A belga
fogyasztók lapja, a Test Achats banánügyben vizsgálódott legutóbbi számában.
Miért olyan fontos éppen ez a gyümölcs?
A banántermesztés legnagyobb
része (85 millió tonna) Afrikában, Ázsiában,
Dél-Amerikában 400 millió ember számára szolgálja a főbb vitaminokat és ásványokat
(a banánexport pedig többségében a gazdag országokba, Európába és az USA-ba irányul).
Azért is fontos, mert óriási tömegek «mindennapi kenyerét» adja – azokét, akik
az ültetvényeken dolgoznak a világpiacot ellenőrzésük alatt tartó néhány nagy márka
alvállalkozóinál. A munka nehéz, sőt, veszélyes (még a bioültetvények is vegyi
anyagokat használnak). Ma pedig óriási
veszély fenyegeti főleg az ázsiai és ausztráliai ültetvényeket, egy gombafajta,
amely ellen csak úgy lehet védekezni, ha a talajt cserélnek. Hihetetlenül drága
megoldás, emiatt továbbterjedése tragikus következmenyekkel jár.
Mielőtt a banán a polcokon kiköt, sok kézen megy át. A
termelőtől a felvásárlóhoz kerül, szállítják – de mindegyik szakaszban ott találni
a világpiac 80 %-át birtokló 5 nagy céget
(és ez a % évről évre emelkedik). Ennek
elsősorban a dolgozók az áldozatai. Hogy versenyben maradjanak, a termelők úgy
próbálják a költségeket csökkenteni, hogy kevesebb bért fizetnek (Nicaraguában alig egy
dollár naponta, Ecuadorban is csak 3-5). A nagy cégek, mint a Bonita, Chiquita
sokat beszélnek a «vállalati felelősségről», «missziójukról», «üzletpolitikájukról»,
de egyedül a Dole engedélyezte az újságírók számára, hogy helyszíni látogatást tegyenek ennek ellenőrzésére, a
többiek kibújtak alóla.
Egy banán árában mit fizetünk?
4 % – dolgozók
munkabére;
20 % – a termelőé;
23 % – szállításra;
12 % – EU-importadó;
12 % – nagykereskedőé:
29 % – kiskereskedőé.
Gyakran látunk öntapadós
matricákat a termékeken, amelyek azt akarják bizonyítani, hogy ezek a márkák a
környezetvédelem területén előreléptek és a munkakörülményeket jobbítják (általában
kormányoktól független szervezetek adják ki). Sajnos, semmit sem bizonyítanak
az alvállalkozóknál uralkodó állapotokról és nincs utánkövetése se, tehát annak
elnyerése után a márka már sokkal kevésbé „gondos”... Feketemunka, munkahelyi zaklatások, a szociális védelemből való kizárás, a dolgozó fizikai állapotának kockáztatása így válik észrevehetetlenné. A méltó bér elérése pedig csak az első
lépés lehet. Gyermekmunka, faji és nemi diszkrimináció, munkabiztonság és -egészség
hiánya, a munkaidő be nem tartása, kényszermunka, a szakszervezetek kitiltása
és üldözése jellemző. A dolgozók rosszul, vagy egyáltalán nincsenek tájékoztatva
jogaikról, szociális védelmükről, nem
tudják hogyan reagáljanak a visszaélésekre. Mindez benne van minden banánban, amit megeszünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.