Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

100.sz. (469) –2012. nov.16.

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

FRANCIAORSZÁG

Nov. 8-án delegáció járt a Dél-Afrikai Köztársaság nagykövetségén

A Jacob Zuma elnöknek írt nyílt levél széles körben fogadtatásra talált szerte a világon (tartalma és aláíróinak listája az előző számainkban). Ennek a levélnek a bázisán háromtagú küldöttség járt a dél-afrikai nagykövetségen, Jean-Pierre Barrois a Cicr (Megtorlás elleni Nemzetközi Bizottság) képviseletében, Jean-Pierre Boulanger a Nemzetközi Egyetértés részéről és Christel Keiser, a POI (Független Munkáspárt) országos irodája tagja.

A nagykövet távolléte miatt Chris Mahale politikai tanácsos és Parker admirális védelmi attasé fogadta őket.

Chris Mahale: «Mi a párbeszéd hívei vagyunk. Mi is tudunk harcolni jogainkért. Sztrájkolni, hogy elérjük, amit akarunk. De az erő alkalmazása számunkra utolsó megoldásként jön szóba. A nemzetközi közvélemény odafigyel Dél-Afrikára és a francia tiltakozások példája a jogok elérésére csodálatos. A nagykövet nevében hallgatjuk meg Önöket és a hallottakat továbbítjuk a megfelelő hatóságnak. A válasz nem a mi feladatunk».

A delegáció: «Köszönjük, hogy fogadtak bennünket. Három kérdésben szeretnénk választ:

Három aktivistát fenyeget veszély Julius Malema, Johannes Seoka és Lybon Mabasa személyében. Bizonyára megkapták levelünket számos munkásaktíva, demokratikus jogvédő aláírásával, melyben leírtuk a tényeket. A dél-arikai kormány elkötelezi-e magát biztonságuk biztosítása és testi épségük megvédése mellett?

A bányászsztrájkban való részvétele miatt 8 aktivista még mindig börtönben van. Ez a demokratikus szabadságjogok kérdését érinti. Egyikük az, aki Zuma elnöknek megmutatta a marikanai mészárlás után a rendőrök használta töltények hüvelyeit. Mind a nyolcnak tanúskodni kell a kormány által felállított vizsgálóbizottság előtt, de ezt nem tudják megtenni, mert letartóztatásban vannak dec. 5-i tárgyalásukig. A dél-afrikai kormány elkövet-e minden tőle telhetőt, hogy szabadlábon tanúskodjanak eme bizottság előtt?

Többezer bányászt bocsátottak el a sztrájkok miatt. Mit tesz a dél-afrikai kormány annak érdekében, hogy azonnal visszavegyék őket régi helyükre?

Ezután a védelmi attasé tette fel a kérdést a delegációnak: «Amikor Zimbabwében  sértették meg a szabadságjogokat, Önök akkor is felkeresték Zimbabwe nagykövetét?» A küldöttség azt válaszolta, hogy ilyen volumenű problémák nem merültek fel, de ha az attasénak vannak ilyen értelmű információi, ne habozzon azt tudomásunkra hozni.

Chris Mahale: «Az Önök kérdései közvetlenül a kormányt, a minisztériumokat és a bányatársaságokat érintik. Át fogjuk adni, de bizonyos időre van szükségünk, hogy meghatározzuk, melyik hatóság a kompetens. De úgy gondolom, Önök nem azonnali választ szeretnének, hanem inkább csak hangjukat hallatni».

A delegáció: «A dél-afrikai kormánytól várunk választ, azért, mert komoly veszély fenyegeti ezeket az aktivistákat, sürgős tehát, ahogyan mondtuk. Ön is megállapíthatja, fontos tisztséget ellátó politikai és szakszervezeti felelősök is aláírták, a munkásmozgalomban jelentős a nyugtalanság».

Chris Mahale: «Hogyhogy fenyegetett helyzetben vannak? Ki fenyegeti őket?».

A delegáció: «A Zuma elnöknek írt levélben egyértelműen megjelöltük. Kifejezett fenyegetések érik őket a Communist university vitafórumon: «Seoka, Malema és a Marikana hulláival folytatott kereskedelem», megnevezik mindhármójukat, mint «akik eladják a bányászok tetemeit, elsőre felismerhetetlen arcú gengszerek». Hogy ki rejtőzik e fenyegetés mögött, azt nem nekünk kell kideríteni.

Chris Mahale: «Nekünk pedig szükségünk volna rá, hogy ezeket az információkat továbbítani tudjuk.»

A delegáció: «Az Önök belügyminisztériuma minden bizonnyal ki tudja deríteni».

Chris Mahale: «Dél-Afrikában nem így dolgozunk. A belügyminisztériumnak nincs jogköre vizsgálódni ebben, adminisztratív feladatokat lát el. Ilyen feladatokra nálunk rendőrminisztérium van. Nem kritizálom az Önök levelét, de szeretném, ha a dolgok konkrétak lennének. Nyilvánosan fenyegetni bizonyos személyek életét, ez nem biztos, hogy elégséges.»

A delegáció: «Vizsgálat lefolytatása nem a mi reszortunk. Azt tudjuk, a  Communist university fórumán cirkulál a fenyegetés, akár azonnal is ellenőrizhető egy számítógép segítségével».

Chris Mahale: «Értem, tehát Önök a figyelmet akarják felhívni erre a veszélyre, hogy a kormány cselekedjen. Ami engem zavar, hogy Önök nem ellenőrizték ezen állítás igazságtartalmát. A dél-afrikai szakszervezetekkel kellene kapcsolatba lépniük. Szeretnénk alúhúzni, hogy nagykövetségünk elsősorban a francia kormánnyal való bilaterális viszonyok szolgálatában áll. A többi másodlagos.»

A delegáció: «Megismételjük, hogy jelen lépéseinket egyedül a sürgősség indokolja. A dél-afrikai kormány vizsgálóbizottságot állított fel, ez hogyan fogja meghallgatni a letartóztatott bányászokat?»

A delegáció átadta a nagykövetségnek a Marikana sztrájkbizottsága gyilkossággal vádolt nyolc tagja nevét tartalmazó listát: Xolani Nzuza (aki Zumának megmutatta a rendőrségi töltényhüvelyeket aug. 16-án); Znzile Nxenye; Sizakele Kwaziwa; Zamikhaya Ndude; Sithembile Sohadi; Loyiso Mtsheketshe; Anele Kola; Lennox Mzimase. Egyikőjük kivételével a kaució melletti szabadlábon védekezés lehetőségét is megtagadták tőlük.

Chris Mahale: «Nagykövetségünk Dél-Afrikát képviseli Franciaországban. Dél-Afrika mindig kész arra, hogy meghallgassa a nemzetközi közvéleményt. Kérdéseiket át fogjuk adni, de a válaszra nem tudunk időpontot garantálni. Ugyanilyen jellegű szervezetekkel kellene, hogy Önök felvegyék a kapcsolatot Dél-Afrikában, amelyeket az ANC az apartheid alatt hozott létre.

Köszönjük a találkozást, ilyen jellegű első ízben fordul elő a nagykövetségen. Nagyon örülünk, hogy Franciaországban ilyen aktivisták vannak, mint Önök».

Parker admirális: «Nem akarunk leckét adni. A dél-afrikai alktomány garantálja az igazságszolgáltatás függetlenségét. Így folyik le az eljárás és a nyolc bányásznak joga van ügyvédre. Tanúskodhatnak és az áldozatok családját is meghallgatja a bizottság. Nekik is van ügyvédük, ugyanaz, aki Nelson Mandelát védte. Az eljárás teljes nyilvánossággal zajlik és meg fogja világítani mindazt, ami a Marikanaban történt. 2013 elejére lezárul és rendelkezésre bocsátja konklúzióit».

Megköszönve a fogadtatást, a küldöttség eltávozott. Kampányunkat tovább folyatjuk

– a bebörtönzöttek, nevezetesen a «nyolcak» kiszabadulás érdekében;

– az elbocsátott sztrájkolók eredeti munkahelyére integrálásáért;

– a Julius Malemát, Seoka püspököt és Tiyani Lybon Mabasát ért fenyegetések azonnali beszüntetését.

(Friss hír: mezőgazdasági munkások béremelési sztrájkja és óriási tüntetései Dél-Afrikában (Cap tartomány). A rendőrség 42 munkást letartóztatott és egyet pedig megölt nov. 14-én. A tüntetők több ezren blokkolják az utakat, bérük megduplázását követelve (a jelenlegi bér napi 70-150 rand között alakul, vagyis max. 13 euró). A kormány nyugalomra szólít, «foglalkozik a problémával»…)

ROMÁNIA

Oltchim: fordulat* – gyötrődés* a dolgozók számára

(*az eredetiben szójátékkal)

A trojka becstelensége újabb rekordokat döntöget. A román kormány – diszkrét politikai cimkéje akármilyen is legyen – alázattal hallgatva minden direktívát elfogad a nyakkendős megszállótól.

A kormány elgondolkodott, hogy a trojka kérésére mit tudna még eladni és üreskasszájú tartalékaiban rálelt az Oltchimra, a vízizerőműre, a vasút kereskedelmi szektorára és a román postára. Másképpen szólva, a román gazdaság utolsó fontos bástyáira.

A trojka követeléseinek kielégítésére álnok módszer kiválasztásával került sor az Oltchim, a víziierőmű és a posta privatizálására. A cégeket csődközelbe kellett jutatni, hogy nevetséges áron el lehessen adni.

Az Oltchimot úgy vitték csődbe, hogy világszinten is a vegyipar hozza a legnagyobb profitot. Mi sem természetesebb így, hogy dolgozóknak két változatot kínáltak: vagy bezárják végképp az üzemet, vagy  elfogadják annak magánkézba adását. Nem nehéz kitalálni, melyiket választották. Nem a privatizáció iránti vonzódásból, hanem munkahelyük őrzéséért.

Az Oltchim munkásai július óta nem kaptak fizetést. A kormány azért, hogy a dolgozókat megossza, úgy döntött, szociális segítséget nyújt 1400 lej értékben (kb. 300 €) azoknak, akik bére a bruttó átlagbér alatt volt (kb. 2100 lej, vagyis 450 €). Nem minden dolgozónak tehát és a bértartozások rendezése nélkül, augusztus-szeptemberre egyáltalán nem akar fizetni, mondván, hogy ezalatt a kombinát be volt zárva.

Az Oltchim munkásainak összlétszáma 3320, többségük családfenntartó. Vegyünk átlagosan két gyereket családonként és azt látjuk, hogy több, mint 12 ezer család, egy kisváros lakossága került igen nehéz helyzetbe.

Létfenntartási szükségleteik határához érve az Oltchim munkásai fellázadtak, egy részük éhségsztrájkba kezdett. Fő követelésük bérük teljes kifizetése, munkahelyük fenntartása, és – nagyon is üdvös módon – az Oltchim szakszervezeti vezetőjének lemondása. Ő volt, aki korábban azt tanácsolta nekik, legyenek okosak, mert tiltakozásuk elriasztaná a «befektetőket» és megnehezítené a kormány számára az «Oltchim megmentését».

Nagyon helyes, hogy az Oltchim dolgozói kimentek az utcára követelve elmaradt bérüket plusz szakszervezeti vezetőik lemondását. A dolgozók vissza akarják szerezni szervezetüket és szabadon akarnak megválasztani olyanokat, akik valóban őket képviselik.

A privatizáció öl! A két évtized privatizációs gyakorlata megerősíti. Nem csak a köztulajdon elvesztését jelenti, hanem tényleges likvidálását is. A magántulajdonba adás nem menti meg a munkahelyeket, csak megkönnyítit az Oltchim romhalmazzá válását.

De ha az Oltchim meg is marad, az sem jobb. Mert az azt jelenti, csak azért züllesztették ebbe az állapotba, hogy olcsón eladják olyan «befektetőnek», aki aztán óriási profitot realizál belőle. Ugyanúgy, ahogyan a galați acélipari kombinátból. Mint «fekete lyukat» adták el, és a privatizáció első évében már ára kétszeresét hozta a Mittalnak. Másképpen szólva: mindig a nép veszít és a spekulánsok nyernek az ilyen akciókban.

Az Oltchim privatizációs pályázatában részt vesznek a német PCC, a Stefan Vuza két, spekulációkról ismert cége, és Dan Diaconescu, a politikai színpadon nemrég feltűnt populista politikus, aki a  bulvárzsurnalizmusból gazdagodott meg.

Mint sakálok támadnak rá a megannyi áldozattal megépített kombinátra. A kormány pedig árverésre bocsátja anélkül, hogy konzultálna a lakossággal. A Ponta-kormány, ha a köztulajdon urának is tartja magát, tulajdonosként illetéktelen. Az Oltchim csődjének legendája nem állja meg a helyét (ahogy más cégeké sem). A különböző kormányok vitték oda! Ha nem így van, az ilyen cégek élére kinevezett (menedzserre átkeresztelkedett) igazgatókat miért nem vonja senki felelősségre? Ugyanilyen épületes a vízierőmű és a román posta esete. A kormány megúszta a Versenytanács hatalmas büntetésével, hogy azt a fizetésképtelenség állapotába juttatta.

Kormányzók!

Állítsátok le a privatizációt! Ne gyilkoljátok le a számunkra megmaradt maradék vállalatot! Ne végezzetek a munkahelyekkel! Ne pusztítsátok el jövőnket!

A lamentálás és a könyörgés ideje lejárt. A munkásosztály túl gyakran követte, hogy «ah, nem fontos, így is jó lesz» és azt, hogy a «kormány jót akar». Egyáltalán nem jó így és a kormány egyáltalán nem akar jót nekünk.

A trojka kormányzása az orrunk elől orozza el azt, ami még megmaradt és éppen itt az ideje, hogy kemény választ kapjon mindazoktól, akiknek a jövőjét veszélyeztetik.

Ébredj, Oltchim-munkás! Ébredj, vasutas, ébredj, postás, ébredj energiaiaipari dolgozó! Mondjatok nemet az Oltchim, a vasút, a vízierőmű, a posta elrablására, ezek a tietek, a mienk!

Szervezzétek magatokat szabadon, válasszátok ki a benneteket igazán képviselő vezetőiteket!

Costi Chivulescu, 2012. szept. 21.

SRI LANKA

Sri Lankában a nép szerveződik az IMF-rablás és az ország felosztása ellen

2009 májusában végetért a 25 éves, mintegy százezer emberéletet követelő háború. A «tamil tigrisek» vereségének hivatalos bejelentése másnapján a sri lankai elnök számos ígéretet tett, a demokrácia, a jogállam helyerállításától az ország gazdadási fejlesztéséig, közöttük pedig a közszolgáltatások, az oktatás, igazságügy és egészségügy dolgozói munkakörülményeinek javítását.

A rezsim LTTE-elleni (1) katonai offenzíája alatt igen nehéz szakszervezeti feladat volt a «hazafias» rendszer ellen mozgósítani – minden társadalmi megmozdulás azonnal maga után vonta a «hazaárulás» vádját. A RAJAPAKSHA-klán (2) a közvéleményt manipulálja, hogy saját korrupt hatalmát mentse. A szólásszabadságra fütyülve, ellenzékieket tartóztatott le, újságírókat öletett meg, csukott börtönbe, számosan el kellett meneküljenek az országból. A szabadzónák dolgozói és a halászok tüntetéseit erőszakosan torolta meg, kettőt megöltek, többeket megsebesítettek.

20 000 fiatal tamilt tartanak vádemelés nélkül börtönben. A tamil menekültek pedig gyalázatos körülmények között ideiglenes táborokban élnek. Korábbi lakóhelyükről elüldözték őket, mert kellett természeti kincsekben gazdag földjük, hogy eladják az indiai, nyugati vagy kínai multiknak. Hivatalosan bejelentették már a táborok bezárását, hogy az IMF-től megkapják a következő pénzügyi szeletet, de az emberek még mindig ott nyomorognak.

Három évvel a konfliktus vége után a sri lankai szingaléz, tamil, muzulmán dolgozók a rezsim túlzott szigorítási programjaitól szenvednek. Az IMF a GDP 7-8 %-át kitevő költségvetési hiány mérséklésére kötelez. Az infláció száguld. A görög helyzet elkerülésére a rendszer az oktatás, az egészségügy privatizációjáta teszi a hangsúlyt, eladja a természeti kincsekben gazdag földeket, még a tengerpartot is.

A nyugati, indiai és kínai multinacionális vállalatok hidak, autópályák, repülőterek, luxushotelek építésébe invesztálnak, spanyolországi minta szerinti kikötőkbe. A RAJAPAKSHA-klán szülőfaluja mellett található HAMBANTOTA kikötőjét 2010-ben avatták fel, kínaiak építették. 2012-ig nem sok kereskedelmi hajót fogadott, ugyanúgy, mint a 2011-ben épült spanyol Castellon reptere is várja még csak az első repülőket.

Az államadósság a GDP 86 %-a. A RAJAPAKSHA-klán, hogy elkerülje a háborús bűntettek számos civilszervezet által követelt kivizsgálását, a közszolgáltatásokat versenynek veti alá. Az USA, India, az Európai Unió harapófogóba fogta, hogy alkalmazza rablóprogramjukat. A RAJAPAKSHA-klán a multinacionális társaságoktól kolosszális jutalékokat kapott azok mindenféle projektjeiért.

Az ENSZ emberjogi bizottsága ezévi márciusi ülésén Genfben az Egyesült Államok és az Európai Unió országai megszavaztak India támogatásával egy programot a tamil kérdés rendezésére. Politikai jellegű decentralizációs programról van szó, amely közvetlenül érinti az ország szuverenitását. Ennek fejében India több kereskedelmi koncessziót akar (CEPA-egyezmény) – és katonait is az északi és keleti területeken az indiabarát tamil képviselők közvetítésével, hogy kínai konkurenciájának a RAJAPAKSHA-klánra gyakorolt befolyásolását csökkentsék.

Az országot ismét a diszlokáció fenyegeti, etnikai és regionális kritériumok alapján. Két feltörekvő ázsiai ország marakodik rajta. De a sri lankai nép nem akar többet a háborúból. Megszervezi magát a rablás, a közszféra privatizója ellen, a népek közötti testvériségre hív az imperializmus összes beavatkozásával szemben.

A rezsim gátolja a déli politikai pártok tevékenységét, amelyek az északi és keleti tamil térségekben akar a tamil néppel találkozni. A tamil nép, a háború elsőszámú vesztese, még nem élhet normális életet. A hadsereg, rendőrség naponta ellenőrzi, letartóztatja a neki nem tetszőket, eredeti földjeiket erővel elrekvirálták, hogy a multinacionális vállalatok megvehessék azokat.

RAJAPAKSHA klánja minden eszközzel megpróbálja fenntartani (nyugai és amerikai cinkossággal) a nép megosztását. Mégis, Észak és Dél egyetemi tanárai együtt hívtak korlátozatlan időre szóló sztrájkba 2012. aug. 21. óta az oktatás magánkézbe adása ellen és 20 %-os béremelésért.

Az északi és déli közösség szakszervezeti felelőseinek, a FEDERATION OF UNIVERSITY TEACHERS ASSOCIATION (FUTA) képviselőinek ez egy történelmi lépése lett. Először hoztak pártokkal való konzultálás nélkül független döntést, s a különböző politikai irányzatokhoz tartozók egy közös célt formáltak meg. Kezdetben a rendszer minden tárgyalást elutasított, vérfürdővel fenyegetett, a „patrióta” RAJAPAKSHA elleni imperialista szolgálatban álló ügynököknek titulálta a mozgalom vezetőit. A FUTA elelnöke, a tamil származású VIGNESWARAN professzor az északi JAFNA egyetemre speciálisan azért jött, hogy a sztrájkot segítse. Harminc év óta először száll szembe együtt a két közösség elnyomójával.

Lassacskán a lakosság csatlakozni kezdett a sztrájkolókhoz, népi mozgalommá változtatva azt. Alkalom kínálkozott arra, hogy elégedetlenségét kimutassa azzal a rezsimmel szemben, amely, mint Ben Ali és Mubarak, hatalmát a választási csalásokkal és korrupcióval tudja fenntartani. Ez  mozgalom asztalra tett egy újabb követelést: az állami költségvetés 6 %-nak az oktatásra fordítását és évente 1 %-kal való emelését. Minden szakszervezet támogatja. S mivel a tárgyalások kudarcba fulladtak, a mozgalom nagy menetelést hirdetett délről a főváros, Colombo felé. Politikai szervezetek is csatlakoztak, ideértve az LSSP és a Kommunista párt helyi képviselőit, akik pártja pedig a hatalmi koalició tagja.

Öt napig tartott a menet, 120 km-t tettek meg a tüntetők. Az utolsó napon, 2012. szept. 28-án több, mint 50 ezer fő vett részt a colomboi  HYDE PARK-ban tartott nagygyűlésen.

A FUTA deklarálta, hogy a «pedagógusok a szabad és ingyenes oktatásért vívott harcukat nem hagyják abba annak ellenére sem, hogy 3 hónapja nem kapnak fizetést és megtorlással fenyegeti őket a rezsim. Nekünk a jövő nemzedéke érdekében feladatunk van ebben az országban, amely már annyi elismert értelmiségit adott».

A rezsim még mindig nem hátrált meg. A RAJAPAKSHA-klán támogatta rendőrség a mozgalom vezetőinek letartóztatása mellett döntött (az arab országok népi felkeléseinek mintájára a rendszer szervezett megdöntése kisérletének vádjával).

Az ország legfelsőbb bírósága elutasította a rendőrség beadványát és a sztrájk-, valamint a szakszervezeti szabadságjogok tiszteletére hivatkozott. Két héttel később azt a bírósági tanácsi titkárt bántalmazták a rendszerhez közeli milíciatagok, aki az igazságszolgáltatási esetekbe történt politikai beavatkozást feltárta ország-világ előtt.

2012. okt. 24-én ismét nagy tüntetés volt Colomboban 5 ezer személy és 15 szakszervezet részvételével, a «6 %-ot az oktatásra» jelszavával újabb sztrájkot jelentettek be két hét múlva, ha a minisztérium nem oldja meg a béranomáliákat.

Időlegesen felfüggesztették a sztrájkot, de a harcot nem. A tanárok csak 3 havi fizetésüket kapták meg utólag, addig is a lakosság segítségének köszönhetően élték túl a nehéz időszakot. Gyűjtés indul számukra, s a sri lankai szakszervezeti mozgalom történetében először BALA TAMPOE és szakszervezete, a CMU 500 000 rúpiát (3 000 euró) utalt át.

Más szektorok szakszervezetei, az egészségügyé, a vasúté, az ültetvényeké is a pedagógusok melletti általános sztrájkra szólítanak. Az állami és magánszektorban 13 500 rúpiás (80 eurós) béremelést követelnek a költségvetés decemberi meghatározásában.

Az világos, az ország a társadalmi küzdelem permanens periódusába érkezett.

Levelezőnk, Colombo

(1) a «tamil tigrisek» az LTTE szeparatista mozgalma.

(2) MAHINDA RAJAPAKSHA a jelenlegi sri lankai elnök.

TUNÉZIA

Beszélgetés Raoudha Labidival, a tunéziai

vezető köztisztviselői szakszervezet elnökével

– Egy évvel az Alkotmányozó Nemzetgyűlés összejötte után mi a helyzet az országban?

– Nagy a frusztráltság, a várakozások sokkal jelentősebbek voltak, mint az eredmény. A igazságügyet illetően az Alkotmányozó Nemzetgyűlés kudarcot vallott, nem volt képes az ideiglenes intézmény tagjainak kérdését megoldani, a választást vagy kinevezést. Elvileg az Alkotmányozót a nép választotta, tehát dönthet, de a kinevezéssel utat nyithat mindenféle bavatkozásnak. Mi 86 cikkelyt javasoltunk, mások mást, a konszenzust el is értük, de már az elsőnél le kellett állni: vajon ez az intézmény anyagi és morális függetlenséggel rendelkezzék-e? A forradalom által felvetett ügyeket csak egy független igazságüggyel lehet sikerrel kezelni. Ez volt egyébként a forradalom első számú követelése is, a független bíróságok. A nép sokkal tudatosabb, mint azt gondolják sokan. Sok dolgunk van még.

– Megy a porhintés, hogy minden megvan már ahhoz, hogy decemberben fel lehessen avatni az ideiglenes igazságügyi intézményt.

– Ugyanaz az igazságügyi politikai folyik ma is, mint azelőtt, s mivel nem akarnak törvényen kívülre kerülni, a bírák azt alkalmazzák, ami rendelkezésükre áll. Nincsenek garanciák, amelyekkel független döntést hozhatnak, nyomás nélkül. (…) A törvényt előbb meg kell változtatni. Holott, megállapíthatjuk, az igazsági dosszié most nem fontos.

– Azt mondják, az Alkotmányozó Nemzetgyűlés se nem szuverén, se nem alkotmányozó.

– Nyilvánvaló, hogy a forradalom azt követeli, szakítsunk a múlttal. Látjuk, hogy másodrangú kérdésekben is hezitál és a csend totális olyan kérdésekben, mint az erőszak, a szólás-, sajtószabadság, az igazságügy és a bírák védelme. A nemzetgyűléssel ellentétes érdekszövetkezetek nem védik meg a nemzeti érdeket, a nők jogairól szóló vita megmutatja. Vannak történelmileg megszerzett vívmányaink, olyanok, amikért sok nép megirigyelhet bennünket, azokból nem engedünk.

SPANYOLORSZÁG

A 2012. nov. 14-i tüntetésen terjesztett dokumentum

A költségvetési projekt visszavonását!

Mondjon le a kormány!

Szervezeteink felhívására dolgozók milliói léptek sztrájkba, több százezren tüntetünk szerte az országban, kifejezve, hogy nem kérünk az Európai Unió és IMF diktálta kormány-költségvetésből, amely csak a bankoknak, a spekulánsoknak jó, minket pedig romokba dönt. A költségvetés alapeleme annak az adósságnak a kifizettetése, amihez semmi közünk.

Mi lesz holnap, hogyan folytassuk a harcot?

Nem akarjuk azt az utat, amibe Görörországot vitték! Folytatnunk kell, szervezeteink vezetőinek tudomásul kell venni, győzelemre akarjuk vinni az ügyünket. Folytatjuk, amíg a kormány ezt a költségvetést le nem veszi napirendjéről, s olyat nem készít, amely a dolgozókat és a közszolgáltatásokat menti meg, nem teszi semmissé azt a munkatörvénykönyvet, amely egy év alatt 800 000 elbocsátást eredményezett, és a megnyirbálásokat vissza nem vonja.

Vezetőinknek mandátumuk lesz a sztrájk után. A nyomást tovább kell vinni!  Őrizni a mobilizációt! A két ház most kezdi vitáját a költségvetésről. Tüntessünk! Az UGT és a CCOO vezetőinek erre kell hívni.

A Rajoy-kormány katasztrófába viszi az országot. Százezrek kiáltották, mondjon le, a dolgozók szervezeteinek erre kell felhívnia, azonnal.

Informacion Obrera

FRANCIAORSZÁG

A Független Munkáspárt (POI) nov. 12-i közleménye

Mali: a nép önrendelkezésének tiszteletben tartását!

François Hollande nov. 11-én egy lépés tett előre a mali katonai beavatkozás felé.

Utlava a francia katonai jelenlétre a világban, különösen Afganisztánban, azt nyilatkozta: «Arra gondolok, amit ebben a komoly kockázattal járó időszakban Afrikában kellene tennünk, nevezetesen Maliban.»

Nov. 15-én öt ország külügyi és védelmi minisztere (Franciaország, Németország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország) összeült azzal a céllal, hogy létrehozzák a «EUTM Mali»-t, az európai többszáz tagú missziót. Ennek a katonai erőnek kell beavatkoznia Mali földjén. A francia speciális erőkkel együtt.

Az ENSZ határozta meg a tervet, a 2071-es határozat egy hónapja 45 napot adott a Nyugat-Afrikai Gazdasági Közösségnek (Cédéao) a katonai intervenció előkészítésére Maliban.

Ez alapján a Cédéao nov. 11-én döntött az intervenció «stratégiai tervéről», akkor, mikor Hollande Párizsban beszélt. Az Afikai Uniónak, majd az ENSZ-nek átnyújtva a tervnek nov. 26-án kell életbe lépnie. Az EU katonai szakértői részt vettek a  Cédéao katonai csúcstalálkozóján.

Irak, az Európai Unió és Franciaország már bejelentették, hogy ebben a keretben logisztika és katonai támogatást fognak nyújtani.

A POI a francia kormány képmutatását mélyen elítéli, mert azt mint „egy afrikai ország afrikai beavatkozásaként” akarja bemutatni.

Afganisztán, Irak vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság tragikus helyzete tanúskodik arról, hogy a katonai beavatkozások, ENSZ által szentesítve vagy sem, a káoszba vezetnek, a nemzeti szuverenitás hatályon kívülre helyezését érik el, folyamatos háborút jelentenek és nyomort.

Nemet a katonai beavatkozásra Maliban!

Egyetlen fegyvert sem, egyetlen fillért sem erre!

A speciális erők kivonását!

A népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartását!

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse