Munkások a munkásokért

 

FELHÍVÁS!


Mi, különböző szakszervezeti és politikai szervezetekhez tartozó aktivisták,
megállapodtunk egymással, hogy egymás nézeteinek tiszteletben tartása mellett
egységesen képviseljük a társadalom napi szinten kirabolt, kizsákmányolt,
a hatalommal szemben senki által nem képviselt, a napról napra élő
bérmunkás tömegek, és az önhibájukon kívül szerencsétlenné tett
munkanélküliek, az elszegényített vidéki és városi emberek önvédelmi
harcát.


Mi vagyunk többen, akik naponta hajnalban kelnek, vagy éjjeli sötétben

dolgoznak, akiket fagyban vagy éppen forróságban ipari gázok mérgeznek, akik

napjainkat újkori rabszolgaként töltik, akik minden hónapban remegnek az

éhbérükért, akik szemlesütve teszik a családi asztalra a napi megélhetéshez is

kevés alamizsnát. Ugyanakkor százezreknek még ennyi sem jut. Egyre nő a

magukra hagyott, a munkájuk béréből is csak sínylődő emberek száma, és egyre

csak nő a munkanélküliek száma is.



Közös cselekvéssel életre kell hívni a kapitalista kiéheztetés szenvedőinek

valós érdekvédelmét, és kritikai példát mutatva életet kell lehelni azokba a

szervezeti formákba, amelynek mindez feladatuk lenne.


MI MUNKÁSOK VAGYUNK A MUNKÁSOKÉRT!


Nem új párt és nem szavazatgyűjtő politikai mozgalom.

Aktivisták csoportja, akik közös cselekvésre szólítják munkástársaikat.



Akciócentrum,

amely önvédelmi mozgalommá szervezi a

védteleneket, a képviselet nélkül

maradt tömegeket.

 
Szándékunk világos, egyszerű és tiszta. A rendszerváltás óta eltelt 22 év

bebizonyította számunkra, hogy hiába várunk másokra, önmagunkat kell

megvédenünk, mert mások nem teszi ezt meg helyettünk.


Cselekedjünk hát!

Minél többen nyilvánítsátok ki csatlakozási szándékotokat!

Juttassátok el közleményünket minél több érintetthez!

Fogalmazzuk meg együtt a szándékunkat, követeléseinket!

Támogassátok akcióinkat, segítsetek ötletekkel és aktív részvételetekkel!


ELÉG VOLT!


KÖZÖSSÉGÜNK EREJÉVEL

SZEREZZÜNK ÉRVÉNYT KÖVETELÉSEINKNEK!

OTT LESZÜNK AZ UTCÁN, A GYÁRAKBAN, A

MUNKAHELYEKEN!


Elég volt a kiszolgáltatottságból!

Ne hagyjuk, hogy elszigeteljenek, egymás ellen fordítsanak minket!

Érdekeink közösek.

Tisztes megélhetés, igazságos, szabad és mindenki számára élhető haza!

CSATLAKOZZATOK!


Keress minket! Számíts ránk!

http://maac.nepujsag.hu

info@maac.nepujsag.hu
https://www.facebook.com/munkasokamunkasokert

+36 70 413 8029

Akció

Diáktüntetés

CoMMunity. Eu

(Mesés Péter) Nem, természetesen nem Orbánékkal kezdődött. Pontosan mikor is, nem tudom, jóformán nem is érdekes. Talán akkor, amikor az első politikus kiállt szónokolni, hogy a kultúra és az oktatás a legjobb és legfontosabb befektetés a jelenünkbe és a jövőnkbe, mert a nemzet felemelkedése szempontjából, mint jól tudjuk, nincsen fontosabb… A haza üdvére… A sokoldalúan művelt… Büszkén hangoztatjuk, hogy… Diákjaink a nemzetközi megmérettetésben is… Lélekszámához mérten… Oktatási rendszerünk további fejlesztése… Pedagógusaink áldozatos munkája… Minden gyermek szabadon… Blablabla. ((…) Mindenesetre valamikor akkortájt kezdődhetett, amikor a kultúra és az oktatás politikai beszédek tárgyává lett.

 ******************************

A politikai tüntetéseknél a hatóságok eszköztára nem korlátozódik a gyülekezési jogszabályok meghatározására vagy a tüntetés rendőri kezelésére. Egyrészt az esetek többségében maguk a hatóságok a tiltakozások címzettjei, ezért azok kénytelenek válaszolni a tiltakozók követeléseikre. Az akció célja végső soron egy, a tiltakozók szempontjából pozitív válasz kikényszerítése. A hatóságok másrészt képesek befolyásolni a kollektív akció a lefolyását is. Ez azért fontos, mert a tüntetések közvetítései a választási műsorok mellett a politika legizgalmasabb eseményei közé tartoznak, a dráma mindkét esetben a nézők előtt, élőben bontakozik ki. Az események meghatározóak lehetnek a résztvevők számára, különösen abban az esetben, ha egy tiltakozás során rendőri fellépésre, erőszakos cselekményre is sor kerül. Ha a dráma elmarad, a tiltakozó esemény sem képes kiváltani a kívánt hatást, azaz megszerezni a közvélemény támogatását. A szegedi kormányhivatal vezetője is rendőrökkel vitethette volna el a leláncolt diákokat az épületből, ehelyett bundáskenyeret és teát adott „vendégeinek”.

-       Az események lefolyása szempontjából döntő tényező a tiltakozást kiváltani képes intézkedések megfelelő időzítése is. December eleje és közepe a legalkalmasabbnak tűnik az olyan bejelentésekre, amelyek várhatóan kiváltják a felsőoktatási hallgatók rosszallását. Számos helyen már elkezdődött a vizsgaidőszak és hamarosan jönnek az ünnepek is. Amelyik egyetemista nem ment még haza tanulni vagy pihenni családjához, az éppen a decemberre betuszkolt vizsgájára készül. Nem mellékes az sem, hogy télen hideg van. Ilyenkor nem lehet olyan egyszerűen elfoglalni egy közterületet vagy ülősztrájkot folytatni, hiszen már egyórányi tüntetésen ácsorgás is megterhelő.

-       A hallgatói tüntetések azonban azt az érzést kelthetik a politikát követő közvéleményben, hogy a kormány valóban minden társadalmi csoport érdekeit megsérti. A kormányellenes megmozdulásokon tehát nem az egzisztenciájukat féltő értelmiségiek vagy szűk érdekcsoportok jelennek meg. Egyre inkább úgy tűnhet, hogy az egész társadalom szemben áll a kormánnyal, minden csoport tüntetése már önmagában is hitelesíti a többiekét. Ebben a helyzetben a Békemenet megmozdulásai hatástalanok maradhatnak, hiszen a kormány szimbolikus támogatásán kívül nem mutatnak fel a megmozdulók szakpolitikai pozíciót.

-       Lehetséges a hallgatói tüntetéseknek egy másik, – talán érdekesebb – következménye. Az RTL Klub híradójának videójában a helyettes államtitkár nyilatkozata (1:36) alatt vágóképeket láthatunk a lágymányosi kampusz aulájában történtekről. A videón a hallgatók a spanyolországi tüntetők (indignados) és az Occupy mozgalom által használt kollektív véleményformálási eszközt alkalmazzák: az egybegyűltek a csuklók rázásával egyetértésüket, keresztbe tett karokkal pedig ellenvetésüket fejezhetik ki. Ez nem csupán egy kölcsönvett praktikus eszköz, jelentősége ezen túlmutat. A társadalmi mozgalmak esetében a tiltakozási forma megválasztásának is van jelentősége. Az „alter activism” egy sajátos, a fiatal aktivista hálózatokra jellemző participációs forma, amely esetén nagy jelentősége van a közösségi alkalmazásoknak, az élményalapú politikai elköteleződésnek, a globális beágyazottságnak, a kulturális önkifejezésnek. Ez egy olyan politikai artikulációs minta, ami megfelel a magyar fiatalság, az egyetemi hallgatók ízlésének, tapasztalatainak. Ha rátalálnak ennek ízére a keretszámok csökkentése ellen tüntetők, akkor képessé válhatnak támogatóik elköteleződésének fenntartására, mozgosítási potenciáljuk javítására, közös identitásuk kialakítására. Ezen túlmenően további témákat is felvehetnek, bővíthetik követeléseik körét, megfogalmazhatják további sérelmeiket vagy felháborodásukat (indignación).

-       A magyar hallgatók éppen azokat használhatják fel a kormánnyal szemben, amelyeket a leginkább féltenek: nemzetközi tapasztalataikat, társadalmi hálózataikat, kulturális tájékozottságukat.

Támadás Gáza ellen

http://truth-out.org/opinion/item/13129-noam-chomsky-the-assault-on-gaza?tmpl=component&print=1

 

Noam Chomsky: The Assault on Gaza

2012. december 04.

Egy idős ember Gázában ezt a plakátot tartotta: “Elveszitek a vizemet, elégetitek az olajfáimat, leromboljátok a házamat, elveszitek a munkámat, ellopjátok a földemet, bebörtönzitek az apámat, megölitek az anyámat, bombázzátok az országomat, éheztettek mindünket, megaláztok bennünket, de engem hibáztattok, mert visszalőttem egy rakétát.”

Az öreg üzenete megmutatja a Gáza vad megbüntetése legutóbbi epizódjának a megfelelő összefüggéseit. A bűnök követhetők vissza 1948-ig, amikor a palesztinok százezrei rettegve menekültek a házaikból, vagy Gázába kergették őket a hódító izraeli erők, akik a hivatalos tűzszünet után még éveken át szállították a palesztinokat a határon túlra.

A büntetés új formákat öltött, amikor Izrael 1967-ben megszállta Gázát. Az újabb izraeli tudományos munkákból (első sorban Avi Raz művéből: "The Bride and the Dowry: Israel, Jordan, and the Palestinians in the Aftermath of the June 1967 War"), megtudjuk, hogy a kormány célja az volt, hogy a menekülteket, és ha lehet, a lakosság többi részét is, a Szinai-félszigetre hajtsák.

A Gázából való kiűzéseket Yeshayahu Gavish tábornok, az Izraeli Véderő déli parancsnoksága parancsnokának a közvetlen parancsaira hajtották végre. A Nyugati Partról történt kiűzések sokkal szélsőségesebbek voltak, és Izrael körmönfont eszközökhöz folyamodott, hogy meggátolja az elűzöttek visszatérését, közvetlenül sértve az ENSZ BT rendelkezéseit.

Az okokat közvetlenül a háború után, belső vitákban világossá tették. Golda Meir, a későbbi miniszterelnök, informálta a munkáspárti kollégáit arról, hogy Izraelnek meg kell tartania a Gázai sávot, “megszabadulva az arabjaitól”. Moshe Dajan védelmi miniszter és mások egyetértettek ezzel.

Levi Eshkol miniszterelnök megmagyarázta, hogy nem lehet megengedni az elűzöttek visszatérését, mert “nem növelhetjük az arab lakosságot Izraelben”, utalva az újonnan megszállt területekre, amelyeket már Izrael részének tekintett.

Ezzel a koncepcióval összhangban, kicserélték az összes izraeli térképeket, kitörölve a zöld vonalat (a nemzetközileg elismert határokat) – noha a térképek közzétételét késleltették, hogy Abba Eban, az izraeli ENSZ-követ elérhesse a közgyűlésen azt, amit “kedvező holtpontnak” nevezett, eltitkolva Izrael szándékait.

A kiűzés céljai mindeddig élve maradtak, és tényezői lehetnek az egyiptomi vonakodásnak megnyitni a határt az emberek és az áruk szabad áramlása előtt, amelyet megakadályozott az USA által támogatott izraeli ostromzár.

Az USA-izraeli erőszak jelenlegi fokozódása 2006 januárjában kezdődött, amikor a palesztinok “rosszul” szavaztak az arab világ első szabad választásán.

Izrael és az USA azonnal a bűnösök kemény megbüntetésével válaszolt, és a rutineljárással; katonai puccs előkészítésével a megválasztott kormány megdöntésére. A büntetés radikálisan fokozódott 2007-ben, amikor a puccskísérletet visszaverték és a választott Hamasz-kormány teljes irányítást valósított meg Gázában.

A 2006. évi választások után, figyelmen kívül hagyva a Hamasz azonnali fegyverszüneti ajánlatait, Izrael támadásokat indított, amelyek 2006-ban 660 palesztint öltek meg, akik többsége civil volt (egyharmaduk kiskorú). ENSZ-jelentések szerint 2006 áprilisa és 2012 júliusa között 2879 palesztint ölt meg izraeli tűz, míg néhány tucat izraelit lőttek agyon Gázából.

2008-ban a Hamasz tiszteletben tartott egy rövid életű tűzszünetet, míg Izrael megtörte azt novemberben. Figyelmen kívül hagyva a további tűzszüneti javaslatokat, Izrael decemberben megindította a gyilkos Cast Lead (Olvadt Ólom) hadműveletet.

Így folytatódtak az ügyek, míg az USA és Izrael továbbra is elutasították a Hamasz felhívásait egy hosszabb tűzszünetre és politikai rendezésre kétállami megoldással, összhangban a nemzetközi egyetértéssel, amelyet az USA blokkol 1976 óta, amikor megvétózta a Biztonsági Tanács vonatkozó, a nagyobb arab államok által beterjesztett határozati javaslatát.

Ezen a héten, Washington minden erőfeszítést megtett, hogy blokkolja a palesztin kezdeményezést a státusa emelésére az ENSZ-ben, de kudarcot vallott, mint rendesen, virtuális nemzetközi elszigeteltségben. Az okok leleplezők: Palesztina a nemzetközi bűnügyi bírósághoz fordulhat Izrael USA-támogatta bűncselekményei miatt.

Gáza lankadatlan kínzásának az egyik eleme Izrael “ütköző zónája” Gázán belül, ahonnan a palesztinok belépése tiltott Gáza korlátozott megművelhető földjének majdnem a felére.

2012 januárjától Izrael legutóbbi, a “Védelem oszlopa” hadműveletnek nevezett gyilkos dáridójának a november 14.-i megindításáig Gázából vezetett tűzben egy izraeli halt meg, míg izraeli tűzben 78 palesztin.

Az egész történet természetesen bonyolultabb és csúnyább.

A “Védelem oszlopa” művelet első aktusa Ahmed Jabari meggyilkolása volt. Aluf Benn, a Haaretz újság szerkesztője úgy írja le őt, mint Izrael “alvállalkozóját” és “határőrét” Gázában, aki viszonylagos nyugalmat erőszakolt ki ott több mint öt éven át.

A meggyilkolásának az ürügye az volt, hogy ez öt év alatt Jabari Hamasz katonai erőt hozott létre iráni rakétákkal. Hihetőbb okot adott meg Gershon Baskin izraeli békeaktivista, aki éveken át részese volt közvetlen tárgyalásoknak Jabarival, amelyek kiterjedtek az elfogott izraeli katona, Gilad Shalit lehetséges kiszabadítása terveire.

Baskin arról számol be, hogy órákkal a meggyilkolása előtt Jabari “egy vázlatot kapott egy Izraellel kötendő állandó tűzszüneti egyezményre, amely magába foglalt mechanizmusokat a tűzszünet fenntartására összeütközés esetén Izrael és gázai frakciók között”.

Akkor tűzszünet volt, amelyet a Hamasz kezdeményezett november 12.-én. Izrael nyilván kihasználta a tűzszünetet, a figyelmet a szíriai határra terelve, abban a reményben, hogy a Hamasz vezetők enyhíteni fogják az őrizetüket és könnyebb lesz a meggyilkolásuk.

Ezeken az éveken keresztül Gázát a csupasz túlélés szintjén tartották, bezárva a szárazföldön, a tengeren és a levegőben. A legutóbbi támadás előestéjén, az ENSZ jelentette, hogy a lényeges gyógyszerek 40%-a és a lényeges orvosi eszközöknek több mint a fele kifogyott.

Novemberben, a Gázából küldött szörnyű fényképsorozatban az egyik első egy orvost mutatott, aki egy meggyilkolt gyermek elszenesedett holttestét tartotta a kezében. Ennek személyes rezonanciája volt. Az orvos annak a Khan Yunis kórháznak az igazgatója és sebész főorvosa, amelybe néhány héttel korábban látogattam.

Erről a látogatásról írva, beszámoltam a szenvedélyes felhívásáról az elkeserítően szükséges gyógyszerekért és orvosi felszerelésekért. Mindez az amerikai-izraeli ostrom bűneihez tartozik, és az egyiptomi bűnrészességhez.

A novemberi epizód áldozatainak a száma átlag körüli volt: több mint 160 palesztin halott, köztük sok gyermek, és hat izraeli.

A halottak között három újságíró is volt. A hivatalos izraeli indoklás az volt, hogy “A célpontok olyan emberek, akiknek közük van a terrortevékenységhez”. Beszámolva a The New York Times-ban a “kivégzésről”, David Carr riporter megfigyelte, hogy “ez arra jutott: Az újságmédia tagjainak a meggyilkolása olyan amorf frázissal indokolható, mint összefüggés a terrortevékenységgel”.

A masszív pusztulás mind Gázában történt. Izrael fejlett USA katonai berendezést használt és USA diplomáciai támogatásra támaszkodott, benne a szokásos beavatkozási erőfeszítésekkel a tűzszüneti BT felhívás blokkolására.

Minden ilyen hőstett erodálja Izrael globális képét. A terror és a pusztítás fényképei és videói és a konfliktus jellege a hitelességnek csak kevés megmaradt foszlányát hagyja az öndeklarált “legerkölcsösebb hadseregnek a világon”, legalább is az olyan emberek körében, akiknek nyitva van a szemük.

A támadás ürügyei is a szokásosak voltak. Félretehetjük az izraeli és a washingtoni elkövetők megjósolható deklarációit. De még a tisztességes emberek is kérdezik, hogy mit kell Izraelnek tennie, amikor rakéták zárótüzével támadják. Ez igazságos kérdés és egyenes válaszok vannak rá.

Egy válasz lenne: betartani a nemzetközi törvényt, amely a Biztonsági Tanács engedélye nélkül pontosan egy esetben engedi meg az erő használatát: önvédelem a BT tájékoztatása után fegyveres támadásról, míg a Tanács cselekszik az ENSZ alapokmánya 51. cikkelyével összhangban.

Izrael jól ismeri az Alapokmánynak ezt a rendelkezését, amelyet segítségül hívott az 1967. júniusi háború kitörésekor. De természetesen, Izrael felhívása sehová sem jutott, amikor hamar kiderült, hogy a támadást Izrael indította. Izrael nem folytatta ezt az irányvonalat novemberben, tudva, mi tárulna fel a BT vitájában.

Egy másik szűk válasz lenne egyetérteni egy tűzszünettel, amint ez egészen lehetségesnek tűnt a hadművelet november 14.-i megindítása előtt

Van több, messzebbre ható válasz. Egybeesés, hogy az egyiket tárgyalja a National Interest folyóirat mostani száma. Raffaello Pantucci és Alexandros Petersen Ázsia-szakértők leírják Kína reakcióját a nyugati Xinjiang tartományban lezajlott lázadások után, “amelyekben ujgur csőcselék masírozott a város körül, agyonverve szerencsétlen hanokat (kínaiakat)”.

Hu Jintao kínai elnök gyorsan a tartományba repült, hogy átvegye az irányítást; az illetékes biztonsági vezetőket leváltották; és széles körű fejlesztési projekteket indítottak, hogy kezeljék a nyugtalanság alapvető okait.

Gázában is lehetséges civilizált reakció. Az USA és Izrael befejezhetné a könyörtelen, szüntelen támadást, megnyithatná a határokat, közreműködhetne a rekonstrukcióban és, ha az elképzelhető lenne, kárpótolhatna az erőszak és a represszió évtizedeiért.

A tűzszüneti egyezmény megállapította, hogy az ostrom befejezésével és a határterületek lakóinak a helyzetével “a tűzszünet kezdetétől számított 24 óra után foglalkozni fognak”.

Nincs jele ilyen irányú lépéseknek. Semmi jele az USA-izraeli készségnek sem megszűntetni Gáza az oszlói megállapodásokat sértő elkülönítését a Nyugati Parttól, befejezni a jogtalan telepítési és fejlesztési programokat a Nyugati Parton, amelyeket a politikai rendezés aláásására terveztek, vagy bármely más módon felhagyni az utóbbi évtizedek elutasító politikájával.

Egy napon, és ennek hamarosan meg kell történnie, a világ válaszolni fog a kiváló gázai emberi jogi ügyvéd, Raji Sourani felhívására, miközben megint bombák záporoztak Gáza védtelen polgáraira: “Igazságot és elszámoltatást követelünk. Normális életről álmodunk, szabadságban és méltóságban.”

(Ford. Szende Gy.)

Mozaik

Odalent a tömegek nem akarnak a régi módon élni, odafönt pedig nem tudnak ugyanúgy uralkodni ?

Több oldalról vágott bele az Orbán-kormány a felsőoktatás reformjába, az államilag finanszírozott helyek számának visszavágása csak az egyik lépés. Két év alatt 55 milliárddal csökkentették az intézmények költségvetési támogatását, amit még az sem pótolna, ha minden fizetős helyre lenne diák. Az egyetemek pénzügyi önállóságának elvonásával együtt a folyamat oda vezethet, hogy a kisebb főiskolák bezárják kapuikat, csak ezt még senki nem mondta ki nyíltan.

Csütörtök reggel az ország több középiskolájában is sztrájkba kezdtek a gimnazisták: Pécsen a Leőwey Klára Gimnáziumban mintegy négyszáz diák kezdett ülősztrájkolni, Budapesten pedig többek között a Kölcsey Ferenc Gimnázium, a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, a Közgazdasági Politechnikum tanulói is hasonló módon tiltakoztak a felsőoktatási keretszámok csökkentése, a felsőoktatási reform és a tandíj ellen. Győrben, Szombathelyen, Komlón, Hatvanban és Nagykanizsán is vannak akciók. A tanárok a legtöbb helyen kiállnak a diákok mellett és támogatják a megmozdulásokat. Délutánra Pécsen és Budapesten, a Széll Kálmán téren is tiltakozó akciók várhatók, majd Békéscsabán.

 
Szabó Tímea LMP-s képviselő a mai napon törvénymódosítást fog beadni arra, hogy a nagy hidegre való tekintettel a szegények a lehullott faágakat összeszedhessék bárhol büntetés nélkül. Aki eddig felvett az útról egy fadarabot, 2 évre büntették. 

Szakmai alapok nélkül vágott bele a kormány a rezsiköltségek 10 százalékos csökkentésébe, ráadásul a terve valójában nem a leginkább rászorulókon segít.

A Bonafarmnál a Sparral már megkötötték a szerződést a lánc saját feldolgozóüzemének félsertéssel való ellátásáról, a Tescóval pedig még tárgyalnak arról, hogy kisebb volumenben védőgázas csomagolású, saját márka alatt forgalmazott termékeket szállítsanak - mondta Csányi Attila a Napi Gazdaság szerint. A tervek között szerepel, hogy Romániában közel 2700 hektár földterületet vásárol a "tiszta magyar" tőke.

Egyetemfoglalások

Eduline

Egymást érik a diáktüntetések Európában - a legtöbb országban az oktatás állami támogatásának csökkentése, valamint a tandíj bevezetése vagy emelése ellen tiltakoztak az egyetemisták. Körkép.

Több ezer diák vonult fel november végén Londonban

a felsőoktatás költségei és a szociális juttatások csökkentése ellen tiltakoztak – mint arról már többször is beszámoltunk, Nagy-Britanniában idén szeptembertől háromszorosára emelték az egyetemi tandíj felső határát, így van olyan intézmény, ahol hárommillió forintot is elkérnek egyetlen tanévért.

Nem ez volt az első eset, hogy a szigetországban a növekvő költségek ellen tiltakoztak az egyetemisták: 2010 és 2011 őszén is tízezrek vonultak az utcára, hogy a tervezett lépések ellen tiltakozzanak. Két éve a londoni parlament előtt tüntető tömeg az egyetemi felső tandíjhatárok emeléséről szóló végszavazás előtt is többször összecsapott a lovas egységekkel megerősített rendőri erőkkel, a szavazás után pedig elszabadultak az indulatok, és a tömeg törni-zúzni kezdett, autókat rongált meg, kirakatokat tört be.

 

Idén ősszel Olaszországban is utcára vonultak a diákok, a kormány megszorításai ellen tiltakoztak. A „No Monty-day” című tüntetésen néhányan festék- és papírbombákkal, tojással dobálták meg a bankok kirakatait, volt, aki petárdát robbantott, mások hulladéktartókat gyújtottak fel, de komolyabb incidens nem történt.

 

Tavasszal Bécsben tüntettek a hallgatók, akik többek között az egyetemi tandíj bevezetése ellen tiltakoztak. A néhány száz fős tömeg a Bécsi Egyetem központi épületének egyik termét is elfoglalta, és mivel a diákok nem távoztak önként, rendőrök vezették el a tüntetőket. 2009-ben hasonló egyetemfoglalást hajtottak végre a hallgatók, akkor két hónapig tartottak a tiltakozó akciók.

 

2011 őszén több ezer madridi középiskolás és egyetemista vonult utcára, hogy az oktatásfinanszírozás megkurtítása ellen tiltakozzon. A megmozdulás erőszakba torkollott, több hallgatót is letartóztattak a rendőrök, mert sokszori felszólítás után sem hagyták el a parlament környékét.

 

Tüntetések Európán kívül

 

A québeci felsőoktatási intézményekben idén februárban kezdtek sztrájkolni a diákok, a tervezett tandíjemelés ellen tiltakoztak. Néhány tüntetést is tartottak, ám augusztusban abbamaradt az akció, mert sokan attól tartottak, nem tudják folytatni a tanulmányaikat, és soha nem szereznek diplomát.

A chilei fővárosban legutóbb augusztusban szabadultak el az indulatok: az egyetemisták és a középiskolások a város 14 pontján rendeztek felvonulásokat, a rendőrség könnygázt és vízágyút vetett be az oszlatáshoz. A hallgatók az ingyenes oktatás bevezetését, és népszavazás kiírását követelték. A kormány az oktatásra szánt források növelése érdekében korábban adóemelést jelentett be, ám a diákok által követelt gyökeres változtatásokra nem volt hajlandó.

Magyarország

A Miskolci Egyetem hallgatói öt pontban fogalmazták meg követeléseiket.

Az öt pontban a diákok a tegnapi tüntetőkhöz hasonlóan követelik a tandíj eltörlését és a keretszámok visszaállítását a 2010-es állapotokra, a hallgatói szerződés eltörlését, autonóm, politikától független felsőoktatást, melyben a kormány által kinevezett kancellár csinovnyikoknak helye nincs, követelik, hogy az ifjúságot romba döntő intézkedéseket azonnal fejezze be a kormányzat, mert aki az ifjúság ellen cselekszik, a Haza ellen tesz, valamint követelik a Miskolci Egyetem Karainak jelenlegi formában történő megmaradását.

 

Odalent a tömegek nem akarnak a régi módon élni, odafönt pedig nem tudnak ugyanúgy uralkodni ?

A belgák havi fizetése

 

(avagy a legjobb vállalati igazgatónak lenni Brüsszelben)

Forrás: Belga - SPF Economie
2012.dec10.

2010-ben Belgiumban a fizetett alkalmazottak bruttó átlagbére 3.103 euró volt.

10%-uk kevesebb, mint  1.967 eurót keresett havonta, 10%-uk viszont több, mint 4.679 eurót. (az SPF Economie adatai)

A teljes munkaidőben dolgozók 51%-nyi  legnagyobb csoportja bruttó 2000 és 3000 euró közötti összeget, 12%-uk 2.000-nél kevesebbet keresett. 8% viszont legalább 5.000-et. Legjobban fizetettek a vállalatok igazgatói (átlagosan 8.329 bruttóban) és az információs és telekommunikációs menedzserek. Legkevesebbet a fodrászok, kozmetikusok (2.046 euró bruttó) és a felszolgálók, bárpincérek ((2.066 euró - a borravaló nemigen dívik Belgiumban). A szektor is szerepet játszik, a vegyiparban a megmagasabbak a bérek (4.736 euó) és a vendéglátóiparban a legalacsonyabbak (2.289 euró). Aki Brüsszelben dolgozik, annak nagyobb az esélye a magasabb bérre, aki Luxemburg tartományban vagy Nyugat-Flandriában, annak alacsonyabb. Nagy meglepetést nem nyújt a felmérés, a középfokúnál magasabb végzettségűek jobban keresnek.

(A felmérésben mindig bruttó bérekről beszélünk, a rendszeres jutattások beleértendőek, a rendkívüli prémiumok nem. A nettó jövedelem ettől jelentősen eltér, az adózás családi, tehát az együttélők létszáma, együttes keresete befolyásolja. Az átlagos személyi adó 53,5%-os, Európában a második legnagyobb).

Tiltakozás a szerdai kormánydöntés ellen

Nem nyugszunk bele a felsőoktatási keretszámok drasztikus csökkentésébe, amely a felsőoktatási forráskivonás újabb állomása.

A helyzet tarthatatlan, ezért feljogosítva érezzük magunkat az ellenállásra, a szembefordulásra, a mostani és leendő egyetemisták, valamint az oktatók érdekeinek megvédésére. Országszerte önszerveződésre és cselekvésre szólítunk fel minden érintettet!

Hallgatói és oktatói fórum az ELTE lágymányosi kampusz északi épületének aulájában hétfő délután 4-kor! Találkozzunk ott!

Nyilatkozatban támogatják a fórumot: Hallgatói Hálózat, Oktatói Hálózat, Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK), Hálózat a Tanszabadságért (HAT), Szülői Hálózat

***

Segíts Te is hirdetni az eseményt! Hívd meg ismerőseid, gyárts plakátokat, szólj oktatóknak, középiskolásoknak, posztold a faladon!

Támogató szervezetek (kivéve pártok) itt jelentkezzenek: szervezodj@gmail.com

Budapest - hétfő - https://www.facebook.com/events/394479777298843

Szeged - hétfő - https://www.facebook.com/events/119977368165104/

Pécs - kedd - https://www.facebook.com/events/495266813837169/

Debrecen - szerda - https://www.facebook.com/events/430652923656898/

Az utóbbi évtizedekben a világban csökkent a bér aránya és a profitarány nőtt

 

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyilvánosságra hozta jelentését.a bérekről. A fejlett ipari országok GDP-jében a munkabér aránya 65 %-ra csökkent  a hetvenes éves 75 %-ával szemben.

A csökkenő tendencia a 16 fejlődő ill. gyorsan fejlődő országban is fennáll, a 90-es években 62 % volt, ma pedig csak 58 %.

A bérek  0,5 %-kal csökkentek a fejlett országokban, a gyorsan fejlődőekben pedig növekednek (Ázsiában plusz 5 %).  

Globálisan, minden országot ideértve 2011-ben a bérek 1,5 %-kal emelkedtek (2010-ben 2,2 %-kal, 2007-ben 3 %-kal). Másképpen szólva a bérbők élők egyre kevesebbet kapnak a nemzeti javakból, míg a profit része emelkedik. Az ILO szerint  ez szociális zavargásokhoz vezethet, a bérek esetében ugyanolyan gyors  emelkedés szükséges mint a produktivitás  növekedése, ami most nem áll fenn, pedig: «ez az igazságos, és a hosszú időre szóló gazdasági fejlődés kérdése», állapítja meg az ILO jelentése.

A fejlett országokban a bérekhez képest a produktivitás kétszer olyan gyorsan nőtt (kivéve Görögországot a 2008-as válság előtt).  Az USA-ban az órában mért termelékenység 1980 óta 85 %-kal nőtt, a bérek csak 65 %-kal. Németországban 20 év óta 25 %-kal, a bérek azonban állandóak maradtak. Az ILO kiáll a vásárlóképességet fenntartó minimálbér  bevezetése mellett.  Aláhúzza az országok között fenálló óriási aránytalanságokat (az órabér a Fülöp-szigeteken pl. 1,4 $, míg Dániában majdnem 35 $).  

Munkásélet

 

Politikai válság Olaszországban

Monti lemond, új választások

 

Tegnap Mario Monti, az olasz kormányfő bejelentette, hogy a költségvetés megszavazása után 2012 végén lemond. A Corriere della Sera szerint «méltatlan támadás érte» a Szabadság népe párt részéről (PDL, Berlusconi pártja). A PDLúgy döntött, hogy nem szavaz meg egy olyan törvényszöveget, amely a politika költségeit  támadja, s ezt a bizalom megvonásának értékeli Monti, akit az EU küldött a kormány élére.  .

Silvio Berlusconi pedig bejelentette, hogy a februári-márciusi választásokon jelölteti magát és kijelentette, hogy ő lesz Monti utódja.

Odalent a tömegek nem akarnak a régi módon élni, odafönt pedig nem tudnak a régi módon uralkodni ?

Spanyolország, az Európai Unió és az USA a WTO-nál (Kereskedelmi Világszervezet) támadja Argentínát

 

 

Az EU dec. 6-án kérte a WTO-t, hogy szakértői bizottság kísérelje meg az Argentina általi importmegkötések megszüntetését, melyek az Európai Bizottság szerint 2011-ben 8,3 milliárd euróra rúgtak és másfél év óta büntetik vele az európai exportot. Az EU májusban jelentette fel Argentínát, s ezután sikertelenül próbálkozott a WTO-nál, hogy az állítsa helyre a szabadkereskedelmet, mondta Karel de Gutch az EU kereskedelmi felelőse.

Hector Timerman argentin külügyminiszter dec. 5-én jelentette be, hogy országa a WTO-nál panaszt tesz az USA, az Európai Unió és Spanyolország ellen, melyek bizonyos termékei bejutását akadályozzák ill. korlátozzák.

Argentína szeretné megőrizni kereskedelmi többletét, mivel a 2001-ben megszakított adósságfizetés miatt hitelhez nem jut, így ez egyetlen forrása.  

Importálását szigorúan ellenőrzi, ez biztos, az argentin exporttermékekhez méri  ill. az itteni befektetésekhez köti. A tőke menekülésével szemben drákóian ellenőrzi a devizavásárlást is.

Az argentin elnök, Cristina Kirchner a protekcionizmus vádját tagadja.

Mauricio Claveri, az abeceb.com elemzője szerint «a WTO lassú […] az ügy eltarthat két évig is…». Szintén az abeceb.com állítja, hogy szójaexportjából Argentína hasznot húzhat, ennek révén 2013-ben 4,5 milliárd euróval többet kasszírozhat mint 2012-ben.