A súlyos betegek csak egy áldozatkész görög orvosi hálózatnak köszönhetik életüket

A képen: Elena, a daganatos beteg egy athéni klinikán. Betegségét sokáig egyáltalán nem kezelték.

A l’Humanité cikke nyomán utánanéztünk a New York Times-ban megjelent cikknek, amely a tönkretett görög egészségügy elképesztő állapotairól szól. Fény az alagútban: egy féllegális, szabad idejét feláldozó, a hippokratészi elveket követő görög orvos- és ápolócsoport adományokból származó gyógyszerekkel próbál csodát tenni és reményt adni a tőkepiacok, a görög politikusok és az uniós irányítók által halálra ítélt betegeknek...

---

A megszorítások között a görög orvosok azt üzenik a szegényeknek: Nem vagytok egyedül !

LIZ ALDERMAN (New York Times)

ATHÉN — Görögország legnagyobb onkológiai központjának vezetője, Dr. Kostas Syrigos úgy gondolta, hogy már mindent látott. De semmi nem készítette fel arra, amikor meglátta Elenát, egy munkanélküli asszonyt, akinek az emlőrákját egy évvel azelőtt diagnosztizálták, hogy hozzá került.

Akkor a rák egy narancsnyi méretűre nőtt, áttörte a bőrt, egy akkora sebet hagyva, hogy papírszalvétákkal kellett törölgetni. „Amikor megláttuk, elállt a szavunk” – mondja Dr. Syrigos, az Athén központjában található Sotiria General Hospital onkológiai osztályának vezetője. „Mindenki elsírta magát. Vannak dolgok, amiket leírnak a tankönyvekben, de soha nem láttunk ilyet, mert ebben az országban mostanáig, ha valaki beteg lett, mindig kapott segítséget.” Görögországban felfordult az élet, amióta az adósságválság kitört. De néhány területen a változás még sokkolóbb volt, mint az egészségügyben. Mostanáig Görögországnak tipikus európai egészségügyi rendszere volt, amelyben a munkáltatók és az egyének egy alaphoz járultak hozzá, amelyet kormányzati segítséggel általános gyógyítást finanszírozott. A munkájukat elveszítő emberek egészségügyi ellátást és munkanélküli segélyt kaptak egy évig, de továbbra is kezelték őket a kórházak, ha nem fizettek utánuk, mert a segélyük ideje lejárt.

A dolgok 2011 júliusában változtak meg, amikor Görögország kiegészítő kölcsönszerződést írt alá a nemzetközi hitelezőkkel, hogy elhárítsák a pénzügyi összeomlást. Most, amint az egyezmény tartalmazza, a görögöknek minden költséget zsebből kell fizetniük, miután az ellátásuk lejárt.

Körülbelül az 1.2 millió hosszabb ideje állás nélküli görög fele elveszti egészségbiztosítását, és ez a szám gyorsan emelkedik az országban, ahol a munkanélküliségi ráta 25 %-os és haldoklik a gazdaság, mondja Savas Robolis, a Görög Dolgozók Országos Konföderációja Munkaügyi intézetének igazgatója. Az újabb 17.5 milliárd eurós költségvetési megszorító és adóemelő csomag, amelyről szerdán állapodtak meg Görögország nemzetközi hitelezői, tovább rontja a helyzetet a legtöbb közgazdász szerint.

A változások növekvő számú embert kényszerítenek arra, hogy a hagyományos egészségügyi rendszeren kívül keressenek segítséget. Elenát például egy földalatti mozgalom orvosai küldték Dr. Syrigoshoz, akik arra alakultak, hogy segítsék a nem biztosítottakat. „Ma Görögországban munkanélkülinek lenni egyenlő a halálos ítélettel” – mondja Dr. Syrigos, egy tekintélyes férfi, akinek a szigorú viselkedése meglágyul, amikor a rákos betegek helyzetéről beszél.

Ez a változás új a görögök számára – és talán Európa számára is. „Abba az irányba haladunk, amelyben az Egyesült Államok van, ahol, amikor elveszíted a munkádat és biztosítatlan maradsz, nem fizet érted senki” – mondja Dr. Syrigos.

A változás különösen sokkoló a tumorgyógyászatban, annak hossza és drága kezelései miatt. Amikor rákot diagnosztizálnak a biztosítatlanok között „a rendszer egyszerűen nem vesz róluk tudomást” – mondja Dr. Syrigos. Hozzáteszi, hogy „nem jutnak kemoterápiás, vagy sebészeti kezeléshez, de még egyszerű gyógyszerekhez sem.”

Az egészségügyi rendszer maga is diszfunkcionális és tovább romolhat, ha a kormányzat elvon további 2 milliárd eurót az egészségügyi költségvetésből, amint azt egy megszorító terv javasolja, amelynek az a célja, hogy tovább csökkentse a finanszírozást. Az államháztartást annyira megcsapolták, olyan alacsony összeg folyik be, hogy számos beteg kénytelen maga hozni a stenteket vagy a fecskendőket a kezelésre.

Gyógyszerre váró betegek egy athéni gyógyszertárban (Angelos Tzortzinis)

A kórházak és a gyógyszertárak most készpénzes fizetést kérnek a gyógyszerekért, amelyekért a rákos betegeknek dollártízezreket kellene fizetniük, a többségüknek pedig nincs erre pénzük. A lerobbantott rendszer miatt Dr. Syrigos és több kollégája úgy döntött, hogy maguk veszik kezükbe a dolgokat.

Ez év elején egy titkos hálózatot hoztak létre, hogy segítsék a biztosítatlan rákos betegeket és más beteg embereket, amely a hivatalos hálózaton kívül működik és csak tartalék gyógyszereket használ, amelyeket gyógyszertárak, egyes gyógyszeripari vállalatok és már elhunyt rákos betegek családjai adományoznak. Görögországban az orvosoknak, akiket azon kapnak, hogy kórházi gyógyszerrel kezeltek biztosítatlan betegeket, a saját zsebükből kell kifizetni a költségeket.

A Fővárosi Szociális Klinikán, egy hevenyészett orvosi központban, közel egy Athénen kívüli elhagyott amerikai légi bázison, Dr. Giorgos Vichas nemrég egy délutánon műanyag csomagokat mutatott, amelyek adományozott gyógyszerekkel voltak tele és egymás mellett feküdtek az irodája melletti piszkos padlón.

“Egy Robin Hood hálózat vagyunk,” mondja Dr. Vichas, egy kardiológus, aki januárban a földalatti mozgalmat alapította.“De ennek a műveletnek megvannak a határai. Az emberek egy bizonyos ponton túl nem lesznek képesek tovább adakozni a válság miatt. Ezért nyomást gyakorolunk az államra, hogy vállaljon újra felelősséget.”

A tároló szobában egy kék szekrény tele volt rákellenes gyógyszerekkel. De ez nem volt elég, hogy gyógyítsák az ajtajukon kopogtató növekvő számú rákos beteget. Sok gyógyszert DR. Syrigoshoz továbbítottak, aki egy munkaidőn kívüli gyengélkedőt hozott létre a kórházban három hónappal ezelőtt, hogy biztosítatlan daganatos betegeket kezeljen, akiket Dr. Vichas és más, a hálózatban dolgozó orvosok küldtek hozzá.

Dr. Syrigos stábjának tagjai folyamatosan önkéntesen dolgoznak a hivatalos munkájuk után, a páciensek száma 5-ről 35-re nőtt. Néha fáradtan érek haza, kimerült vagyok, kettős látásom van” .- mondta Korina Liberopoulou, egy patológus, aki öt doktorral és nővérekkel dolgozott egy délután a helyszínen. „De amíg van anyagunk, amivel dolgozhatunk, addig ez a gyakorlat folytatódni fog.”

Visszatérve az orvosi központba, Dr. Vichas azt mondta, hogy soha nem tudta volna elképzelni, hogy így tele lesznek rászorult emberekkel. Miközben beszélt, Elena megjelent, a fején egy szürke pakolással és egy laza szilvaszínű blúzban. Gyógyszerekért jött, hogy segítsen megbirkózni a Dr. Syrigostól kapott kemoterápiás kezelés mellékhatásaival.

Elena elmondta, hogy biztosítás nélkül maradt, miután felhagyott tanári munkájával, hogy ápolja rákbeteg szüleit és beteg nagybátyját. Mire ők meghaltak, a pénzügyi válság elérte Görögországot és ő 58 évesen képtelen volt munkát találni.

Elmondta, hogy pánikba esett, mikor kiderült, hogy ugyanaz a fajta emlőrákja van, mint amiben anyja meghalt: amint elmondták neki, a kezelések legalább 40 ezer dollárba kerülnének és családjának forrásai kimerültek. Megpróbált eladni egy kis telket, de senki nem akarta megvásárolni.

Betegsége terjedt és nem tudott kezeléshez jutni, amíg néhány hónappal ezelőtt, amikor felkereste Dr. Vichas földalatti klinikáját, amiről szájról szájra terjedő beszélgetésekből hallott. „Ha nem tudtam volna ide jönni, semmit sem tudnék tenni” – mondta. „Ma Görögországban, szerződést kell kötnöd magaddal, hogy nem leszel nagyon beteg”. Elmondta, hogy megdöbbent, hogy a görög állam, a takarékosság részeként, kihúzta a társadalom védelmének egyik pillérét. De az a tény, hogy az orvosok és az egyszerű görög emberek megszervezték, hogy elvégezzék azt, ahol az állam csődöt mondott, reményt adott számára a legzordabb órákban is. „Itt vannak azok az emberek, akik gondot viselnek rám” – mondotta Elena.

Dr. Vichas számára a leghatékonyabb terápia nem a medicinában van, hanem abban az optimizmusban, amit az ő Robin Hood csoportjuk nyújt azoknak, akik már majdnem feladták. „Annyit nyertünk a válságon, hogy közelebb kerültünk egymáshoz” - mondta.

„Ez az ellenállás” – tette hozzá, végignézve az önkéntesein és a betegein, akik a klinika körül nyüzsögnek. „Ez egy nemzet, egy nép, amely ismét a lábára állt, hogy segítséget adjunk egymásnak.”

ford. Hrabák András - http://www.gondolkodjunkegyutt.hu/spip.php?article1107