Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

94. sz. (463) –2012. okt. 5.

        

   

A 2012. jún. 30-i kölni munkástalálkozó résztvevőihez

Mindenkihez, aki egész Európában küzd a népeinket romba döntő szerződések és programok ellen

Mi, spanyol, német és francia szakszervezeti és munkásaktivák Barcelonában szept. 21-én találkozót tartottunk a szept. 15-i óriástüntetésen résztvevő aktivisták meghívására. Az UGT és CCOO felhívására tartott tüntetés kimondta: «A trojka memorandumának azonnali visszavonását! A munkatörvénykönyv reformjának visszavonását! Le Rajoy-jal!».

Spanyol elvtársaink azonnal meg akarták vitatni más európai aktívákkal a helyzetet, összehangolni erőfeszítéseinket az osztályszervezetek egységéért vívott csatában az európai kormányok és az uniós intézmények elleni legszélesebb mobilizáció jegyében, a trojka által eldöntött kiigazítási programok azonnali visszavonásáért. E kérdés fontosságával egyetértettünk, annál is inkább, mert ezekben a napokban valóságos népfelkelés zajlott nem csak Spanyolországban, hanem Portugáliában is ugyanazon céllal: nem hagyjuk szuverenitásunkat, nem hagyjuk magunkat rabszolgaságba dönteni az EU és a trojka képviselte  pénzügyi tőke bűnös követelései által.

Osztjuk azt a nézetet, mely szerint ezek a napok történelmi jelentőségűek.

Összejövetelünk alatt érkezett a telefonhír, hogy Lisszabonban (Portugália) a köztársasági palotát bekerítették a tüntetők követelve a kormánytól  a trojka programjának szimpla visszavonását (ahelyett, hogy a népharag miatt csak bizonyos pontokon hátrálna meg).

Spanyol elvtársaink aláhúzták, hogy a márc. 29-i általános sztrájk módosította a munkásmozgalom helyzetét. A mobilizáció nem állt le, a sztrájkok elszaporodtak. A dolgozók, főként a fiatalok készek harcolni a stabilitási szerződés összes megszorítása (fiskális paktum, «aranyszabály» és nulla deficit) ellen. Új korszakot akarnak nyitni. A majdnem titokban elfogadott szerződés elfogadása a Cortes-ben csak a PP (Partido Popular, jobbközép, konzervativ és liberális párt), a PSOE (szociáldemokrata munkáspárt) és a katalán és baszk nacionalista pártok egyezségével sikerült.   

Azonban a szept. 15-i mobilizáció hibája, hogy az UGT és CCOO vezetése nem azt a határozott felhívást bocsátotta ki, amelyet elvártak tőle. De ez a helyzet inkább megerősíti az eltökéltséget a változtatásért,  így a népszavazás követelése az általános sztrájkkal szemben nem fogja sokáig tartani magát.

Beszélnünk kell a barcelonai szept. 11-i tüntetés jelentőségéről. A nagy európai sajtó hallgat a katalán nép eme szuverenitási törekvéséről. A trojka programjai lábbal tiporják a társadalmi és nemzeti jogokat, a helyi kormány pedig más spanyol népek ellen akarja fordítani a katalán nép jogos felháborodását. Holott a katalán dolgozók, mint minden más, tudják, hogy jövőjük nem Spanyolország diszlokációjában található, hanem az ipari fejlődés történelmileg kialakult termelőapparátusának megmentésében, az Európai Unió parazita eszköze, a monarchikus állam felügyeletétől megszabadulva a szuverén népek kontrolljának megszerzésében.

Német társaink beszámoltak, hogy a helyzet alapvetően változik a társadalmi nyugalom mítoszával ellentétben. Csak az európai népeket akarják nyugtatgatni, hogy a 10 éve Schröder bevezette áldozatokat elfogadták.

Németországban is a válság körülményei a meghatározóak. A gépkocsigyártás jelentősen érintett, nem csak az Opelt és a Fordot, hanem a Mercedest is fenyegeti.

Az UGT főtitkára, Mendez nagyot téved, mikor azt mondja,  hogy Rajoy-jal ellentétben Merkelre hallgat népe. Merkel és a német vezető körök félnek a munkásosztállyal való összecsapástól. A munkásmozgalomnak kettős a célja: visszaszerezni a Schröder politikájában megvont vívmányokat és az EU-s, Merkel-politika csapásainak kivédése. A Lufthansa sztrájkja, amely 24 órára megbénította a német eget, hirtelen meghátrálásra késztette a munkáltatót.

Nagyon régóta először illetik kritikával a szakszervezeti vezetők Merkel politikáját (a Ver.di, a pedagógusszakszervezet, a DGB vezetői nyílt levélben szólítottak fel a képviselőket az új európai szerződés ellen szavazásra).

Az is bizonyos, hogy annak megszavazása után elfelejtették. Szept. 29-re akciónapot hirdettek annak érdekében, hogy a nagy vagyonokra vessenek ki adót az új szerződések megkövetelte költségvetési egyensúly biztosítására.  A megosztás egy módja ez, elkerüli a költségvetési paktum eltörléséért folytatott harcot.

Nem véletlen, hogy Sommer, a DGB elnöke a spanyol szakszervezeti vezetőkkel az Európai Unió «demokratizálódásáért» szállt síkra. Azokhoz fordul, hogy legyenek demokratikusabbak, akik egész Európában döntenek a megszorító programokról…

Osztályszervezeteink tagjai és aktivistái azonban vitába szállnak ezzel. A Schröder-korszak politikájával szakítani akarnak, akár a tüntetők. Az alkotmánybíróság a két európai szerződést alkotmányosnak találta, a német nép többségének akarata ellenére, ez pedig válsághoz fog vezetni a «parlamenti szuverenitást» illetően minden pártnál, különösképpen az SPD-nél.

Ez lesz központi kérdés a jan. 26-i Országos Küldöttgyűlésen is, amely a két szerződés megsemmisítéséért folytatandó harcot szervezi majd.

Francia társaink a spanyol és portugál fejlődés hallatán örömmel reagáltak. A sajtó jelentősen megszűri az információkat, mivel dinamitként hatna más országokban.

Franciaországban az Hollande beiktatását követő intermezzo végetért, a pénzügyi tőke követelésiet most már teljesítenie kell. A spanyol és portugál történések Franciaország holnapja… elkerülhetetlen a Sarkozytől megszabadult nép és a Merkel-Sarkozy politikájájához közeledő Hollande között az összeütközés.

Befejeződött Hollande szórakoztató «újratárgyalása», az új szerződéseket ratifikálni fogják. A nagy baloldali pártok (kommunista párt, baloldali front), melyek úgymond opponáltak a szerződésekkel szemben, cinkosai lesznek a gyakorlati intézkedéseknek. De ezek a «nagy pártok» kénytelenek lesznek vigyázni. Saját aktivistáik ellenségesen viszonyulnak a ratifikációhoz, 70 ezer aláírást gyűjtöttek ellene, többszáz egységbizottságot hoztak létre.

A kormány beleegyezik a PSA 8 ezres elbocsátásába, ugyanakkor 30 milliárdos szigorítási programot jelent be – előrevetítve a szerződés hatását.

Franciaországban mindenki emlékszik, hogy a nyugdíjreform elleni mozgósítás csak egy lépésre volt az általános sztrájktól… Méginkább szorosra kell fűzni kapcsolatainkat – az osztályszervezetek függetlenségének védelme bázisán megszervezni az országos küldöttgyűlést.

A dilemma ott van: vagy a szerzett jogokat kell feláldozni az «euró megtartásáért», s ezzel a munkásosztály létét is veszélyeztetve, vagy minden országban együttes küzdelmet vívni a destruktív programok elbuktatásáig.

A dolgozói szervezetek vezetői mit javasolnak? A decemberi uniós csúcstalálkozó idejére az Európai Szakszervezeti Szövetség európai nap megtartására szólít. Természetesen egyetlen munkásaktíva se állna ellen az összes európai dolgozót megmozdító eseménynek. De olyan céllal kell ezt megtenni, amely megfelel kérésüknek: küzdelem a szerződések, memorandumok, mentési és kiigazítási tervek visszavonásáig. Semmiképpen sem szabad hinni az európai uniós intézmények reformjának – mert az EU olyan alapokon nyugszik, olyan szerződéseken, melyek a dolgozói jogokkal összeegyeztethetetlenek.

A kölni találkozó felhívását az események időszerűvé teszik:

«Itt az idő, hogy egyesüljünk a harminc év alatt hatalmas iparvidékeinket és hatékony mezőgazdaságunkat kiürítő, egészségügyi és oktatási rendszereinket meggyötrő összes európai szerződés megsemmisítésére.

A kelepcék, az akadályok ellenére, különösképpen a munkásmozgalom berkein belüliek dacára, van erőnk és az hatalmas.

Dolgozzunk hát azon, hogy segítsük az összefogást. Mert csakis országaink dolgozóinak özetlen, testvéri együttműködése képes megtalálni a kijutat, amely felszabadít a tőke igényeinek megfelelő (az IMF, az Európai unió, az EKB) intézményes gyámságtól, azért, hogy létrejöjjön a béke és igazság Európája, a valódi «Szabad Népek és Nemzetek Európai Uniója».

Európai munkástalálkozó összehívását javasoljuk tehát.

Kérjük, szóljatok hozzá, ismertessétek javaslataitokat, információitokat.

H.-W. Schuster, Ver.di, Afa – Henning Frey, GEW, SPD (Németország)

Dominique Arnaudies, telekommunikációs szakszervezet – Pierre Priet, építők szakszervezete (Franciaország)

Josep Antoni Pozo, FSP-UGT, Szocialisták a köztársaságért – Miguel González Mendoza, UGT, Mozgalom a szocializmusért – Jordi Salvador, UGT – Elena Bolaños, UGT – José Manuel Ocaña, FeS-UGT – Rafael Aguilera, FSP-UGT – Rosa Mª Guardia, UGT, Mozgalom a szocializmusért - Josep Calzada, FeS-UGT – José A. Iniesta – UGT, PSC – Manuel Iniesta, Fed Industrie CCOO, EUiA –  Baltasar Santos UGT,PSC– Paco Cepeda, FSC-CCOO – Ángel Tubau, Información Obrera – Manuel Cuso, Información Obrera (Spanyolország)

Franciaország

A Parti Ouvrier Indépendant (Független Munkáspárt, POI) a szept. 30-i tüntetés résztvevőihez

Több tízezren tüntettünk méltósággal Párizsban a GPUSKK ratifikációja ellen a népszuverenitást és demokráciát sárba tipró szerződés ellen.

A nép, amely 2005-ben elutasította az európai alkotmányt, azóta sem cserélődött le. Többségében az EU diktátumai és szerződései ellen foglal állást, erről tüntetések tucatjai tanúskodnak. Valószínűleg több százezren is lettek volna, ha a demokráciát és a munkásosztály képviselni hivatott pártok vezetői határozottan viselkednek.

Az UMP (Sarkozy jobboldali pártja) által támogatva Hollande és kormánya, kerül amibe kerül, ratifikáltatja a szerződést, ezzel leleplezve valódi szándékait.

A pénzügyi tőke érdekeit védelmező EU és szerződéseinek hívei  úgy döntöttek, hogy a görög, spanyol, portugál kormányok mintájára saját népükkel fizettetik meg a bankok és a spekulatív alapok megmentését, szanálását.

Az Hollande-Ayrault kormány intézkedéseiről tanúskodnak:

—    A dolgozókat, fiatalokat, a lakosságot érintő szigorú költségvetés (30 milliárd eurós «erőfeszítés»!);    

—    a Sartorius-jelentés elfogadása, mely  8 000 munkahelyet szüntet meg egyedül a PSA-nál,  Aulnay bezárását, a  Sanofi, Doux, Arcelor, stb. restrukturációját;

—    «társadalmi tanácskozás» ahhoz, amit Hollande «történelmi kompromisszumnak» nevez, azzal a célllal, hogy a szakszervezeteket bevonja a munkaerő árának csökkentési folyamatába, az 1945-ös társadalombiztosítás, a munkatörvénykönyv és munkásjogok  megsemmisítésébe;

—    a «jövő munkahelye» törvény jobb- és baloldali parlamenti elfogadása, mely Chirac-Villepin tervezetének egyszerűen újbóli elővétele  (annak idején kénytelenek voltak ejteni a a szervezett tiltakozás hatására);

—    Chatel miniszter körlevele érvénytelenítésének elutasítása (a szerencsétlen iskolai évkezdésről), az LRU-törvény életben tartása (a felsőoktatás fojtogatása privatizációval), a kórházakat gyilkoló Bachelot-törvény érvényben maradása;

—    az előző kormányok privatizációi felülvizsgálatának elutasítása, azok folytatása, súlyosbítása;

      — a decentralizációs III-aktus bejelentése, mely a köztársasági alapokat fenyegeti.

Ezek az intézkedések mnkások, alkalmazottak, mezőgazdasági dolgozók, fiatalok, nyugdíjasok millióit érintik. Jobb- vagy baloldalon, a tőkésosztály kezében a szigorítások a destrukció eszközei.

Nagy harcok jönnek, egységbe kell tömörülnünk szervezeteinkkel.

Közös a harcunk a spanyol, portugál, görög néppel. Szuverenitásunkért a trojka diktatúrája ellen mi a szabad népek Európáját hirdetjük. Csak népi megmozdulások állíthatják le az európai szerződéseket, intézményeiket és nemzetekfeletti kormányzatukat csak ez söpörheti el.

Ki blokkolhatja a Hollande-Ayrault-kormányt? Csakis az egyesült mobilizáció.

A közlemúltban bizottságokat hoztunk létre a GPUSKK-szerződés ellen állampolgárokkal, kommunista, baloldali frontos, szocialista aktívákkal. Ennek az erőnek nőnie kell, egyre több dolgozót kell összefognia, hogy garantált jogaink érintetlenek maradjanak, a megsemmisítetteket visszavegyük.

Ezt a küzdelmet segíteni kell: csatlakozzatok a POI-hoz!

2012.szept.30,

Claude Jenet, Daniel  Gluckstein,

Gérard Schivardi, Jean Markun, országos titkárok

Olaszország

Sztrájkok tucatjai, gyárfoglalások, megnövekedett harc

A dolgozók harci kedve

Akadályok

Az 2012-es nyarat egész sor harc és mobilizáció jellemezte.

Tarantoban a még 1990-ben az EU nyomására privatizált Ilva kohászati nagyüzem teljes bezárását jelentették be júl. 26-án. A dolgozók és az egész lakosság rögtön megmozdult az üzem és a munkahelyek megmentésére.

A La Stampa: tüntetések, sztrájkok, üzemelfoglalások. A bázison szakszervezeti egység:  «Az üzem a mienk!» kiáltják a munkások és a vezetőknek ki kellett mondaniuk: «Nem fogadhatjuk el az Ilva bezárását, akármi is legyen az oka.»

Ezután a sor a szardíniai Sulcis szénbányászaira került. Itt is a bánya bezárása vívta ki a haragot a kormány ellen, amely pedig megígérte a segítséget. Elfoglalták a bányát, követelik megmentését. A bányászok hozzátartozói tüntettek, az egész lakosság megmozdult: «Szardínia nem pusztulhathat el!». Az utóbbi években 1213 üzem zárt be… Aug. 31-én a munkások Rómába mentek. A kormány húzza az időt… pillanatnyilag nem zár be a bánya.  A munkások: «Ez csak fegyverszünet.»

Szintén Szardíniában az  Alcoa (alumínium) sztrájkol. Szept. 10-én szintén Rómába mentek. La Repubblica: «Petárdákkal jöttek… egész nap hallani lehetett őket Róma szívében (…) mindezt hipnotikus ritmus kísérte szirénákkal  (…). Amikor a szakszervezeti vezetők kijönnek a kormánytárgyalásról, a harag újra kigyúlt. «Mindenre készen vagyunk», mondják a munkások és elzavarták  Fassinát, a Monti-kormányt támogató Demokrata Párt «baloldali» felelősét. A Gazdasági fejlesztés minisztere, a bankár Corrado Passera, kénytelen volt nyilatkozni,  «muszáj megoldást találni». Az előző este ugyanezen miniszter által bejelentett bezárást «elhalasztották»…

Szept. 19-én a helyhatósági közlekedési dolgozók sztrájkoltak. A városok megbénultak. Jellemző, hogy a sztrájkellenes törvényt megszegve egész napos volt a munkabeszüntetés (törvény tiltja). A kormány nyugtalan.

Ezeken kivül még egy tucat hasonló  esemény történt, mikor 180 ezer munkahely megszünését jelentették be az őszre, a helyhatóságok pedig nem tudják fizetni a béreket…

Mik az akadályok a dolgozók előtt? Kétségtelenül a baloldali pártok vezetése, amelyek Montit támogatják, a fiskális szerződést, az egész szigorítási politikát. De a szakszervezeti vezetés is, amely a kormánnyal olyan társadalmi paktumról tárgyal, amely az országos kollektív szerződéseket, a maradék vívmányokat is letöri.

A dolgozók nyomására a CGIL és az UIL szept. 28-ra általános sztrájkra szólít a közszférában. De amikor a leggyalázatosabb támadások érték a szektort, nem  szólítottak erre, ma se a program elvetését, hanem csak «igazságos szigort» reklamálnak.

Azt a kérdést is fel lehet tenni, miért csak a közszférában?  Az iskolák helyzete drámai, az egészségügyben kózházak tucatjait zárják be. Miért nem a Fiat dolgozóival, akikkel a «rugalmas munkát» akarták elfogadtatni  két éve, s ezzel a válságot még súlyosabbábbá tették?

Az Európai Unió konkrét politikája következményeiről van szó, és arról, a Demokrata Párt és egyéb «baloldali» erők ezt támogatták.

Az, hogy a sztrájkok, tüntetések elszigeteltek maradnak, azért van, mert a szakszervezeti vezetők megmaradnak az új szerződés és Monti által kijelölt keretekben.

Az egész kérdés a fiskális szerződéssel való szakításra összpontosul és az e körüli egységre az összes destruktív intézkedés visszavonásáért.

Október 6-án nyilvános nagygyűlést tart a «bizottság egy független dolgozói pártért» egyetlen napirendi ponttal: hogyan segítsük a dolgozókat, aktivistákat ennek a tömegek követelte egységnek a kialakításában.

Lorenzo Varaldo,

szakszervezeti aktíva

Portugália

A CGTP országos tanácsa rendkívüli ülésének idején

A népakarat értelmében

most kell megegyezni az országos sztrájkról

Le a Passos Coelho-kormánnyal, a trojkával!

150 ezren tiltakoztunk eltökélten szervezeti keretekben, szakszervezeteinkkel egzütt szept. 29-én követelve a kormány távozását, programjának elvetését, mert az csak a nép és az ország elszegényedéséhez vezet.

Arménio Carlos pozitvan válaszolt, megerősítette az egység fontosságát, kész tárgyalni az országos általános sztrájkról az UGT-vel. Válaszul Joao Proença azt mondta, nyitott rá, de a másik két szakszervezeti tömörülést és a függetleneket is be kell vonni.

Az MRMT készen áll.

– Mert a szept. 15-i tüntetés résztvevői egyhangúlag mondták ki: «A trojka távozzon, saját életünket akarjuk élni, menjen a kormánnyal együtt!»

– Mert ezzel válaszol a bérük csökkentése ellen teljes létszámban sztrájkoló vasutasoknak.

– A TAP és a RTP dolgozói bizottságainak ezzel felel arra, hogy vállalatuk privatizálása ellen lépnek fel, a Viana do Castelo hajógyár éppen mai soha nem látott mértékű munkástüntetésére az üzem magánkézre adása ellen.

– Az elszegényedés és pusztítás politikája kárvallottjainak, a városi és vidéki rétegeknek így ad választ.

– Ez a riposztunk a trojka és az Európai Bizottság által népünk, köztársasági parlamentünk háta mögött fabrikált 2013-as költségvetés elfogadásának megakadályozására.

Lissszabon, 2012.okt.1.

az MRMT koordinációja

(400 aláírás)

A POI kommünikéje

Bármiféle francia beavatkozás, katonai intervenció ellen Szíriában és Maliban

A Parti ouvrier indépendant, a Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése tagja a francia kormány független országok ügyeibe való bármiféle beavatkozását elítéli a köztársasági elnöknek az ENSZ Biztonsági tanácsa előtt mondott szept. 25-i beszéde után.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsát arra felszólítani, hogy  «felelős intézkedés hozzon», azt jelenti, hogy katonai erőkkel avakozzon be Szíriában a „felszabadított zónák” védelme ürügyén. Ez ugyanaz az ürügy, amit Líbiában, Irakban, Szomáliában, stb.  láttunk. François Hollande kormányának háborús szándékait erősítette meg ezzel. A köztársasági elnök Iránt is megfenyegette „új szankciók” emlegetésével.

A Szahel helyzetét illetően az elnök kész Mali területén a katonai intervencióra a Nyugat-Afrikai Államok Közössége (CEDEAO) takarásával. Afganisztán, Irak, Haiti és Líbia népeinek sorsa emlékeztet a népek jogára, arra, hogy saját sorsukról maguk rendelkezzenek. A nagyhatalmak bármiféle beavatkozása átlép ezen a jogon, legyen az akármilyen ürüggyel, az ENSZ-szel vagy anélkül.

A POI elutasítja Franciaország minden beavatkozását, nyílt vagy burkolt intervenciót Szíriában, Maliban, az Irán elleni szankciókat, mivel ezek a lakosságot sújtják. A POI a népszuverenitás tiszteletbentartásának híve   - különösen a Szahel-övezetben -, és elutasítja az Algéria nemzeti szuverenitását érintő kisérleteket. A POI éberségre szólít, kész arra, hogy egységben cselekedjen a demokratikus munkásmozgalommal.

2012.okt.2.

Dél-Afrika – Azánia

Sajtókommüniké

A LONMIN MARIKANAI MÉSZÁRLÁSA

Energia- és bányaipari nemzetközi szervezet  (OIEM)

Az OIEM mélyen elítéli a dél-afrikai rendőrségnek a Lonmin bányatársaság érdekeit védő 2012. aug. 16-i vérengzését.

A bányászok egyetlen «bűne» az, hogy sztrájkmozgalmat folytattak béremelésért, munka- és életkörülményeik javításáért. A legnehezebb munkát veszélyes körülmények között végző bányászok soványka  923 randos (90 euró) heti fizetést kapták.

Arthur Scargill, az OIEM elnöke és Alain Simon főtitkár mélyen elítélik a társaság, a rendőrség akcióját és a kormány tehetetlenségét.

A nyilvános vizsgálat, bár szükséges, nem elegendő.  A rendőrséget, a céget és a kormányfelelősöket bíróság elé kell állítani.

Szükséges, hogy a Dél-Afrikában működő bányák állami kézbe kerüljenek, mert ők okozzák az évtizedek óta tartó borzalmas szegénységet, a bebörtönzötteket azonnal szabadon kell bocsátani, igazi tárgyalásokat kell kezdeni felelős módon.

Az OIEM teljes támogatásáról biztosítja a bányászokat, Dél-Afrika minden dolgozóját, azokat, akik egy igazságosabb társadalomért küzdenek.

Arthur Scargill,

Alain Simon

Montreuil, 2012.aug.22.

Organisation  internationale de l’Energie et des Mines

263 rue de Paris 93516 Montreuil cedex (France)

Tel: (33 1) 56 93 26 52  Fax: (33 1) 56 93 27 49 E-mail: oiem.iemo@live.fr

Kapcsolattartás

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse