2012. november 15., csütörtök

Belgium



Tegnap tüntetés volt. Olyan országban, ahol a napokban jelentettek be a többi országéhoz hasonló szigorításokat: munkanélküliek járadékcsökkentése, adóemelés, áfaemelés, stb., de a privatizált állami bank újabb közpénzből megmentésére is négymilliárd euró kell. 

A helyi ipar utolsó bástyája a dolgozók felét elbocsátja, a maradék maradhat 20 %-os alapbércsökkentéssel, az összes «extra-juttatás» megvonásával. A gyár két multinacionális tulajdonoscége egyike 2011-ben 1,3 milliárd dolláros haszonnal zárt. A másik 2010-ben 68 millió dollárt és 2011-ben 77 millió dollárt realizált. A két tulajdonoscsoport óriási állami segitségeket kapott, munkáltatói hozzájárulásaikat évek óta egyre lejjebb tornázták. Nem meglepő, hogy óriási a felháborodás, a kétségbeesés – a munkanélküliség ezen kívül is magas, a munkalehetőségek «korlázottak». Az ipari elnéptelenedés katasztrofális, a nagymúltú bányák, vas- és acélgyártás már régen leült, az üveg-, kerámiatermékgyárakbol sincs már egyetlen sem. A 80 ezres városka azonban szépül, luxuslakásokat épít eladásra az önkormányzat, új burkolatot kapnak az utcák és terek köztéri szobrokkal horribilis pénzekért – kormány- és EU-s támogatással (a polg. mester, aki tavaly eltőzsdézte a város tartalékait, épitőipari vállalkozó…).

A boltok zárva maradtak, a tömegközlekedés, iskolák, irodák leálltak, a teret és a környező utcákat a «vörös» szakszervezet jelképei dominálták, a megafonból harsogott az Internacionálé. Szakszervezetek vezetik a sztrájkokat, a tüntetéseket. De mit hallunk a vezérszólamként: "El fogjuk érni, hogy az elbocsátások ne «szárazon» folyjanak és méltó munkájuk legyen a maradóknak!" - vagyis végkielégités és valamivel kisebb jövedelemcsökkenés. Vajon az-e a szakszervezet szerepe, hogy egy kis enyhítésért kolduljon, és vezetői a "szociális Európáról" fantáziálva mindössze asszisztáljanak a szigoritásokhoz? Vajon el kell-e fogadni az EU szabályait és a szabad- és akadályozatlan verseny érdekében lemondani az államosításról? Nem kellene visszatérni a munkásmozgalom eredeti céljaihoz és egységben mozgósítani az összes munkahely fenntartásáért és az üzembezárások megtiltásáért? Vajon tényleg el kell fogadnunk «a bérmunka árának csökkentését», «a versenyképesség növelését», a tőke társadalmi hozzájárulásainak újabb és újabb zsugorítását, «a vállalatok terhei  leszállítását», a «rugalmasságot», a delokalizácókat?

Magyarországon «…a külföldi tőke több munkahelyet szüntet meg, mint amennyit létrehoz, és a külföldi tőke áráért – a kedvezményekért, a támogatásokért (…) – a bérmunkával (…) érték nem fedezi a (…) szociális költségeket, mint az oktatást, az egészségügyet, a nyugdíjat, a munkanélküli-segélyt, az infrastrukturális beruházásokat, a rendőrséget és az államigazgatást » (Róna Péter)

Az EU minden tagországát, azok egész munkásságát egyaránt sújtják ezek a jelenségek. Amely ország tegnap engedményeket tett a multinacionális tőke követeléseinek, mára sem kapott semmit, és ha holnap nem ad újabbakat, akkor elveszíti a(z egyre alacsonyabb bérű) munkahelyeket is. Az engedmények semmire nem valók, csak a nemzetközi tőke jár jól. Ha így sem, úgy sem nyerünk vele, miért nem államosítjuk? Ja, hogy azt tiltja az európai szerződések sora?
Az egész európai munkásosztálynak együtt kell szervezetten e politika ellen fordulni. Hogyhogy nem látják ezt a magyar szakszervezetek, a munkásosztály képviseletét magának reklamáló «baloldal»?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.