Xi Jinping a KKP élén. A kommunista párt új vezetőt
választott a legközelebbi kongresszusig, elvileg 5 évre. De a kongresszusi
előkészületek valóságos csatatérré váltak, ahol a rivális frakciók a jövőt
teljesen elbizonytalanító csapásokat osztogattak. Xi Jinping, a kétes
fegyverszünet embere, az egyes számú jelölt, közvetlenül a kongresszus előtt
két hétre magyarázat nélkül eltűnt a szem elől. Nincs közvetlen támogatása a
vezetés és annak öt más tagja számára (kivéve a miniszterelnöknek kinevezett Li
Keqiangot), akiket 5 év múlva le fognak cserélni, mivel azok elérik a
megállapított korhatárt.
A klánok háborúzásának okai. Az okok alapjában ahhoz kötődnek,
hogy a kínai gazdaságot domináló állami szektort meg kell-e reformálni, hogy az
a külföldi tőke számára megnyíljon. Múlt év februárjában a Világbank közzéadta
jelentését «China 2030» címmel, amelyet a New York Times így foglal
össze: «A jelentés azt kéri Pekingtől, hogy fejezze be a piacgazdasági
átmenetet, az állami vállalatok hatalmát csökkentse, bátorítsa a
magánvállalatokat (…)».
«Igen, meg kell tennünk», ismételgette Wen Jiabao, a
márciusban leköszönő miniszterelnök megígérve «a magánszektorra
alkalmazott politika javítását avégett, hogy vonzza a tőkét a volt állami
monopólium területeire is, mint a vasút, a helyi adminisztráció, az energia, a
pénzügy, a telekommunikáció, az oktatás, az egészségügy». Ne
csináljunk titkot belőle, ezek azok a reformok, amelyek a dolgozók százmilliói
életét és munkahelyét tették ingataggá...
Igen, de… «Az utolsó öt évben nem volt
semmilyen nagy strukturális reform. (…) Wen Jiabao ugyan felszólított ilyen változtatásokra, de
tényként a rendszer ellenkező irányba mozdult», helyteleníti
K. Lieberthal, Clinton elnök volt ázsia-tanácsosa («Foreign Policy», nov.
7.). Más megfigyelők is osztják ezt a véleményt: «Az állami szektor
növekszik, a magánszektor visszahúzódik».
Mit tehet Xi Jinping? A távozó Hu Jintao
és Wen Jiabao hívei és az állami szektor apparátcsikjai közötti fegyverszünet
nem tudja megszüntetni az antagonizmust. K. Lieberthal azonban hiába esik
kétségbe:«a piac szerepét fejleszteni kell, lehetővé tenni az amerikai
befektetéseket a pénzügyi szektorba, ahol az USA igen versenyképes», nehéz
elképzelni, hogy az új főnöknek, Xi Jinpingnek lehetősége lesz a kínai állami
bankokat megnyitni az amerikai bankspekuláció előtt…
2007 óta «minden politikai,
társadalmi, gazdasági reform halva született. Félek, hogy ez Xivel csak
rosszabb lesz», mondja egy szakértő; «kétlem, hogy az új kormány
tud valamit is kezdeni az állami vállalatok megreformálása terén», sajnálkozik
egy másik («Financial Times», nov. 15.). Valamit tenniük kellene, megmutatni,
hogy szívükön viselik a gazdasági reformot, foglalhatjuk össze Barry Naughton,
egy másik szakértő mondanivalóját, mert Wen Jiabao sokat beszélt róla, de «semmi
nem történt»…
Bizonytalanságok. Nem is lehet jobban megmagyarázni,
mint ahogyan a hongkongi egyetemi tanár, J.-P. Cabestan teszi: «Az a
feltevésünk, hogy Xi sem nem reformer, sem nem konzervatív, hanem a körülmények
fogják eldönteni mi lesz belőle» (AFP, nov. 15.). Mintha mindenki
egyetértene egy új fejlesztési modell szükségességében, «a fogyasztás
felé kell fordulni inkább az export helyett», avval a céllal, hogy
2020-ig a megtermelt javakat és a fejenkénti jövedelmet meg kell duplázni: «Népünk
(...) azt akarja, hogy gyermekeink jobban éljenek, jobb munkahelyük legyen.
Küzdünk, hogy ez eljöjjön», mondta Xi Jinping.
Ahhoz azonban, hogy fogyasztani tudjon, a
dolgozó népnek stabil munkahelyek kellenek, annak a kockázata nélkül, hogy
egyik napról a másikra ajtón kívül tegyék, vagy bérét ne fizessék ki, például betegségi biztosítása legyen, biztos
nyugdíja öreg napjaira…
A statisztikák októberben gyenge gazdasági
emelkedést mutatnak, a Kereskedelmi Minisztérium megerősíti, hogy «nehéz optimistának
mutatkozni ami a jövő évet illeti», a Munkaügyi és Társadalombiztosítási
miniszterhelyettes pedig nyugtalankodik a «a gazdasági lassulás munkaerőpiacra
gyakorolt hatása miatt», ahol a betöltetlen munkahelyek száma csökken és a munkanélküliek
száma nő (Xinhua hivatalos ügynökség, nov. 12.).
«Demokratikus rendszer»? A leköszönő elsőszámú vezető, Hu Jintao beszédében
elmagyarázta, hogy a «demokratikus rendszer megjavításának nagyobb
jelentőséget», kellene fordítani, «aktívan és óvatosan» (sic !) előrelépve, mert «a
politikai rendszer reformja Kína globális reformjainak fontos
része». Hol van hát ez a «demokratikus
rendszer», ha a dolgozóknak sztrájkba kell lépniük ahhoz, hogy
tárgyalhassanak? Nem éppen Hu Jintao volt, aki a «kollektív konzultációkat» tartalmazó törvényt késleltette a
hongkongi munkáltatók virulens reakciói hatására 2010 szeptemberében?
Milyen az a «demokratikus rendszer», melyben a dolgozóknak
sztrájkolni kell, ha saját szakszervezeti képviselőiket meg akarják választani,
ahol a bizalmikat utcára tehetik, bíróság elé állíthatják, ha kolllégáik nevében szólnak, melyben a
szólásszabadságra cenzúra telepedett?
«Konzultációk » és «tárgyalások» egy
üzemben
A «China Labour Bulletin», a hongkongi
munkásjogokat védő szervezet számol be a történetről. A kantoni Shiroki, egy
japán társaság autóalkatrészgyártó üzemében az 500 munkás megelégelte,
hogy naponta 20 perccel többet kellett dolgoznia az egyébként törvény szerint
biztosított ebédidő behozására. Az üzemi vezetés
az ebédidőt nem ismerte el a munkaidő részeként…
A dolgozók által 2003-ban demokratikusan
választott bizalmik a kantoni ACFTU hivatalos szakszervezet képviselőitől
kisérve egy évig tárgyaltak a vezetéssel sikertelenül. Tudnillik a törvény
«kollektív konzultációt» ír elő,
nem pedig «kollektív tárgyalásokat». Az árnyalat fontos. 2011
júliusában a bizalmik egy shenzheni, a kollektív tárgyalásokra
specializálódott ügyvédi irodához fordultak. Hat hónapig ez az iroda adott
tanácsokat nekik, képezte ki őket a tárgyalások folytatására, erről és a tárgyalások
haladásáról ugyanakkor informálva a helyi szakszervezeteket és az
önkormányzatot.
Ezév febr. 1-én a szakszervezeti tagok
szavaztak a «20 perc ingyen» befejezéséről. Az üzemi vezetés két órán
belül meghátrált és nyilatkozatban elfogadta. Egyetlen szavazással, egyetlen
akcióval többet értek el, mint a hónapokig tartó «konzultációkkal»!
Mintegy 10 éve, mondja a «China Labour
Bulletin», a munkássztrájkokkal és tüntetésekkel szemben a hivatalos szervek
teljes súlyukat bevetik a konfliktusok enyhítésére. Duan Yi, egy jogi iroda vezetője szerint: «A
kollektív tárgyalások sikerét kimutatva meggyőzően kimutatható, hogy ezek valóban a
dolgozói érdekeket védik és a vezetését is».
A «China Labour Bulletin» konstatálja,
hogy a hivatalos szakszervezet, az ACFTU néha meghagyja a dolgozóknak az akció
lehetőségét, hogy a munkáltatónak muszáj legyen a tárgyalásokba bocsátkozni. A
megtorlás kockázata létezik (bíróság előtt vagy elbocsátással) – ahogy a migráns dolgozók egyik védelmezője
mondja: «nagy gond, hogy hogyan oltalmazzuk meg a bizalmiakat» –,
de végülis, mondja Duan Yi, a dolgozók és a szervezetek támogatásával nem
lehetetlen, mert «ha a követelések jogosak, a törvény és az igazságszolgáltatás
szelleme a kollektív tárgyalásokat elismeri».
––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Munkabiztonság…
A Riteng a tajvani Pegatron lányvállalata
több, mint 80 ezer munkást foglalkoztat az elektronikai iparban. Magát a
vállalati szociális felelősség követőjének tartja és a munkaügyi biztonság és
egészség normái betartásááért még díjat is kapott! 2011. dec. 18-án Sanghai melletti
műhelyében (az Aple tablettjeit itt polírozzák) robbanás történt, 62 dolgozó sebesült meg. A Sacom hongkongi diákegyesület, amely
korábban már vizsgálódott a hirhedt Foxconn üzemeiben, világosan akar látni
abban, javult-e azóta a munkásjogok kérdése.
Néhány elem, amely az alkalmazottak
válaszaiból kiderült: a munkacsapatok átlagosan heti 6 napot napi 10 órában
dolgoznak, ami a törvényesen engedélyezett túlórák kétszerese, de havi
viszonylatban elérheti a 200 túlórát is! Ezek bérezése abnormálisan prémiummal
folyik; a napi munkafelvétel előtti és utáni kötelező eligazításokat egyáltalán
nem fizetik ki; a gyakorlati munkán résztvevő diákokat olyan helyen
foglalkoztatják, amelynek köze sincs tanulmányaikhoz; a dolgozók csak hathavi munka után
csatlakozhatnak a nyugdíj-, egészségbiztosítási és munkahelyi balesetvédelmi
rendszerhez; a kihelyezőügynökségek által küldött munkásoknak nincs joga ehhez
a szociális hálóhoz, holott kötelező, és nincs a prémiumokhoz sem.
Ami a munkaegészséget és -biztonságot
illeti, megfelelő szellőztetés most sincs, a kiosztottt maszkok hatástalanok.
Ismét feláll a robbanás veszélye, holott a súlyosan megégett dolgozók
decemberben még kórházban voltak.
(forrás: http://sacom.hk/archives/966)
Sztrájkok és tüntetések okt.
28. és nov. 15. között
Dongguanban a SinGeen Technologies-nál a
pihenőnapok módosítása és a túlórák visszatartása miatt; négynapos munkabeszüntetés a
Flextronicnál Shenzhenben a vállalat kitervelt csődjével szemben; Jiaozuoban
óvónők, Foshanban és Nantongban építőmunkások, Shenzhenben a Huangguan Electronics alkalmazottai a ki nem fizetett bérek
miatt; Chongqingban építőmunkások, Shaowuban buszsofőrök, Dongguanban a Nokia dolgozói,
Nanjingban a Xinjiekoué bérkövetelésekért; a dongguani Chuangmeng Electronics
munkásai és a shenzeni Phino Cable-é és mégegyszer a Jiehebaide-é üzemük
bezárása ellen; az elbocsátás esetére megállapított járandóságok ki nem fizetése miatt a
Motorolánál Jiangsuban, a Suningnél Kantonban, a Shihongnál Shenzhenben.
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
• Az Emberi jogok
ligája októberi közlésében olvastuk
– A rendőrség leállított egy négyezer emberből álló menetet
(Caitang falu, Chaoan megye Guangdong tartomány). A tartományi hatóságok beavatkozását
kérték a titokban eladott földek és rendőri erőszak kivizsgálása tárgyában.
Szept. 23-án összecsaptak a közéjük beférkőzött rendőrökkel(Minsheng
guancha, okt. 19.)
– Internetes kampány Yi település
(Zhongtanhoz közel, Guangdong tartomány) pártvezetőinek meggazdagodása kiderítésére. Chen Yaogen fényűző villát építtetett magának(halásztóval, mesterséges vízeséssel,
medencével, stb.), számos háztartási alkalmazottat tart az életkörülményeiben
legmostohább migráns dolgozók dominálta népesség közepette. Okt. 10-én robbant ki egy hasonló
botrány Panyu
megye politikai biztosa ügyében, aki családjával 22 rezidencia birtokosa. (South China Morning Post, okt. 14.)
– A párt XVIII. kogresszusa alatti
tüntetések megelőzésére a hatóságok nyomást gyakorolnak a disszidensekre, a petíciózókra. Számos értelmiségi,
polgárjogi harcos házi őrizetben töltötte ezeket a napokat, vagy vidékre
küldték. Az Igazságügyi miniszter szerint a «társadalmi stabilitást biztosítani kell a
győzedelmes XVII. kongresszus biztos és harmonikus környezete számára». (South China Morning Post, okt. 28.)
– A kínai cenzúra
blokkolta okt. 26-án a New York Times internetes hozzáférését, miután azon megjelent a kínai miniszterelnök
és családja által felhalmozott javakról szóló cikk.
• A Riporterek Határok Nélkül megjegyzi,
hogy a kongresszus végével a KP «sürgősen rendet tesz az emberi
jogvédők soraiban», idézi Hu Jiát, aki házi őrizetben van, amióta
elhagyta a börtönt 2011 júniusában és Shu Xiangxin ügyvédet, akik ismeretlenek
vertek meg az illegális földelkobzásokról közzétett információi után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.