A banán és ami benne van

A belga fogyasztók lapja, a Test Achats banánügyben vizsgálódott legutóbbi számában. 

    

Miért olyan fontos éppen ez a gyümölcs?

A banántermesztés  legnagyobb része (85 millió tonna) Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában 400 millió ember számára szolgálja a főbb vitaminokat és ásványokat (a banánexport pedig többségében a gazdag országokba, Európába és az USA-ba irányul). Azért is fontos, mert óriási tömegek «mindennapi kenyerét» adja – azokét, akik az ültetvényeken dolgoznak a világpiacot ellenőrzésük alatt tartó néhány nagy márka alvállalkozóinál. A munka nehéz, sőt, veszélyes (még a bioültetvények is vegyi anyagokat használnak). Ma pedig óriási veszély fenyegeti főleg az ázsiai és ausztráliai ültetvényeket, egy gombafajta, amely ellen csak úgy lehet védekezni, ha a talajt cserélnek. Hihetetlenül drága megoldás, emiatt továbbterjedése tragikus következmenyekkel jár.

Mielőtt a banán a polcokon kiköt, sok kézen megy át. A termelőtől a felvásárlóhoz kerül, szállítják – de mindegyik szakaszban ott találni a világpiac 80 %-át  birtokló 5 nagy céget (és ez a % évről évre emelkedik). Ennek elsősorban a dolgozók az áldozatai. Hogy versenyben maradjanak, a termelők úgy próbálják a költségeket csökkenteni, hogy  kevesebb bért fizetnek (Nicaraguában alig egy dollár naponta, Ecuadorban is csak 3-5). A nagy cégek, mint a Bonita, Chiquita sokat beszélnek a «vállalati felelősségről», «missziójukról», «üzletpolitikájukról», de egyedül a Dole engedélyezte az újságírók számára, hogy helyszíni látogatást tegyenek ennek ellenőrzésére, a többiek kibújtak alóla.

 Egy banán árában mit fizetünk?

4 % – dolgozók munkabére;  

20 % – a termelőé;                     

23 % – szállításra;                           

12 % – EU-importadó;             

12 % – nagykereskedőé:               

29 % – kiskereskedőé.   

Gyakran látunk öntapadós matricákat a termékeken, amelyek azt akarják bizonyítani, hogy ezek a márkák a környezetvédelem területén előreléptek és a munkakörülményeket jobbítják (általában kormányoktól független szervezetek adják ki). Sajnos, semmit sem bizonyítanak az alvállalkozóknál uralkodó állapotokról és nincs utánkövetése se, tehát annak elnyerése után a márka már sokkal kevésbé „gondos”... Feketemunka, munkahelyi zaklatások, a szociális védelemből való kizárás, a dolgozó fizikai állapotának kockáztatása így válik észrevehetetlenné. A méltó bér elérése pedig csak az első lépés lehet. Gyermekmunka, faji és nemi diszkrimináció, munkabiztonság és -egészség hiánya, a munkaidő be nem tartása, kényszermunka, a szakszervezetek kitiltása és üldözése jellemző. A dolgozók rosszul, vagy egyáltalán nincsenek tájékoztatva jogaikról, szociális védelmükről, nem tudják hogyan reagáljanak a visszaélésekre. Mindez benne van minden banánban, amit megeszünk...