Az Európai Unió a szélsőjobb szolgálatában

Athénban szélsőjobboldali elemek rasszista támadásokat követnek el «idegenek» ellen, mert azok «eszik meg a görögök kenyerét»; Brüsszelben a közvélemény egy része az «arabok» növekvő befolyásának könyveli el, hogy idén nem valódi, hanem «fénykarácsonyfát» állítanak fel a Grand’ place közepén; Varsóban Jaroslav Kaczynski támogatását is élvező szélsójobboldali felvonulás zajlott a legnagyobb lengyel állami ünnep napján –  a magyarországi szélsőjobb cselekedeietit részletezni nem is kell, nagyon jól ismerjük. Többé-kevésbé nyílt fasiszta erők kihasználva a bizonytalanságot, félelmetes tömegtámogatást szereznek.

Róna Péter: Össze-visszafogás (nol.hu) c. cikke világosan rámutat, hogy az Együtt 2014 tagjaként «a  Haza és Haladás tanulmányai nem tartalmaznak olyan elemet, ami eltérne a 2002–2010 közötti kormányzás elveitől. (…) Bajnai Gordon a korábbi kurzus maradéktalan restaurálását ígéri (…) továbbra is a külföldi tőke összeházasítása az olcsó magyar munkaerővel a kibontakozás vélt kulcsa. De a modell nem működik, mert a külföldi tőke több munkahelyet szüntet meg, mint amennyit létrehoz, és a külföldi tőke áráért – a kedvezményekért, a támogatásokért, és a GNP 6-8 százalékát is eléró kamat, osztalék és royalty jövedelem kiáramlásért – a bérmunkával kitermelt hozzáadott érték nem fedezi a bérmunka előállításához és fenntartásához szükséges szociális költségeket, mint az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjat, a munkanélküli-segélyt, az infrastrukturális beruházásokat, a rendőrséget és az államigazgatást, stb.» Lehet-e a hazai ipar, mezőgazdaság és szolgáltatás újrateremtése nélkül felszámolni mindazt, ami az ordas eszmék újjá- és újjászületését hozza?

Mi a köze mindennek az Unióhoz? A szélsőjobbot felfuttató nyomort az EU szüli. A trojka követeli meg minden tagországban a «tőke terheinek könnyítését», a bérek-jövedelmek leszorítását, a vállalati adók csökkentését, az államkincstár kiürítését, majd diktálja a népesség megszorításait az  adósság- és deficitcsökkentés érdekében.  

Az emberi életfeltételek nehezülnek, a megoldást keresi mindenki. Vannak, akik nem a létünket alapvetően befolyásoló direktívákban és szerződésekben találják meg az okokat, hanem az idegenekben, a kisebbségekben, az eltérő bőrszínű, vallású, más szokásokkal rendelkező kisebbségekben.

Emlékeztetőül mondom, Bajnai Gordon kormányzati működése volt a fideszes országvezetés előőrse, a Jobbik felfutásának okozója ezekkel az intézkedésekkel: 1.200 milliárd forintos kiadáscsökkentés, (az IMF-fel megállapodva) hitelfelvétel, «fiskális szigorral» az önkormányzatok támogatásának csökkentése, nyugdíjkorhatár felemelése, a lakástámogatások felfüggesztése, a szocpol kitörlése a támogatási rendszerból, a kölcsönhöz jutás feltételeinek szigorítása,  a gyes és a gyed időtartamának 2 évre maximálása, valamint a gyed, illetve a gyes megszerzéséhez szükséges biztosítási idő félről egy évre emelése, a családi pótlék befagyasztása, a közalkalmazottaktól a havi fizetésekbe beépített tizenharmadik havi juttatás elvétele, a tizenharmadik havi nyugdíj megszüntetése, a nyugdíjkorrekció elmaradása, az áfa húszról  25 %-ra növelése (élelmiszer 18 %), a táppénznek a fizetés 60 %-ban maximalizásása, a cafetéria-szabályok szigorítása, a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetése, jövedéki adó egyes tételeinek megemelése, a foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek, valamint a jövedelemtípusú adók csökkentése. A Bajnai–Oszkó páros által megfogalmazott banki magatartási kódex szentesítette az egyoldalú szerződésmódosítás intézményét, az önkényes és alaptalan törlesztőrész-emelést. A foglalkoztatás olcsóbbá tétele érdekében öt százalékponttal mérsékelte a társadalombiztosítási járulékokat (ami a munkaadói körök és kamarák egyik fő igénye volt). Kormányzása alatt százezer fővel nőtt a munkanélküliek száma...

Persze azok is nagyot csalódtak, akik úgy értelmezték, hogy a Fidesz véget vet a megszorításoknak, és éppen az ő érdekükben más politikába fog. Százezrek, ha nem milliók kaptak ígéreteket. A munkavállalók a béren kívüli juttatásaik adómentességének helyreállítását. A nagycsaládosok adókedvezményt, sőt adómentességet. A vasutasoknak azt mondták, ahol csak lehet, helyreállítják a szárnyvonalakat. Az egészségügyieknek maga Orbán állította, hogy olyan keresetük lesz, többé nem akarnak majd külföldre távozni. A lakástámogatási rendszer feltámasztását. A Fidesznek a választások előtt az Országgyűlésnek benyújtott garanciatörvény-tervezete szerint az állam alkotmányos garanciát vállal a 13. havi nyugdíj és családi pótlék kifizetésére, a gyermekek után járó adókedvezményre, a panelfelújítási program garantált összegű támogatására, valamint a földgáz, az áram és a gyógyszerek árának korlátozására. Sőt, a garanciatörvény benyújtása után néhány nappal, 2006. február 22-én Áder, Varga és társaik már a 14. havi nyugdíj fokozatos, 2010-ig való bevezetését szorgalmazó törvényjavaslattal álltak eló. A Fidesz gazdaságpolitikusai azonban tudták jól, hogy az Európai Unióban a megszorítások nem kerülhetőek el, hiszen a fiskális paktumot aláírta Orbán is – és látszólagos ellenkezésük ellenére annak minden megrendelését teljesítették. Ki hiszi el Kósa Lajosnak ezt a mondatát (ATV.hu Szabad szemmel 2012.11.11.): «A nyugati országokban kialakult, hogy ha baj van, annak költségeit a néppel fizettetik meg, erre jött Orbán Viktor, aki azt mondta: nem,  a költségeket nem csak a nép fizeti». Talán mégsem kellene megfeledkezni a gyalázatos közmunkákról, a  munkatörvénykönyv megsemmisítéséről, a rokkantnyugdíjasokot megalázó tortúráról, a nyugdíj folyamatos leértékeléséról, az oktatást és az egészségügyet ért újabb támadásokról, a szakszervezetek megvásárlásáról,  a demokratikus jogok és intézmények «átalakításáról» (ez mind ugyanígy zajlik minden más országban is!), na és persze azt ezt megkoronázó  egykulcsos személyi jövedeladóról!

Ne bízzunk tehát az «Egyesülve a sokféleségben» megtévesztő jelmondatában, mert Brüsszel és a mögötte álló nemzetközi (benne a magyar) tőke vezényli le a támadást Európa polgárai ellen, az ennek parancsait teljesítő kormányokkal együtt dönt nyomorba fiatalt, dolgozót, időst. Az ellenzékben nincs senki, aki a mi érdekünket képviselné. Akármit nézünk az LMP, a Milla, a Szolidaritás és a többiek programjában, válaszuk megmarad a jelenlegi keretekben. Magunknak kell követelni a szerződések, programok visszavonását munkás- és demokratikus szervezeteinknél, szakszervezeteinknél. S ha nem akarják vállalni, szakítani kell velük is. Nem kérünk semmiféle jobboldali politikából. Békés jövőt akarunk az európai szabad népek szabad Uniójában.