| 
   
Van Michael Curtis (Kertész Mihály) 1942-es
  kultfilmjének, a Casablancának egy jelenete: Renault százados, a helyi
  rendőrfőnök néhány embere körében, miután bezáratta Rick (Humphrey Bogart)
  kávéházát, fennhangon így szól: „Meg vagyok döbbenve, igazán meg vagyok
  döbbenve, hogy itt szerencsejátékot folytatnak!”  
Egy másodperccel később egy krupié egy köteg pénzt
  ad át a rendőrtisztnek: „A nyereménye, uram.” A százados súgva megköszöni,
  zsebre vágja a pénzt, majd kiadja a parancsot: „Mindenki kifelé, gyorsan!” 
  
  
A brit bankközi kamatlábat (The London Interbank
  Offered Rate), a híres Libort naponta mintegy húsz óriásbank
  (Barclays, Deutsche Bank, HSBC, Bank of America és mások) rögzítik. És most
  napfényre került, hogy ezek a nagybankok sorozatosan csaltak a kamatláb
  maghatározásakor, de az ebből kibontakozó pénzügyi botrányban nem könnyű
  megnevezni a romlott rendőrt, hiszen a szerepre rengetegen pályáznak. A Libor
  kamatláb rengeteg, nagyságrendileg úgy 800 ezer milliárd dollárnyi
  (nincs szó nyomdahibáról!) tranzakció alapjául szolgál, főleg származékos
  pénzügyi termék árazásánál.[i] A szóban forgó összegek
  akkorák, hogy a nem pénzügyekre specializálódott sajtó nem szeret beszélni
  róla, annyira „mértéktelenek”. Így inkább kisebb, emberi léptékű vétkekre
  összpontosítanak: akik felveszik a családi pótlékot, pedig a gyerekük nem
  tanul, hanem már dolgozik, vagy olyan görög munkavállalókra, akik szerény
  jövedelmüket feketemunkával egészítik ki. Pokolba velük! A bankvezérek és az
  Európai Központi Bank főkorifeusai felháborodottan ítélkeznek felettük.  
Jóllehet a Libor manipulálása bonyolultnak
  tűnhet, valójában ugyanúgy a napnál világosabb, mint a Casablanca
  jelenete. A nagybankok – a bankok egymás közötti pénzkereskedelmét szóbeli
  megállapodásokra alapozzák, szavuk tehát „aranyat ér” – feljavított pénzügyi
  eredményeket közöltek magukról, hogy így jussanak olcsóbb hitelekhez.
  Csalásra építve határozták meg a Libort, vagyis a jövőbeni hiteleik
  kamatát… Miután kiderült a csalássorozat, és óriási botrány kerekedett
  belőle, a Barclays főnöke bele is betegedett, majd július 3-án lemondott. A
  Bank of England kormányzója pedig azt állítja, hogy csupán néhány hete
  értette meg a szóban forgó csalást.[ii] 
„Sokkolta, igazán sokkolta” a nagy titok
  „felfedezése”? A Barclays és a Bank of England vezetői valószínűleg nem
  olvassák a pénzügyi sajtót, merthogy 2008. április 16-án a The Wall Street
  Journal cikket tett közzé A bankárok kétségbe vonják a kulcskamatlábat
  címmel. Így kezdődik az írás: „A pénzvilág egészségének egyik legfontosabb
  barométere hamis jelzéseket küldhet.” 
Világunkat ennek megfelelően önkényes vagy
  meghamisított adatok árasztják el (Libor, „aranyszabály”, az
  államadósság szintje, háromszázalékos költségvetési deficit…), amelyek nevében
  egész népeket gyötörnek halálra, most például Spanyolországot. Azokat, akik a
  legnagyobb kegyetlenséggel követik el ezeket a bűntetteket, változatlanul
  tisztelet övezi, mivel központi bankot vagy éppen hitelminősítőt vezetnek. De
  négy évvel a történelem egyik legnagyobb pénzügyi válságának kezdete után ma
  már nem sokan hiszik, hogy szerepük tényleg hasznos a társadalom életében.  
  
Fordította: Ferwagner Ákos 
 | 
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.