Egy milyen másmilyen Európai Uniót?

Hajdúszoboszlón, a Kiutak a társadalmi válságból tanácskozás nyitóbeszédét Francis Wurtz, az Európai Parlament tiszteletbeli, örökös képviselője, az Európai Parlament Egyesült Baloldal/Északi Zöldek parlamenti csoportjának volt frakcióvezetője tartotta «Egy másmilyen Európai Uniót » címmel.

(http://www.magyardiplo.hu/kezdolap/940-egy-masmilyen-europai-uniot)

Wurtz kedves, megnyerő fickó, tényleg szimpátiával viseltetik országunk iránt – még néhány szót is tud magyarul. Kétségtelenül képzett, jól elemez, jó előadó, mondandóját gyakorlati példákkal ötvözi. Össze is tudja foglalni az Európai Unió összes problémáját: subprime – államadóssági válság – megszorítások – ezek visszahúzó hatása – a perifériák sajátosságait – a német neoliberalizmus fafejűségét – a «mérgező gyógyszer» továbbgyűrűzését – a magánbankok támogatását a közjavakból. Taglalja, hogy milyen ellenállás alakul ki az Unió politikájával szemben és hogyan kezeli ezt az Unió – süketen és vakon a népmozgalom ellen, demokráciahánnyal, a népszuverenitás visszaszorításával, a „versenyképesség” nevében a torzításoktól mentes nyitott piacgazdaság érdekében hozott általános megszorítási politikájának zsákutcájába vezetve.

Azt a következtetést szűri le, hogy «tartós kiút csak az Unió mély, alapvető átalakításával található meg». A cél az Unió újjáalapítása lenne, a «Nemzetek Gyűlésével» ez üzenné az «Unió megváltoztatását, mint az az elévülhetetlen üzenet, hogy "Világ proletárjai egyesüljetek!"».

De hát ki hiheti, hogy a dolgozói érdekeknek megfelelő politika lehetséges olyan intézmények keretében, amelyek minden tagországban – bármilyen legyen kormányuk politikai színe –  maguk szervezik  a destruktív, a privatizációs politikát, a szolgasorsot?

Wurtz hivatkozik az Európai Szakszervezeti Szövetség nov. 14-i akciónapjára is, mint az ellenállás fészkére. Holott az ESZSZ: «támogatva a költségvetések egyensúlyának célját, a végrehajtó bizottság szerint a recessziónak csak úgy lehet véget vetni, ha a költségvetési kívánalmakat és az egyensúlyt rontó elemek megszüntetését rugalmassá teszik.» A «költségvetések egyensúlya» pedig a trojka célja. Erre kellett az akciónap? Júniusban meghatározta új jelszavát: «társadalmi szerződést Európáért» eljutva a következő megállapításig: «(…) egy növekvő kiábrándulást figyelhetünk meg az európai projektet illetően. (…) Ez a tendencia az európai projekt teljes elvetéséhez vezethet - pedig azt az ESZSZ mindig támogatta.» Mi az az európai projekt – amit az ESZSZ mindig támogatott? Az európai szerződések együttese, amelynek nevében a trojka magának vindikálja Európa összes népének a szigorítások diktátumainak jogát.

Ma pedig minden tagállamban eme politika ellen emelkedik a harag.

Würtz azt is kijelenti, a tiltakozás sok veszélyes, reakciós, a szolidaritást teljesen elutasító áramlatot is felszínre hoz, ezt tükrözik az elszakadási tendenciák – mintha a nyomor növekedésének nem a megszorítások lennének az okai, mintha az elszakadási tendenciákat nem maga az Unió támogatná: ha megszűnik a nemzeti szabályozás, akkor csak az EU szabályozása, a dzsungel törvényei maradjanak. Hozhatnak-e olyan eredményt a politikai viták az Unió jövőbeli fejlődéséről, a háborgás következtében hozott engedmények, az Unió átalakítása, stb. amelyek kikényszerítik a «társadalmi fejlődés finanszírozását»?