Európai konferencia

Javaslat európai tanácskozás szervezésére

A meghívást egész Európa munkásaktiváihoz és -felelőseihez címezzük. Azokhoz, akik úgy ítélik meg, európai szinten sürgős segítség szükséges a dolgozók és népek erejének egyesítése érdekében az EU és a trojka (IMF-Európai Központi Bank-Európai Bizottság) bűnös programjai ellenében.

Kedves Társaink!

Spanyol munkásaktivisták vagyunk, országunk szakszervezeti tömörülései, az UGT és CCOO nov. 14-i általános sztrájkfelhívásának előkészítésén dolgozunk teljes erőbedobással. Azt javasoljuk, hogy együtt tanácskozzunk arról, hogyan tudunk végezni a trojka mindnyájunk országát sújtó gyilkos programjaival és memorandumaival.

Nov. 14-én portugál társaink is általános sztrájkra szólítottak a CGTP és az UGT több szakszervezetén keresztül.

Ebben a sztrájkban össze akarjuk kovácsolni erőnket, a nép többsége akaratának megfelelően: «A szigorítási programok, a munkatörvénykönyv reformjának teljes és azonnali visszavonását! Le Rajoy-jal!»

Győzni akarunk, de ismerjük az utóbbi hónapokban az ilyen általános sztrájkok hátulütőit Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban: vajon tényleg arról van-e szó, hogy a munkásosztály szervezeteivel elsöpri a programokat és memorandumokat? Vagy csak ez is csak egy kérészéletű sztrájknap szabad kezet hagyva a kormányoknak?

Elvtársaink!

Társadalmunk az összeomlás szélén áll. Megsemmisülőben van az, amit eddig az EU vezetői hajtogattak, hogy meggyőzzenek bennünket az eurozóna megmentését szolgálandó újabb és újabb lemondások értelméről az «európai társadalom» megalapozásában.

Csakis a Zapatero által kezdett és Rajoy által folytatott program elvetése, a trojka direktíváinak megsemmisítése tudja népünket olyan reménytelen akcióktól megmenteni, amelyek politikai megoldás híján elkerülhetetlenül bekövetkeznek.

Két ellentétes vonal áll szemben: az egyik a trojka programjaival való leszámolást kereső mobilizáció, a másik pedig, mint az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ=ETUC, CES) a «szociális Európáról» való képzelődéssel csak asszisztál a program bevezetéséhez.

Egy óriási energia már készen áll. A belőlünk koldust, hosszó időre adósrabszolgát faragni akaró erővel szemben ennek kell visszaszereznie osztályszervezeteit, egyesülnie kell abból a célból, hogy ezt a politikát legyőzze. Spanyolországban, Portugáliában a nov. 14-i előkészületek szilárdan megadják a támpontot, a mozgósítás előtti akadályokat el kell takarítani.

Társaink!

Többségetek tisztában van ezzel a problémával. Ezért fordulunk hozzátok egész Európában.

Sorsunk összekapcsolódik. A Brüsszel és az IMF által Rajoynak diktált 2013-as költségvetés olyan bősz haragot és ellenőrizhetetlen robbanásveszélyt váltott ki, hogy szervezeteink vezetői kénytelenek voltak általános sztrájkra hívni nov. 14-re. A szakszervezetek egész Európára kiterjedő általános sztrájkja támpont lehet Európa népei számára, de csak a trojka programjai visszavonásának világos jelszavával.

Ezt várják azok a dolgozók, akik küzdenek. Készek ugyanúgy válaszolni, mint a portugál városokban hömpölygő tömeg: «Le a memorandummal! Le Passos Coelho kormányával!», ahogy Spanyolországban: «Nemet a költségvetési megnyirbálásokra! A kormány mondjon le!».

Az ESZSZ (ETUC, CES), amely úgymond harcol a szigorítási programok ellen, «európai szociális szerződésért vívott akció- és szolidaritási napra» hív fel, de «ugyanakkor támogatja a költségvetések szanálásának célját (…) az európai hosszantartó fejlődés céljából». Felhívása összefoglalja, a Lisszaboni szerződést megingathatatlanul támogatja.

Egy ilyen akciónapot kijelölni a «költségvetés egészségessé tétele céljából» olyan országban, ahol a nyugdíjasok százezereit ennek a «szanálásnak» a nevében döntötték nyomorba, tökéletesen ellentétes mindazzal, amiért dolgozók milliói sztráljkokba és tüntetésekbe kezdenek.

Társaink!

Ez alkalommal nekünk kell feltenni azokat az égető kérdéseket, amelyek hónapok óta felmerülnek a görögországi munkás- és népi mozgalmakban.

Mennyi beteg fog még meghalni orvosi kezelés hiányában, mert a kórházakat megfosztják a szükséges eszközöktől az EU elvárása, a «költségvetések szanálása céljából»? Hány munkáscsaládot fognak még kitenni otthonából? Hány újabb nyugdíjast fognak még nyomorba dönteni a Rajoy, vagy a portugál kormány már bejelentett programjai? A reménytelenség milyen fokát kell elfogadnunk fiataljaink ügyében? Hagyjuk-e gyerekeinket, országaink élő erejét tömegesen külföldre emigrálni, mint Franco és Salazar idejében? Hányszor kell még belenyugodni abba, hogy veszítettünk a százezeres nagyságrendű elbocsátások következtében? A deregularizáció mekkora mértéke lesz elég a Brüszelben követelt versenyképességi kritériumokhoz? Bérük megkurtításábnak mekkora százaléka vár még a közalkalmazottakra?

Egyszóval, milyen «felsőbb elvek» nevében kell elfogadnunk ezeknek a Brüsszelben önkényesen kinevezett korrupt technokratáknak a «szabályait», amelyek az egész civilizációt aláaknázzák?

Az EU – a «bal»- és jobboldali kormányok cinkosságával – azért ösztözni az államokat, régiókat és önkormányzatokat a kölcsönjegyzésre, hogy a nemzetközi pénzügyi alapok, bankok, spekulánsok és hasonszőrűek botrányos mértékű «kreditosztalékot» kapjanak. A nemrégen elfogadott GPUSKK és EMS a társadalmat az európai szerződések alá rendelik, a népeket és nemzeteket szuverenitásuktól megfosztva. Nekik azért kell – mesterségesen – támogatni a pénzügyi piacok «szigorát» az embermilliók ellenére, mert  kihelyezéseik nem hajtanak elég hasznot!

Társaink!

Országainkat ugyanolyan destruktív spirálba sodorták. Görögország, Spanyolország, Portugália után ma a trojka célkeresztjében  Franciaország, Németország áll. Sorsunk attól függ, képesek vagyunk-e egységes erőt alkotni, amely előtt sem a kormányok, sem a brüsszeli Bizottság, sem az IMF programjai nem tudnak megállni.

Közös harcban kell követelnünk a szerződések, programok visszavonását, hogy az EU-nak alávetett kormányokat elzavarjuk, és olyan kormányok előtt nyissunk utat, amelyek ezt megteszik. Így tudjuk biztosítanunk együtt az európai szabad népek szabad Uniójának békés jövőjét.

Ez az oka annak, hogy valódi és széleskörű munkáskonferencia megtartását javasoljuk, ahol a munkásmozgalom különféle irányzatainak küldöttei szabadon megvitathatják, hogyan lehet koordináltan leküzdeni az egységgel szembeni akadályokat:

-          az EU gyilkos programjai és szerződései hatályon kívül helyezése előtt,

-          a trojka diktatúrájával szemben.

Első aláírók:

Jordi Salvador Duch, az UGT Tarragonai főtitkára – Luis Gonzalez, CCOO,  Sevilla – Rafael Aguilera, UGT, közszolgáltatások föderális bizottsága tagja, Barcelona – Jesus Bejar Sanchez, CCOO regionális tanácsa tagja, Madrid – Koldo Mendez, UPTA-UGT (vállalkozó dolgozók) főtitkára, PSOE tagja, Euskadi –Juanjo Llorente, helyhatósági képviselő, Aldaia, kommunista párt ,Valencia – Pablo Garcia-Cano, CCOO (ipari) végrehajtó bizottság tagja, Madrid – Manuel Iniesta, CCOO vegyipari föderáció tagja (Fiteqa), Baloldali Alternatíva, Barcelona – Maria Jesus Fernandez Osenjo, UGT, egészségügy, Bilbao – Enrique Sanchez, UGT –főtitkár, Millars, Plana, Palancia (Castellon) – Baltasar Santos Fernandez, UGT és Szocialista Párt tagja, Katalónia  (Vendrell-Tarragone) – Manuel Cuso, Informacion obrera szerkesztősége, Madrid –Francisco Cepeda, CCOO (nyomdász), Madrid – Jose Antonio Iniesta Martin, UGT és Szocialista Párt tagja, Barcelona – José Almela, MCA (vas-és építőipar) főtitkár, UGT, Millars, Plana Baxa, Palancia (Castellon) – José Maria Ollero Centeno, Egyesült Baloldal helyhatósági képviselője, Aznalcazar, Sevilla.

(A tanácskozás ideje a kb. 3 héten belüli közös döntéstől függően 2013. márc. 3. vagy 10. lesz, helye: Párizs, Berlin vagy Madrid. A részvételi szándékot kérem, jelezzétek somijudit@gmail.com mailen)