Kína-levél

Kína-levél 386. 2012. okt. 1.

 (Bo Xilai és felesége)

Bo Xilai volt vezető kivégzőosztag előtt? Az események megint felgyorsultak Wang Lijun szept. 24-i ítélete bejelentésével: 15 év börtön. Wang volt Bo Xilai jobbkeze Chongqing megapoliszban, a következő vádakban találták bűnösnek: «átállás» (egy napra bemenekült az USA konzulátusára), «hatalommal való visszaélés» (parancsot adott a Bo Xilai felesége által elkövetett brit üzletember meggyilkolásának elmaszkírozására) és «korrupció» (a szokásos vád…). Első ízben került megjelölésre az indoklásban a  hierarchikus feljebbvaló felelőssége … vagyis Bo Xilaié, nevét meg nem említve.

Aztán szept. 28-án bejelentették Bo kizárását a kommunista pártból beillesztve legközelebbi bírósági megjelenését és a kommunista párt 18. kongresszusa dátumát (nov.8.). Úgy kellett, hogy az «affér» a kongresszus előtt még elrendezésre kerüljön. Bo-t «a pártfegyelem súlyos megsértésével vádolják, hatalommal való visszaéléssel, befolyással való üzerkedéssel, számos szexuális kapcsolattal, korrupcióval, nem csak utolsó posztján, hanem daliani polgármesteri, liaoningi kormányzói, kereskedelmi miniszteri, chongqingi helyhatósági főtitkári, szóval egész pályafutása során.» (QuestionChine.net).

Szintén magára kell vennie a brit üzletember halálát, melyért feleségét már augusztusban halálra ítélték és Wang Lijunnal való kapcsolatát, csakúgy, mint «más bűncselekményeket».

Milyen körülmények között folyik majd a kínai vezetőváltás? Az őszi kongresszusnak nagy számban kell megújítania 10 éve helyükön álló irányítókat a pártban, a kormányban, a katonai bizottságban, stb. 30 év óta ez a legszörnyűbb válság, ami megrázza a kommunista pártot, tehát az államot is.  Miért? Először is itt a gazdasági világválság, mely nem kerüli el Kínát sem, abban az ütemben érinti, ahogyan a piacgazdaság felé nyit. Exportjának elsőszámú iránya, Európa recesszióban van; a feldolgozóipar szeptemberben ismét lassult, egész szektorokat sújtott, az elbocsátások megkezdődtek és a kínai gazdaság belső keresletének fellendülése csak nem jön...

Aztán meg itt van újra a nemzetközi szervezetek felszólítása, de most más feltételek között: végérvényesen intézményesíteni kell a nyitás és reform politikáját. «Igen, meg kell tennünk» válaszolta Wen Jiabao az 1949-es forradalom 63. évfordulójának szept. 29-i ünnepségén. Joggal tiltakoznak-e az állami vállalatok dolgozói, ahogyan eddig is tették, a magánszektornak kedvező retsrukturáció ellen. Tudnak-e rájuk is alacsonyabb munkaerő-árat kényszeríteni, mikor a magánszektor és a multik dolgozói szintén egymás után sztrájkolnak béremelésért, gyakran győztesen kikerülve a harcból?

Furcsa egy november lesz… mert a kínai kommunista párt 18. kongresszusán kívül az amerikai elnökválasztás is ekkor zajlik és Japánban az előrehozott törvényhozói választások. Márpedig ahogyan több megfigyelő is kijelentette: «Japán és Kína között a 40 év óta legsúlyosabb diplomáciai válsághoz aszisztálunk». A fenyegető konfliktus a Dél-kínai tengerben található szigetek hivatalos követelése után keletkezett – tegnap még nem volt probléma, ma már igen. Szept. közepén Kínában a nagy japán cégek (Toyota, Honda, Nissan, Canon, Panasonic, stb.) termelésük felfüggesztésével üzemeiket becsukták. Az utcai tüntetésekre hivatkozva, holott ezek meglehetősen limitáltak. A munkásokat munkanélküli szabadságra küldték.

Az összes nehézséggel és ellentmondással szemben a vezetés klánjai és a volt vezetők konszenzusra léptek, fegyverszünetet kötöttek, mert a Bo Xilai-ügy és a többi nehézség eszkalációja végzetessé válhat. Társadalmi kapcsolatai és a chongqingi maffia elleni küzdelme okából «Bo Xilaiból válhatott volna egy népi hős, amit nem jó szemmel néztek a jelenlegi vezetők», magyarázta egy egyetemi tanár az AFP-nek (szept. 30.), ezért döntöttek úgy, hogy «a farkasok szájába vetik cserébe a vezetésbeli változtatásokért», mondja egy másik egyetemi tanár.

A jósvádájú Wen Jiabao. Jogállamról beszél, demokráciáról, szabadságjogokról, de mit csinált 10 éven keresztül a miniszterelnök a demokratikus és munkás-szabadságjogok érdekében?

Nem kötelezte diákfiát gyakorlatra a Foxconnál, túlórákra, szociális háló nélkül, képzés nélkül kizsákmányoltan, ahogyan a középiskolásokat kényszerítik. Nem, Wen úr, a tőke felé nyitás kántora, fiát az USA-ba küldte  egy menedzserképzőbe, hogy később Kínában a tőkés-befektető társadalmat fejlessze. Ez a fiú nem fog béremelést kérni, mint a Fowconn fiataljai, legutóbb is az volt csak a gondja hogyan tud 1 millió dollárhoz jutni (Reuters, 2010.jan.25.)…

Hála a jósvádájú Wennek, a  Foxconn fiataljainak a hivatalos szakszervezeti káderek szervezte munkarendőrség jut. Egy ilyen fiatal mesél blogjában (tieba.baidu) a  legutóbbi összeütközések apropóján arról, milyen érdekellentétek támadnak egy tipikus tőkésüzem és a dolgozók között, melyek logikusan visznek az erőszakos összecsapásokig is. Egy régi munkás pedig azt mondja, a szakszervezetekben nincs is a dolgozókat képviselő személy.

«Olyan szakszervezeti vezető választása, akiben a dolgozók bíznak», végül oda vezet, a szakszervezeti és a kommunista párt kinevezte jelöltek gyakorlatát meg kell szüntetni. Mert «azok a szakszervezeti vezetők, akiket közvetlenül választ a tagság, csak a törvénynek és tagjainak felelnek», jelenti ki Wang Jiansong. Ezt megerősítheti minden dolgozó.

Szabad és független szakszervezeti választások

Wang Jiansong hozzászólásának második része a «vállalati közvetlen szakszervezeti választási intézkedésekről». Az első intézkedés «a jelenlegi rendszer, a helyi párt és felsőbb szakszervezeti szervek általi jelöltség megszüntetése, a dolgozókra kell bízni, hogy szabadon és függetlenül válasszák meg azon vezetőiket, akikben megbíznak».

Annak ellenére, hogy az Alkotmány az állampolgárok szabad egyesülését lehetővé teszi, a szakszervezeti törvény is kimondja, hogy a dolgozóknak jogukban áll saját szakszervezeti vezetőik megválasztása, a realitás az, hogy az állami vállalati és közintézményi szakszervezetek felelőseit a pártbizottságok jelölik ki. A magánszektorban pedig a «főnök szakszervezete» a nagyon elterjedt. Bizonyos helyeken a vállalatok a párt és a helyhatóság támogatását élvezik, amelyek «beejtőernyőznek» ide. A különféle praktikák eltüntetik a dolgozók szabad egyesülési jogát, saját akaratukon alapuló szavazási jogukat. Ez az egyik oka annak, hogy a szakszervezetek nem képviselik és nem védik autentikusan a dolgozói jogokat.

Fontos leckét kell levonni az Ohmsnál tapasztaltakból. Itt történt, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv segítette a dolgozókat, hogy a munkáltató ne avatkozzon be és ne ellenőrizze a szakszervezeti választásokat, ugyanők lemondtak arról, hogy jelölteket szállítsanak a dolgozók számára, így teljes egészében a dolgozói szabadságon, autonómián, saját akaraton nyugodott az egész választás.

Azok a szakszervezeti vezetők, akiket közvetlenül választ meg tagsága, csak nekik és a törvénynek felelnek. Sokan azért nyugtalankodnak, hogy ez meggyengíti a pártot, de ez nem igaz, ez olyan, mint új gondokat a régi szemüvegen át nézni. A piacgazdaság kontextusában a párt és a kormány csak mint bírák a dolgozók és a vállalati vezetés közötti közvetítést végzik, mivel joguk van egyesek és mások akcióinak szabályozására. Nem kell, hogy beavatkozzanak a dolgozók és vállalatok belső ügyeibe. Ami a szakszervezetek felső szerveinek az alsók befolyásolását illeti, ezen a gyakorlaton változtatni kell sürgősen és radikálisan.

A szakszervezetek demokratikus tömegszervezetek. Az 1980-as években javasolt reformok szerint a magasabbrangú szerveket az alsóbbfokúak választják, fő feladatuk a politikai orientáció és a társadalmi arányban szolgáltatás; nem szabadna beavatkozniuk az alsóbb szakszervezetek független feladataiba. Természetesen ez nem jelenti, hogy semmit sem kell csinálniuk. Amikor a dolgozóknak nincs gyakorlatuk a közvetlen választásokban, a felsőbb szervezetek szerepe annál fontosabb: nekik kell az illegális munkáltatói kisérleteket megakadályozni, a szakszervezeti választásokhoz megfelelő körülményeket megteremteni. Fejleszteni kell a dolgozók tudatát a közvetlen szakszervezeti választások jelentőségéről, folyamatáról, elő kell készíteni a választásokat  bizottságok felállításával és még sok mindent csinálni.

A szakszervezetek felsőbb szerveinek tudomásul kell venniük, hosszú távú érdekeiket a rövid távúak oltárán nem szabad feláldozni; bizonyos azonnali és hatalmi érdeket figyelmen kívül kell hagyni, hogy a dolgozók és a bázisszakszervezet támogatását hosszú időre megnyerjék.

Sztrájk ki nem fizetett bér miatt… Migráns dolgozók tömege gyűlt össze Pekingben a Hutai Autók Székháza előtt szept. 11-én, hogy egymillió yüant (kb. 100 000 €) meghaladó elmaradt bérét követelje! A Tianyuan aluminiumüzemében (egy állami vállalat lányvállalata)  több, mint 100 milliós a hiány, így a munkások a munka beszüntetéséről döntöttek. Jinan egyik ingatlancége alkalmazottai szept. 25-én léptek sztrájkba: egy év óta egyetlen yüant nem kaptak!

… vagy alacsony bér miatt. Először az üzem történetében Zunyiban (Guizhou tartomány), a Tianyi Electronics (az állami repülőgépgyártás egyik vállalata) összes munkása leállt szept. 13-án az alacsony bérek miatt. Két éve újrastrukturálták a céget, a káderek bére megugrott, míg a munkásoké stagnál.

Dalingshanban a padagógusok hagyták abba a munkát, havi bérük 500 (kb. 55 €) yüannal való megemelését igényelve. Tárgyalások után  300 – 500 yüan közötti fizetésemelést értek el.

Cantonban egy fémipari üzem teljes munkássága sztrájkolt béremelésért. Jelenleg 1100 yüant keresnek, amely alacsonyabb a helyi minimálbérnél, valamint valódi munkahelyet követelnek, mert az üzemi vezetés, hogy elkerülje a betegségi és nyugdíjjárulék fizetését, munkaközvetítőtől bérli őket.

Sztrájk a delokalizáció és gyárbezárások ellen. Shanghajban a Flextronics 6 ezer munkása lépett sztrájkba üzemük Suzhouba áthelyezése miatt szept. 17-én, míg az amerikai Home Depot alkalmazottai az egyik napról a másikra tudták meg, hogy 7 Kínában található üzletüket zárják be.

Ezeket az információkat a China Labor Watch (kínai honlap) szept. második felében jelentette meg. Autóbusz- és taxisofőrök sztrájkjáról is érkezett jelentés.

Erőszakos összetűzések a Foxconnál. A tajvani Foxconn üzemében többezer fiatal ütközött meg őrök százaival szept. 23-án éjjel. Az Apple ’iPhone 5-t gyártó üzemben 79 ezer fiatal dolgozik. Kezdetben csak sima verekedésről volt szó a fiatalok között, az őrség beavatkozása azonban lázadásba csapott. Az őröket több ezren kergették, autókat borogattak fel, az üzemi boltot kifosztották, csak a fegyveres rendőrség állította le őket hajnali 4 óra körül… A Kínába telepedett tajvani óriás, a Foxconn több, mint egymillió fiatalt foglalkoztat Apple-telefonok, -számítógépek, -tablettek összeszerelésére, de mások, a Microsoft és a Hewlett-Packard számára is dolgozik. Itt lett öngyilkos 15 ifjú ember 2010-ben a shenzheni üzemben munka közben. A Foxconn illegális túlórákat végeztet, a munkaterhelés elviselhetetlen, a gyakorlatukat itt végző diákokat jogok nélkül túlzott kizsákmányolásnak veti alá. A munkarendőrséget pedig a hivatalos szakszervezet, az ACFTU biztosítja…

A bánya – gyilkol! Szept. 25-én 20 bányász halt meg Gansu tartományban és 14-en megsebesültek, mikor egy drótkötélsodrony elszakadt és a kas az akna mélyére zuhant. A bányában még május 17-én felfüggesztették a kitermelést a biztonság hiánya okán, de a tulajdonos mégis járatta éjszakánként. Anélkül, hogy a hivatalok tudtak volna róla?