„Istentől
elrugaszkodott” ötlet ?
Adataim a Vif/L'Express nyomán (Laurence Van
Ruymbeke) cikke felhasználásával készült («Dexia: kell-e az izlandi példát követni?»). Tudnillik ma Belgiumnak
«kell» a Dexia bankot konszolidálnia 2,9 milliárd euróval, ezért a cikk Izlandról,
amely 2008-ben három fő bankját hagyta csődbe jutni. Mielőtt államosította.
2008 októberében a Gilnir, Landsbanki és Kaupthing bankok az ország
GDP-jének 11-szeresét halmoztak fel adósságként. «Isten óvja Izlandot», kiáltott
fel Geir Haarde televíziós beszédében, mikor bejelentette, hogy különösen nehéz
idők jönnek.
Azok lettek. Néhány hónap alatt az izlandi korona értékének 60 %-át veszítette el, az ország deficitje pedig a GDP 14 %-a magasságára ugrott. A tőzsde 90 %-ot hátrált. A népesség, amelynek vásárlóereje egyharmada elolvadt, a politika világát vádolta, mivel az évekig szemet húnyt a pénzügyi rendszer anomáliái előtt. A 320 ezer főt számláló izlandi népesség, mely olyan büszke volt gondoskodó állama gazdasági sikereire, parlamentje előtt napokig tüntetett lábasokon dobolva, az épületet tojással dobálva. 2009 januárjában újonnan megválasztott képviselők vették kezükbe a válság kezelését.
A soha nem látott gonddal való szembenézéshez az IMF-től felvettek 2 milliárd dollárt. Persze az bemutatta feltételeit, szigorításokat rendelt meg. Megszületett a GDP 10 %-át érintő «felegyenesedési» program (fele a kiadások csökkentése, másik fele a bevételek növelése). Egyetlen feltétellel! Amennyire csak lehet, védelmezni a gondoskodó államot. A miniszterek száma 12-ről 9-re csökkent. Bérük is – csakúgy, mint a magasrangú tisztviselőké. A lakossággal kétszer is népszavazáson konzultáltak.
Pénzüket devalválták. Fájdalmas beavatkozás a fogyasztók, élénkítés az export (a halászat és az alumíniumgyártás) számára. A turizmus, a zöld energia, a high technology és az informatika dotálását választották. Ahhoz, hogy elkerüljék a külföldi tőke menekülését, az összes banki mozgást ellenőrzésük alá vonták. Az alapjában holland és brit külföldi befektetők, akik több tízmilliárd eurót veszítettek a bankcsődökben, nem kaptak egy vasat sem kárpótlásul. Az izlandi ügy most az Európai Szabadkereskedelmi Társulás kezében van.
2012. Az izlandi gazdaság magához tért. A munkanélküliség, amely 2010-ben 10 %-os volt, 6-ra csökkent. A növekedés pozitív, 2 % körüli a múlt évben, ezévben még egy %-kal több lesz, holott mínusz 9 % volt 2009-ben (!). Még ha a GDP jóval kevesebb is, mint 2007-ben, az ingatlanpiac is grosso modo megtalálta a válság előtti szintjét. Az IMF-kölcsönt részben visszafizették, már a jövő évi részletet is. Minden veszély persze még nem múlt el, az izlandiak még keserűek életkörülményeik megromlása miatt. De szigorúan makrogazdasági szempontból a hírek kedvezőek.
Nincs semmi köze hozzá (???), de az izlandiak elhatározták alkotmányuk újjáírását is. 2011 nyara óta minden állampolgár, aki részt kíván venni a munkában, megteheti interneten keresztül (Facebook, Twitter). Ez a virtuális alkotmány szolgál majd a népszavazás alapjául. Persze, ez egy kis ország. Mégis meri a világot másnak látni.
Az Európai Unió nem egy sziget. Itt az IMF, az EKB, a Bizottság követelései érvényesülnek. Nincs egyetlen állama sem, amely a legalapvetőbb szociális vívmányok megőrzését tekintené alapcéljául, holott társadalmaink az összeomlás szélén állnak. Minden tény meghazudtolja azt, amit az EU vezetői hajtogatnak, hogy meggyőzzenek bennünket a válságból való menekülést szolgálandó újabb és újabb lemondások értelméről. A tömegellenállás egész Európában növekszik. A jelenlegi (nov. 14-i) mobilizációban azonban kirajzolódik a «szociális Európa» irányzatának fikciója, az asszisztálás a bevezetett és bevezetendő intézkedésekhez, mégha azok meglágyítása mellett is. Meg lehet-e menteni az európai népeket a trojka direktíváinak megsemmisítése nélkül? Vagy vállaljuk az adósrabszolgaságot generációkon keresztül, olyan adósság fejében, melyet nem mi vettünk fel, nem ránk költötték, és kamatain át már többször is visszafizettünk?
Azok lettek. Néhány hónap alatt az izlandi korona értékének 60 %-át veszítette el, az ország deficitje pedig a GDP 14 %-a magasságára ugrott. A tőzsde 90 %-ot hátrált. A népesség, amelynek vásárlóereje egyharmada elolvadt, a politika világát vádolta, mivel az évekig szemet húnyt a pénzügyi rendszer anomáliái előtt. A 320 ezer főt számláló izlandi népesség, mely olyan büszke volt gondoskodó állama gazdasági sikereire, parlamentje előtt napokig tüntetett lábasokon dobolva, az épületet tojással dobálva. 2009 januárjában újonnan megválasztott képviselők vették kezükbe a válság kezelését.
A soha nem látott gonddal való szembenézéshez az IMF-től felvettek 2 milliárd dollárt. Persze az bemutatta feltételeit, szigorításokat rendelt meg. Megszületett a GDP 10 %-át érintő «felegyenesedési» program (fele a kiadások csökkentése, másik fele a bevételek növelése). Egyetlen feltétellel! Amennyire csak lehet, védelmezni a gondoskodó államot. A miniszterek száma 12-ről 9-re csökkent. Bérük is – csakúgy, mint a magasrangú tisztviselőké. A lakossággal kétszer is népszavazáson konzultáltak.
Pénzüket devalválták. Fájdalmas beavatkozás a fogyasztók, élénkítés az export (a halászat és az alumíniumgyártás) számára. A turizmus, a zöld energia, a high technology és az informatika dotálását választották. Ahhoz, hogy elkerüljék a külföldi tőke menekülését, az összes banki mozgást ellenőrzésük alá vonták. Az alapjában holland és brit külföldi befektetők, akik több tízmilliárd eurót veszítettek a bankcsődökben, nem kaptak egy vasat sem kárpótlásul. Az izlandi ügy most az Európai Szabadkereskedelmi Társulás kezében van.
2012. Az izlandi gazdaság magához tért. A munkanélküliség, amely 2010-ben 10 %-os volt, 6-ra csökkent. A növekedés pozitív, 2 % körüli a múlt évben, ezévben még egy %-kal több lesz, holott mínusz 9 % volt 2009-ben (!). Még ha a GDP jóval kevesebb is, mint 2007-ben, az ingatlanpiac is grosso modo megtalálta a válság előtti szintjét. Az IMF-kölcsönt részben visszafizették, már a jövő évi részletet is. Minden veszély persze még nem múlt el, az izlandiak még keserűek életkörülményeik megromlása miatt. De szigorúan makrogazdasági szempontból a hírek kedvezőek.
Nincs semmi köze hozzá (???), de az izlandiak elhatározták alkotmányuk újjáírását is. 2011 nyara óta minden állampolgár, aki részt kíván venni a munkában, megteheti interneten keresztül (Facebook, Twitter). Ez a virtuális alkotmány szolgál majd a népszavazás alapjául. Persze, ez egy kis ország. Mégis meri a világot másnak látni.
Az Európai Unió nem egy sziget. Itt az IMF, az EKB, a Bizottság követelései érvényesülnek. Nincs egyetlen állama sem, amely a legalapvetőbb szociális vívmányok megőrzését tekintené alapcéljául, holott társadalmaink az összeomlás szélén állnak. Minden tény meghazudtolja azt, amit az EU vezetői hajtogatnak, hogy meggyőzzenek bennünket a válságból való menekülést szolgálandó újabb és újabb lemondások értelméről. A tömegellenállás egész Európában növekszik. A jelenlegi (nov. 14-i) mobilizációban azonban kirajzolódik a «szociális Európa» irányzatának fikciója, az asszisztálás a bevezetett és bevezetendő intézkedésekhez, mégha azok meglágyítása mellett is. Meg lehet-e menteni az európai népeket a trojka direktíváinak megsemmisítése nélkül? Vagy vállaljuk az adósrabszolgaságot generációkon keresztül, olyan adósság fejében, melyet nem mi vettünk fel, nem ránk költötték, és kamatain át már többször is visszafizettünk?
-sj-
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.