Vég nélküli válság a
csúcsokon… Néhány tény időbeli sorrendje elég ahhoz,
hogy meghatározzuk a nov. 8-án megnyílt 18. kongresszus körülményeit, melyen
nem csak párt, hanem az állam (kormány, hadsereg, bíróság, stb.) vezetőit is
meg kell válassza.
Múlt márciusban Bo
Xilainak, az ország 25 megmagasabb rangú vezetői egyikének fel kellett
függeszteni előrelépési reményeit jobbkeze, Wang Lijun USA-konzulátusra
menekülése után. Ezután jött Bo felesége ügye a brit üzletember
megmérgezésével. Az asszonyt halálra ítélték, de ítéletét felfüggesztették. Bo
Xilait eltűnt a nyilvánosság elől, nyilván félre kell állítani, de ügye a KP
élén kisebb háborúba torkollik. Az – érdekes módon rettentően jól informált –
Bloomberg ügynökség, alighogy fedte fel Bo Xilai a hatalmas korrupciós ügyeit,
hosszú cikket adott közre Xi Jinping, a jövő feltételezett első számú vezetője
családjának vagyonáról. Szeptember elején ugyanez a Xi tűnt el két hétre a
szemünk elől magyarázat nélkül. Aztán Hi Jintao elnök jobbkeze volt kénytelen
csomagolni, mivel egy újság közölte, az ő fia volt a 7 hónappal korábban
Ferrarija volánjánál halálos balesetet szenvedett titokzatos sofőr. Bo Xilai
vizsgálata hivatalosan okt. 26-án kezdődött, azon a napon, amikor a
miniszterelnök, Wen Jiabao családja körüli botrány kitört… Nem egészen két héttel
a kongresszus előtt!
Csapás csapás után… Annak, aki háborút akar, nem hiányzik a muníció: korrupció, a közjavak
fosztogatása, magasrangú bürokraták apanázsának jól jövedelmező elhelyezése,
stb. A – szintén érdekes módon rettentően jól informált – «The New York Times»
tárta elénk Wen Jiabao családjának befektetéseit, a korrupció mélységét és
javainak összességét: 2,1 milliárd euró!
Ahogy elegánsan leírja, «a pártvezetők családjának az ország gazdasági boomjából fakadó előnyök
kihasználását engedélyezve az elit támogatása garantált a piacgazdaság
reformjaihoz». Ez biztos. De az annyiszor begígért «nyitás és reform politikájának felgyorsított növelése» roppan veszélyes a
rend és stabilitás őrzésére. Mintha a robbanás szélén állnánk, nem?
Nem kell lebontani «az egész felépítményt»... Már 2012 márciusában
figyelmeztett Arvind Subramanian, a neves közgazdász: «A [a Világbank és egy kínai
kormányhivatal közös) jelentés kimondja, hogy kell a reform. Azt azonban nem, hogy a reform milyen mértékben kíván politikai változást.
Az egymillió dolláros kérdés az, milyen változások jöhetnek a politikai
felépítmény lerombolása nélkül». Egy másik közgazdász
pedig azt mondja, az «állandóan növekvő gazdasági problémákra
való válaszadásban ez bénítja a kínai vezetést».
Az egész befektetési,
pénzügyi és intézményi világ nyugtalankodik: Kínában, de az egész Földön is a legfelsőbb vezetés háborúja az instabilitás óriási
faktora. A kommunista pártnak van-e eszköze garantálni az alacsony bérű
munkaerőt és a társadalmi békét az új reformok gézpezetének beindításával? Egyetemi tanár magyarázza a «Miért fél a kínai hatalom a
munkásoktól» című cikkben: «A fejüket mindenhol felütő sztrájkok és
munkaleállások gazdasági ára hatalmas».Következtetés: a hivatalos hatalom nem tudja igazán, mit csináljon, nem avatkozik bele
túlságosan a konfliktusokba… A «China Labour Bulletin» írja a közelmúlt nagy győzedelmes sztrájkja kapcsán: «Eléggé szokatlan, hogy egy munkahelyi konfliktus esetén az összes
munkáskövetelés teljesítve legyen». Csak ezzel együtt
lehetséges megérteni, hogy Ningbo város hatóságai lemondtak egy 7 milliárd
eurós olajfinomító telepítéséről, miután néhány ezer fiatal egy hétig
tiltakozott ellene.
Előbb a piac, a dolgozók
csak utána… Nov. 1-én, egy héttel a kongresszus előtt
a kommunista párt központi bizottsága összeült. Senki nem képzeli, hogy a
kongresszus megoldhatja a válságot, azt sem tudni, hogy ez milyen formában
lehetséges. A kínai dolgozók nagyon jól tudják, hogy számukra semmi pozitív nem
jön, saját érdekeiket saját eszközeikkel kell megvédeniük. A hivatal is tudja.
A nyáron a kommunista párt wuhani újsága (a Sina, júl. 30-i száma
ismétli): «Sürgősen vissza kell nyerni a
legitimitást és a nép szívét», mivel az órák ketyegnek.
«A tyúkok előtt keltünk,
a kutyák után feküdtünk és rosszabbul ettünk, mint a disznók», mondta egy fiatal munkásnő a Foxconn új üzemében Chengduban. Ez a fiatalság
szerveződött, követeléseket fogalmazott meg, az akadályok meghaladását megtanulta.
A sztrájkjogot, a tüntetés jogát megszerezte. Olyan pozitív kifejlet felé tett
lépést, amely választ ad az összes munkahelyi és bérproblémákra, a
kizsákmányolásra, a megcsúfolt szabadságjogokra és mindenre, ami a kisembereket
érinti.
A wukani gond… Ez a település az, amely a múlt évben felkelt a földeket illegálisan
elkobzó korrupt kommunista párti káderek ellen, elzavarta őket és közvetlen
választásokat harcolt ki magának. Az újonnan megválasztottakat, akik a
tüntetéseket vezették és a földek kb. felét visszaszerezték, ma felettesük, a
shanwei prefektúra korrrupt bürokratái szorítják
sarokba. «Ha dolgunkat nem tudjuk
teljesen elvégezni Shanweiben a megvesztegett felelősök között, a továbbhaladás
roppant nehéz lesz», mondják az új képviselők (Reuters, szept.
21.). Szeptember végén újabb tüntetésre került sor a földek teljes
visszaszerzéséért. Egyik tüntető: «Mire jó, hogy
megválasztottuk őket, ha nem képesek megoldani a földkérdést?»
«Miért kelt félelmet a
munkások világa a kínai hatalomban»
Ez a címe
annak a beszélgetésnek, amit Chloé Froissart
sinológus és politológus adott nov. 2-án a Radio France Internationalnak. A
migráns dolgozók specialistája a
munkásosztály helyzetét elemzi a jelenlegi Kínában. Néhány részlet.
– Vajon lehetnek-e
változások Kínában
a munkásosztály által?
– A munka világának kérdése a 2010-es nagy sztrájkhullám óta fordulatot vett.
A Honda Nanhaitól indult ki, ez egyben mennyiségi és minőségi változás is, mert
olyan dolgozókat érintett, akik tudatosak jogaikat illetően. Jól «átgondolták»
munkájuk értékét és egyáltalán nem fogadták el a nekik javasolt bért; sőt, az
üzemi erőviszonyokkal is tisztában voltak. Tudatosak abban, hogy a
multinacionális vállalatoknak, a kínai kormánynak
szüksége van munkájukra, munkaerejükre. Az előző generációkhoz viszonyítva
sokkal jelentősebb követeléseik vannak. Egyre jobban kiismerik magukat a
törvények között, számolnak azzal, hogy a törvényt fegyverként lehet használni. Most pedig már nem csak azt kérik, ami a törvényben
benne van, hanem a munkahelyi tárgyalások bevezetését is. (…)
– Sztrájkolhatnak is?
– 1982-ben a sztrájkjogot kivették az alkotmányból, de maguk a munkások is
jól tudják, hogy a sztrájk nem tilos, hivatalosan tehát nem illegális. Akcióik
alátámasztására gyakorolják és sokan nyernek vele jelentős béremelést. A kérdés
most az, hogyan tudják vállalatuk szintjén kiépíteni
érdekképviseletük csatornáit a konfliktusok megsokszorozódásának elkerülésére.
A konfliktusok egyre többe kerülnek, nem csak a vállalatnak, a helyi hatóságok
pedig adóbevételt veszítenek.A kínai kormány
elsőszámú gondja a szakadás elkerülése, mivel az egyenlőtlenségek olyan szintre
emelkedtek, hogy az a társadalmi instabilitás faktorává vált, ahogy azt a
Gini-koefficiens mutatja.
– Van-e vita a felső vezetésben erről?
– Igen, ugyanúgy, mint a jelenleg legnyugtalanítóbb
gazdasági távlatokról. A recesszió már elérte Kínát, 2010-ben a fejlődés 10
%-kal csökkent, jelenleg 7 % körüli. Olyan országban, mint Kína, ahol a Párt
legitimitását a fejlődés fenntartására alapította és ahol a strukturális
munkanélküliség kezd teret nyerni, ez valódi csapás.
– A középosztály hol helyezkedik el a kínai
tablón?
– A kínai középosztály teljes
mértékben a párthoz kapcsolódik, politikai kapcsolatainak köszönhetően érte el
vagyonosodását. Nem tőle ered a Kínát fenyegető
veszély, a középosztály minden téren nyer és elégedett sorsával. (…)
– Kínának tehát szembe kell nézni azzal, hogy
munkaerőtartaléka redukálódik és munkásosztályának egyre nagyobb a súlya?
– Így van. A munkásság társadalmi kategóriája óriásit fejlődött
szervezőképessége révén. Olyan sztrájkok vannak, amelyekben a munkásság egymás
között megegyezik, azt is látva, ami a szomszéd üzemekben történik. Erejük
növekedését befolyásolta a jogászok hálózata is, mely a jogállamot bevezetni
akaró rendszer ellen fegyverként forgatja a törvényeket. Ügyvédek
specializálják magukat a munkajogra, a defavorizált tömegek, a jogokból
kizártak képviseletére… Ügyvédek válnak teljes mértékben társadalmi
szereplőkké abban az értelemben, hogy jelentős szerepet vállalnak a
konfliktusok megoldásában, a vállalati munkakörülmények újratárgyalásában. A
jelenséggel szemben a kínai hatalom sarokba szorul, meg
kell találnia a tárgyalások formáját, mert a fejüket mindenhol felütő sztrájkok
és munkafelfüggesztések gazdasági ára hatalmas. (…)
–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––
Győztes sztrájk a Xinfei
Electricnél…
Xinfei Electric egy
háztartási elektromos cikkeket gyártó nagyvállatat Xinxiangban (Henan
tartomány), 2005 óta áll fenn és többségben a szingapúri tőke tulajdonában van.
Költségcsökkentési politikája abban nyilvánult meg, hogy a bértömeget
blokkolta, az 1200 yüanos (kb. 145 eurós) bérek ugyan kicsivel magasabbak
voltak a minimálbérnél, de jóval alacsonyabbak a városi átlagnál, ahogyan a
«Caixin» okt. 12-i számában idézi a munkásokat.
Okt. 9-én többszáz
munkás fogott sztrájkba béremelésért az üzem előtt tiltakozva. Másnap létszámuk
megnőtt és 8 pontból álló követelésssorozatot állítottak
fel. Az okt. 12-i sajtókonferencián az igazgatóság bejelentette, hogy elfogadja
az azonnali 300 yüanos (37 euró), a 2013 januári 200 yüanos (25 euró), azaz
több, mint 40 %-os béremelést! A «China Labour
Bulletin» konklúzióját egy sztrájkoló szavaival foglalja össze: «Nekünk, munkásoknak ez az első győzelmünk. Ha nem is óriási, de megmutatja
a dolgozók erejét. Győztünk, egységünk rendkívüli
jelzés…»
Törvényfelülvizsgálat a
munkaszerződésekről: a vita elhalasztva…
Az Országos Népi Gyűlés
állandó bizottsága számára lehetetlen a vita folytatása eme revizió tárgyában
december előtt, mivel olyan nagy a módosító indítványok száma. 550 000-et
kapott, írja a «The Economic
Observer». Emlékeztetőül mondjuk, ide tartoznak a panaszok is a munkaügyi
kihelyező ügynökségek ellen. Ezek teszik lehetővé, hogy a magán- vagy állami
cégek ne vegyék fel a dolgozókat, hanem az ügynökség kössön velük szerződést
kedvezőtlenebb feltételekkel. A hivatalos szakszervezet, az ACFTU szerint ezek
a «életreszóló munkakölcsönzöttek» képezhetik az állami olaj-, pénzügyi
és telekommunikációs vállalatok kétharmadát! (forrás: «China Labour Bulletin»,
okt. 31.)
Hivatalosan is kritizált ítélet…
A 25 éves Ren Jianyut
két év munkával történő átnevelésre ítélték,
mivel interneten üzeneteket továbbított. Eszerint a kommunista párt
diktatúrájának véget kell vetni. Ebben még nincs semmi különös... De Ren nem
csak a helyi kommunista párt egyik felelőse, hanem váratlan támogatót talált a
KP hivatalos sajtója részéről is! A Reuters (okt. 18.)
idézi a KP hivatalos lapja, a Zsenmin Zsipao függelékét, a «Global Times»-ot: «Nyugtalanító, hogy vannak emberek,
akiket meg lehet büntetni verbális vagy írott
gondolataik miatt a mai modern Kínában». Egy újságírást oktató tanár
hozzáteszi: «Ha optimisták vagyunk, láthatjuk az új
kormány szándékának jelét arra, hogy a szólásszabadság növelése Xi Jinping
mandátumának egyik prioritása.»
…és túlsúlyos ítélet
8 év börtön a 27 éves
Cao Haibonak az
«államhatalom felforgatása» miatt, mert Kínát
a demokrácia felé való nyitásra hívta fel és republikánus pártot akart
alapítani. Ügyvéde, Ma Xiaopeng: «Cao nem érti a kínai politikát,
olyan, mint egy gyermek; nem gondolta, hogy a párt komolyan veszi...».
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.