Két hónappal a marikanai mészárlás után a sztrájk tovább terjed, több mint 100 ezer bányászt érint. A bányáról bányára terjedő munkabeszüntetésben résztvevő munkásosztály erős – a hatalommal összefonódó szakszervezetének (NUM) akadályai ellenére.
Egyik oldalon ott van a gigantikus profitot bezsebelő
nagy angol-amerikai és európai korporációk által megkövetelt rabszolgaság,
melyet a Zuma-kormány biztosít, pedig utóbbi az apartheid elleni nemzeti
felszabadító mozgalomból ered. A másik oldalon szerveződik a sztrájk egy új
szakszervezettel, követelési vannak, sztrájkbizottságokat hoz létre,
küldötteket választ, rajtuk keresztül a bányászok pontosan kontrollálják mozgalmukat.
Egyik oldalon a Kempton Park-egyezmény (1994) politikai
intézményei garantálják a multinacionális vállalatok jogait, munkásellenes
szerződések védik a fehér kisebbség hatalmát. Másik oldalon a fekete munkásosztály
egyenesedik fel, a legborzasztóbb szenvedések között demokratikus jelszavakat tűz
napirendre: «Fekete köztársaságot! A teljes hatalmat a fekete többségnek! A fekete
nép által létrehozott Dél-Afrika az övé kell legyen!»
A Kempton Park-szerződésben gyökerező egész rendszert
— amely 18 éve keresi elfogadtatására a széles konszenzust — Dél-Afrika
dolgozói elkezdték lebontani. Történelmi fordulat, mely rendkívüli bátorítást nyújt Európa
népei számára is, amelyek szintén felkelnek a (Kempton Park előtt két évvel aláírt)
maastrichti szerződés igája ellen.
Így csak a legnagyobb megdöbbenéssel olvashatjuk a L’Humanité (okt.
23-i számában) Zwelinzima Vavi, a Cosatu (a NUM is ide tartozik) szakszervezeti tömörülés főtitkára
nyilatkozatát: «A vadsztrájkok szolgálnak a bányatársaságok számára ürügyül állományuk
csökkentésére». A 12-15 személyt eltartó, 500 eurót kereső bányászok «vadsztrájkjai»
lennének a bűnösök? A föld alatt napi 8 óra hosszat gyalázatos körülmények
között rabszolgaként tartott bányászok a felelősek, akik fa- és vászonkalyibákban
laknak villany nélkül? Bűnösek, mert nyomorúságos bérük emeléséért harcolnak?
(Ugyanebben
a cikkben: a bányatársaságok «manipulálnak és táplálják a NUM elleni haragot» és ismét Vavit idézi, aki egy
«jól szervezett megfélemlítési kampányról»
beszél «a Cosatu meggyengítésére, célbaveszi a (COSATU, az ANC és a dél-afrikai kommunista párt alkotta)
Szövetséget is,
sőt forradalmat készít elő». Nem kevesebbet!)
Előbb vagy utóbb a Kempton Park és Maastricht igája
széttörik az osztályharc csapásai alatt. Senki és semmi, csak a tőkés osztály számára
végzett munka tudja táplálni a munkásjogokért és – követelésekért vívott harcot.
Itt az ideje véget vetni a konszenzusoknak nemzeti és nemzetközi szinten. Itt
az ideje, hogy a munkásmozgalom független legyen. Kétségtelen: a dolgozók
felszabadítása a dolgozók saját műve lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.