamit a hivatalos szakszervezet is elkezdett
foglalkozni a dolgozók kéréseivel».
Béremelés
a Hondánál (2)
Hogyan sikerült a
foshani Honda (CHAM) fiatal dolgozóinak megduplázni bérüket egy év alatt
1200-ról 2300 yüanra [az
euróra átszámításhoz egyszerűen el kell
osztani 10-zel] és
kiharcolni az évenkénti kollektív bértárgyalásokat?
Végső megegyezés
A CHAM
szakszervezetének (2010 végén választott) új alelnöke, Wang Chaoqun ezt
válaszolta a japán üzemi vezetésnek: «A
vállalat javaslatának elfogadása a következő negatív
hatásokhoz vezethet: 1) a dolgozók morálját érintheti és ez visszahat a termelés
minőségére; 2) a kvalifikált dolgozók elhagyhatják az üzemet, ami hosszú távon
káros a vállalatra; 3) a dolgozók csalódnak a szakszervezetben, ami a
szakszervezeti aktivitásra káros.»
Ru Huimao
főigazgató kifejtette, hogy még az is rossz hatással jár a környékbeli
üzemekre, beszállítókra, logisztikai központra, ha a szakszervezet 100 yüannal csökkenti
követelését.
A vita után
a japán igazgatóság újabb javaslatot tett: a teljes bért 561 yüannal, a
prémiumot 33-mal emeli, ami a kezdeti ajánlatnál 63 yüannal volt több. A japán
vezetés kijelentette: «Ez volt az utolsó
szavunk! Ha a szakszervezet nem fogadja el, az összes korábbi tárgyalást
semmisnek tekintjük és a kormányhatóságok elé visszük az ügyet döntésért!»
Kong
Xianghong, a guangdongi szakszervezeti szövetség jelen lévő alelnöke azonnal
kontrázott az «utolsó szavunk»
kifejezés ellen, kérte, hogy mindkét fél respektálja egymást a kölcsönös
engedmények megtalálása érdekében.
Közbenjárásával
végül a vállalat elfogadta a prémium 50 yüanos emelését (a teljes emelés 611
yüan). Ezt elfogadta a szakszervezet. A megegyezést mindkét fél megtapsolta. Ez
a javaslat került a küldöttek elé végső elfogadásra.
A küldöttek 90 %-a jóváhagyta a javaslatot
Márc. 14-én
délután a CHAM küldötteinek értekezlete a vállalat területén összeült. Már
korábban tudomást szerezve a javaslatról többségük megfontoltan viselkedett. A
szavazás titkosan zajlott. Összeszámlálása eredménye: a 111-ből 98-an
megszavazták, 13-an tartózkodtak.
«A CHAM
bérkiigazítási javaslata elfogadást nyert!» Felharsant
a taps. Mindkét fél elégedett volt, Shen az egyik küldött ezt nyilatkozta: «Mélységesen elégedett vagyok az
eredménnyel». Ha volt is különbség az eredeti követeléshez képest, azt
gondolja, hogy a vállalat igazodott a dolgozók akaratához. Ha sokan
panaszkodtak is korábban, most mégis maradnak a CHAM-nál.
A vállalat
vezető felelőse is megkönnyebbült: «Ez a
legjobb dolog, amit azóta tettünk, amióta berendezkedtünk Kínában. A közeljövő modelljévé akarunk
válni itt».
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Újabb felmérés a
munkakörülményekről az Apple alvállalkozóinál. A China Labor Watch, egy new yorki
székhelyű civil szervezet jún. 27-én hozta nyilvánosságra az Apple mintegy
tucat alvállalkozójánál végzett kutatása eredményét (http://chinalaborwatch.org/pdf/2012627-5.pdf).
– Illegális túlórák tömegesen: havi 100 - 180 a
törvényesen előírt maximális 36 helyett, melyet a munkásoknak muszáj
elfogadniuk, mert annyira alacsony a jövedelmük (általában a helyi
minimumbérek).
– Veszélyes munkakörülmények: rosszul szellőztetett
műhelyekben fémszemcsék a levegőben (ugyanez vezetett a chengdui Foxconn-nál a
4 halottat okozó robbanáshoz).
– 10 üzemből 6-ban 11 órás műszak, csúcsidőszakban
szombat-vasárnap is, állva a futószalagnál, félórás étkezési szünettel.
– Jelenlét fizetés nélkül, csökkentett pihenőidő.
– Bizonyos vállalatok nem fizetnek
társadalombiztosítást.
– Munkaközvetítő alkalmazása állandó posztokra, mely
lehetővé teszi, hogy a vállalat ne fizessen társadalombiztosítást, elbocsátás
esetén végkielégítést, sem pedig a túlórákhoz kötődő legális kvótát.
Munkahelyi baleset:
a helyhatóság nem alkalmazza a törvényt! A társadalombiztosításról szóló 2011. júl. 1-én
életbe lépett törvény után egy évvel a pekingi Ylian jogsegélyző központ
kimutatja, hogy a vizsgált 297 helyhatóság 77 %-a azt nem alkalmazza. A törvény
szerint a munkahelyi balesetet szenvedett személy, ha munkáltatója nem
kárpótolja, a helyhatóságtól kell kérnie azt az erre a célra elkülönített alapból.
Ami még rosszabb, erről a lehetőségről hallgatnak is, mivel a megkérdezett
munkahelyi balesetet szenvedett munkások 92 %-a nem is tudott a lehetőségről.
79 %-uk még az új törvényről sem tudott … (forrás: «China Labour Bulletin»,
júl. 4.).
Cenzorok felügyelet
alatt… A Harvard
amerikai egyetemen kutatói kifejlesztettek egy módszert, mely az internet kínai
cenzúrájára derít fényt. 1382 fórumon 85 «forró» témában 11 millió üzenet (és
persze letiltásuk) nyomán megállapították: a kormányt kritizáló véleményeket
nem mindig cenzúrázzák, de minden olyan, ami hasonlít egy felhívásra, eltűnik
néhány nappal az esemény előtt; így volt az az Ai Weiweit érő üldöztetés és a
Bo Xilai-botrány ügyekben is.
Fang Hongot rehabilitálták. Bo
Xilai chongqingi vezető letartóztatása egy egyszerű polgárnak, Fang Hongnak
köszönhető. «Egy éves munkatáborra ítélték,
amiért gúnyt űzött a Weibon, a kínai Twitteren a helyi kommunista vezetőkből –
ami nem teljesen szokatlan Kínában. Ami sokkal inkább az, hogy rehabilitálták és még kártérítést is
kapott.» («Le
Monde», júl. 16.).
A
munkatáborban karácsonyi girlandokat forrasztott – egy shenzheni Németországba
exportáló munkáltató számára, aki havonta 1 eurót fizetett neki a napi 8-11
órás munkáért! «Mint
állampolgárnak, az alkotmány megadja a szólás szabadságát. Az országnak
kritikára és ellenőrzésre van szüksége és a fejlődéshez», mondta Fang Hong.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.