A képen: Elena, a daganatos beteg egy athéni klinikán. Betegségét sokáig egyáltalán nem kezelték.
A l’Humanité cikke nyomán utánanéztünk a New York Times-ban
megjelent cikknek, amely a tönkretett görög egészségügy elképesztő állapotairól
szól. Fény az alagútban: egy féllegális, szabad idejét feláldozó, a
hippokratészi elveket követő görög orvos- és ápolócsoport adományokból származó
gyógyszerekkel próbál csodát tenni és reményt adni a tőkepiacok, a görög
politikusok és az uniós irányítók által halálra ítélt betegeknek...
A megszorítások között a görög orvosok azt üzenik a
szegényeknek: Nem vagytok egyedül !
LIZ ALDERMAN (New York Times)
ATHÉN — Görögország legnagyobb onkológiai központjának vezetője,
Dr. Kostas Syrigos úgy gondolta, hogy már mindent látott. De semmi nem
készítette fel arra, amikor meglátta Elenát, egy munkanélküli asszonyt, akinek
az emlőrákját egy évvel azelőtt diagnosztizálták, hogy hozzá került.
Akkor a rák egy narancsnyi méretűre nőtt, áttörte a bőrt, egy
akkora sebet hagyva, hogy papírszalvétákkal kellett törölgetni. „Amikor
megláttuk, elállt a szavunk” – mondja Dr. Syrigos, az Athén központjában
található Sotiria General Hospital onkológiai osztályának vezetője. „Mindenki
elsírta magát. Vannak dolgok, amiket leírnak a tankönyvekben, de soha nem
láttunk ilyet, mert ebben az országban mostanáig, ha valaki beteg lett, mindig
kapott segítséget.” Görögországban felfordult az élet, amióta az adósságválság
kitört. De néhány területen a változás még sokkolóbb volt, mint az
egészségügyben. Mostanáig Görögországnak tipikus európai egészségügyi rendszere
volt, amelyben a munkáltatók és az egyének egy alaphoz járultak hozzá, amelyet
kormányzati segítséggel általános gyógyítást finanszírozott. A munkájukat
elveszítő emberek egészségügyi ellátást és munkanélküli segélyt kaptak egy
évig, de továbbra is kezelték őket a kórházak, ha nem fizettek utánuk, mert a
segélyük ideje lejárt.
A dolgok 2011 júliusában változtak meg, amikor Görögország
kiegészítő kölcsönszerződést írt alá a nemzetközi hitelezőkkel, hogy elhárítsák
a pénzügyi összeomlást. Most, amint az egyezmény tartalmazza, a görögöknek
minden költséget zsebből kell fizetniük, miután az ellátásuk lejárt.
Körülbelül az 1.2 millió hosszabb ideje állás nélküli görög fele
elveszti egészségbiztosítását, és ez a szám gyorsan emelkedik az országban,
ahol a munkanélküliségi ráta 25 %-os és haldoklik a gazdaság, mondja Savas
Robolis, a Görög Dolgozók Országos Konföderációja Munkaügyi intézetének
igazgatója. Az újabb 17.5 milliárd eurós költségvetési megszorító és adóemelő
csomag, amelyről szerdán állapodtak meg Görögország nemzetközi hitelezői,
tovább rontja a helyzetet a legtöbb közgazdász szerint.
A változások növekvő számú embert kényszerítenek arra, hogy a
hagyományos egészségügyi rendszeren kívül keressenek segítséget. Elenát például
egy földalatti mozgalom orvosai küldték Dr. Syrigoshoz, akik arra alakultak,
hogy segítsék a nem biztosítottakat. „Ma Görögországban munkanélkülinek lenni
egyenlő a halálos ítélettel” – mondja Dr. Syrigos, egy tekintélyes férfi,
akinek a szigorú viselkedése meglágyul, amikor a rákos betegek helyzetéről
beszél.
Ez a változás új a görögök számára – és talán Európa számára is.
„Abba az irányba haladunk, amelyben az Egyesült Államok van, ahol, amikor
elveszíted a munkádat és biztosítatlan maradsz, nem fizet érted senki” – mondja
Dr. Syrigos.
A változás különösen sokkoló a tumorgyógyászatban, annak hossza
és drága kezelései miatt. Amikor rákot diagnosztizálnak a biztosítatlanok
között „a rendszer egyszerűen nem vesz róluk tudomást” – mondja Dr. Syrigos.
Hozzáteszi, hogy „nem jutnak kemoterápiás, vagy sebészeti kezeléshez, de még
egyszerű gyógyszerekhez sem.”
Az egészségügyi rendszer maga is diszfunkcionális és tovább
romolhat, ha a kormányzat elvon további 2 milliárd eurót az egészségügyi
költségvetésből, amint azt egy megszorító terv javasolja, amelynek az a célja,
hogy tovább csökkentse a finanszírozást. Az államháztartást annyira
megcsapolták, olyan alacsony összeg folyik be, hogy számos beteg kénytelen maga
hozni a stenteket vagy a fecskendőket a kezelésre.
Gyógyszerre váró betegek egy athéni gyógyszertárban (Angelos
Tzortzinis)
A kórházak és a gyógyszertárak most készpénzes fizetést kérnek a
gyógyszerekért, amelyekért a rákos betegeknek dollártízezreket kellene
fizetniük, a többségüknek pedig nincs erre pénzük. A lerobbantott rendszer
miatt Dr. Syrigos és több kollégája úgy döntött, hogy maguk veszik kezükbe a
dolgokat.
Ez év elején egy titkos hálózatot hoztak létre, hogy segítsék a
biztosítatlan rákos betegeket és más beteg embereket, amely a hivatalos
hálózaton kívül működik és csak tartalék gyógyszereket használ, amelyeket
gyógyszertárak, egyes gyógyszeripari vállalatok és már elhunyt rákos betegek
családjai adományoznak. Görögországban az orvosoknak, akiket azon kapnak, hogy
kórházi gyógyszerrel kezeltek biztosítatlan betegeket, a saját zsebükből kell
kifizetni a költségeket.
A Fővárosi Szociális Klinikán, egy hevenyészett orvosi központban,
közel egy Athénen kívüli elhagyott amerikai légi bázison, Dr. Giorgos Vichas
nemrég egy délutánon műanyag csomagokat mutatott, amelyek adományozott
gyógyszerekkel voltak tele és egymás mellett feküdtek az irodája melletti
piszkos padlón.
“Egy Robin Hood hálózat vagyunk,” mondja Dr. Vichas, egy
kardiológus, aki januárban a földalatti mozgalmat alapította.“De ennek a
műveletnek megvannak a határai. Az emberek egy bizonyos ponton túl nem lesznek
képesek tovább adakozni a válság miatt. Ezért nyomást gyakorolunk az államra,
hogy vállaljon újra felelősséget.”
A tároló szobában egy kék szekrény tele volt rákellenes
gyógyszerekkel. De ez nem volt elég, hogy gyógyítsák az ajtajukon kopogtató
növekvő számú rákos beteget. Sok gyógyszert DR. Syrigoshoz továbbítottak, aki
egy munkaidőn kívüli gyengélkedőt hozott létre a kórházban három hónappal
ezelőtt, hogy biztosítatlan daganatos betegeket kezeljen, akiket Dr. Vichas és
más, a hálózatban dolgozó orvosok küldtek hozzá.
Dr. Syrigos stábjának tagjai folyamatosan önkéntesen dolgoznak a
hivatalos munkájuk után, a páciensek száma 5-ről 35-re nőtt. Néha fáradtan érek
haza, kimerült vagyok, kettős látásom van” .- mondta Korina Liberopoulou, egy
patológus, aki öt doktorral és nővérekkel dolgozott egy délután a helyszínen.
„De amíg van anyagunk, amivel dolgozhatunk, addig ez a gyakorlat folytatódni
fog.”
Visszatérve az orvosi központba, Dr. Vichas azt mondta, hogy soha
nem tudta volna elképzelni, hogy így tele lesznek rászorult emberekkel.
Miközben beszélt, Elena megjelent, a fején egy szürke pakolással és egy laza
szilvaszínű blúzban. Gyógyszerekért jött, hogy segítsen megbirkózni a Dr.
Syrigostól kapott kemoterápiás kezelés mellékhatásaival.
Elena elmondta, hogy biztosítás nélkül maradt, miután felhagyott
tanári munkájával, hogy ápolja rákbeteg szüleit és beteg nagybátyját. Mire ők
meghaltak, a pénzügyi válság elérte Görögországot és ő 58 évesen képtelen volt
munkát találni.
Elmondta, hogy pánikba esett, mikor kiderült, hogy ugyanaz a
fajta emlőrákja van, mint amiben anyja meghalt: amint elmondták neki, a
kezelések legalább 40 ezer dollárba kerülnének és családjának forrásai
kimerültek. Megpróbált eladni egy kis telket, de senki nem akarta megvásárolni.
Betegsége terjedt és nem tudott kezeléshez jutni, amíg néhány
hónappal ezelőtt, amikor felkereste Dr. Vichas földalatti klinikáját, amiről
szájról szájra terjedő beszélgetésekből hallott. „Ha nem tudtam volna ide
jönni, semmit sem tudnék tenni” – mondta. „Ma Görögországban, szerződést kell
kötnöd magaddal, hogy nem leszel nagyon beteg”. Elmondta, hogy megdöbbent, hogy
a görög állam, a takarékosság részeként, kihúzta a társadalom védelmének egyik
pillérét. De az a tény, hogy az orvosok és az egyszerű görög emberek
megszervezték, hogy elvégezzék azt, ahol az állam csődöt mondott, reményt adott
számára a legzordabb órákban is. „Itt vannak azok az emberek, akik gondot
viselnek rám” – mondotta Elena.
Dr. Vichas számára a leghatékonyabb terápia nem a medicinában
van, hanem abban az optimizmusban, amit az ő Robin Hood csoportjuk nyújt
azoknak, akik már majdnem feladták. „Annyit nyertünk a válságon, hogy közelebb
kerültünk egymáshoz” - mondta.
„Ez az ellenállás” – tette hozzá, végignézve az önkéntesein és a
betegein, akik a klinika körül nyüzsögnek. „Ez egy nemzet, egy nép, amely ismét
a lábára állt, hogy segítséget adjunk egymásnak.”
ford. Hrabák András - http://www.gondolkodjunkegyutt.hu/spip.php?article1107
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.