Noam Chomsky: The Assault
on Gaza
2012. december 04.
Egy idős
ember Gázában ezt a plakátot tartotta: “Elveszitek a vizemet, elégetitek az
olajfáimat, leromboljátok a házamat, elveszitek a munkámat, ellopjátok a
földemet, bebörtönzitek az apámat, megölitek az anyámat, bombázzátok az
országomat, éheztettek mindünket, megaláztok bennünket, de engem hibáztattok,
mert visszalőttem egy rakétát.”
Az öreg
üzenete megmutatja a Gáza vad megbüntetése legutóbbi epizódjának a megfelelő
összefüggéseit. A bűnök követhetők vissza 1948-ig, amikor a palesztinok
százezrei rettegve menekültek a házaikból, vagy Gázába kergették őket a hódító
izraeli erők, akik a hivatalos tűzszünet után még éveken át szállították a
palesztinokat a határon túlra.
A
büntetés új formákat öltött, amikor Izrael 1967-ben megszállta Gázát. Az újabb
izraeli tudományos munkákból (első sorban Avi Raz művéből: "The Bride and
the Dowry: Israel, Jordan, and the Palestinians in the Aftermath of the June
1967 War"), megtudjuk, hogy a kormány célja az volt, hogy a menekülteket,
és ha lehet, a lakosság többi részét is, a Szinai-félszigetre hajtsák.
A Gázából
való kiűzéseket Yeshayahu Gavish tábornok, az Izraeli Véderő déli parancsnoksága
parancsnokának a közvetlen parancsaira hajtották végre. A Nyugati Partról
történt kiűzések sokkal szélsőségesebbek voltak, és Izrael körmönfont
eszközökhöz folyamodott, hogy meggátolja az elűzöttek visszatérését,
közvetlenül sértve az ENSZ BT rendelkezéseit.
Az okokat
közvetlenül a háború után, belső vitákban világossá tették. Golda Meir, a
későbbi miniszterelnök, informálta a munkáspárti kollégáit arról, hogy
Izraelnek meg kell tartania a Gázai sávot, “megszabadulva az arabjaitól”. Moshe
Dajan védelmi miniszter és mások egyetértettek ezzel.
Levi
Eshkol miniszterelnök megmagyarázta, hogy nem lehet megengedni az elűzöttek visszatérését,
mert “nem növelhetjük az arab lakosságot Izraelben”, utalva az újonnan megszállt
területekre, amelyeket már Izrael részének tekintett.
Ezzel a
koncepcióval összhangban, kicserélték az összes izraeli térképeket, kitörölve a
zöld vonalat (a nemzetközileg elismert határokat) – noha a térképek
közzétételét késleltették, hogy Abba Eban, az izraeli ENSZ-követ elérhesse a
közgyűlésen azt, amit “kedvező holtpontnak” nevezett, eltitkolva Izrael
szándékait.
A kiűzés
céljai mindeddig élve maradtak, és tényezői lehetnek az egyiptomi vonakodásnak
megnyitni a határt az emberek és az áruk szabad áramlása előtt, amelyet
megakadályozott az USA által támogatott izraeli ostromzár.
Az
USA-izraeli erőszak jelenlegi fokozódása 2006 januárjában kezdődött, amikor a
palesztinok “rosszul” szavaztak az arab világ első szabad választásán.
Izrael és
az USA azonnal a bűnösök kemény megbüntetésével válaszolt, és a rutineljárással;
katonai puccs előkészítésével a megválasztott kormány megdöntésére. A büntetés
radikálisan fokozódott 2007-ben, amikor a puccskísérletet visszaverték és a
választott Hamasz-kormány teljes irányítást valósított meg Gázában.
A 2006.
évi választások után, figyelmen kívül hagyva a Hamasz azonnali fegyverszüneti
ajánlatait, Izrael támadásokat indított, amelyek 2006-ban 660 palesztint öltek
meg, akik többsége civil volt (egyharmaduk kiskorú). ENSZ-jelentések szerint
2006 áprilisa és 2012 júliusa között 2879 palesztint ölt meg izraeli tűz, míg
néhány tucat izraelit lőttek agyon Gázából.
2008-ban
a Hamasz tiszteletben tartott egy rövid életű tűzszünetet, míg Izrael megtörte
azt novemberben. Figyelmen kívül hagyva a további tűzszüneti javaslatokat,
Izrael decemberben megindította a gyilkos Cast Lead (Olvadt Ólom) hadműveletet.
Így
folytatódtak az ügyek, míg az USA és Izrael továbbra is elutasították a Hamasz
felhívásait egy hosszabb tűzszünetre és politikai rendezésre kétállami
megoldással, összhangban a nemzetközi egyetértéssel, amelyet az USA blokkol
1976 óta, amikor megvétózta a Biztonsági Tanács vonatkozó, a nagyobb arab
államok által beterjesztett határozati javaslatát.
Ezen a
héten, Washington minden erőfeszítést megtett, hogy blokkolja a palesztin
kezdeményezést a státusa emelésére az ENSZ-ben, de kudarcot vallott, mint
rendesen, virtuális nemzetközi elszigeteltségben. Az okok leleplezők:
Palesztina a nemzetközi bűnügyi bírósághoz fordulhat Izrael USA-támogatta
bűncselekményei miatt.
Gáza
lankadatlan kínzásának az egyik eleme Izrael “ütköző zónája” Gázán belül,
ahonnan a palesztinok belépése tiltott Gáza korlátozott megművelhető földjének
majdnem a felére.
2012
januárjától Izrael legutóbbi, a “Védelem oszlopa” hadműveletnek nevezett
gyilkos dáridójának a november 14.-i megindításáig Gázából vezetett tűzben egy
izraeli halt meg, míg izraeli tűzben 78 palesztin.
Az egész
történet természetesen bonyolultabb és csúnyább.
A
“Védelem oszlopa” művelet első aktusa Ahmed Jabari meggyilkolása volt. Aluf
Benn, a Haaretz újság szerkesztője úgy írja le őt, mint Izrael
“alvállalkozóját” és “határőrét” Gázában, aki viszonylagos nyugalmat erőszakolt
ki ott több mint öt éven át.
A
meggyilkolásának az ürügye az volt, hogy ez öt év alatt Jabari Hamasz katonai
erőt hozott létre iráni rakétákkal. Hihetőbb okot adott meg Gershon Baskin
izraeli békeaktivista, aki éveken át részese volt közvetlen tárgyalásoknak
Jabarival, amelyek kiterjedtek az elfogott izraeli katona, Gilad Shalit
lehetséges kiszabadítása terveire.
Baskin
arról számol be, hogy órákkal a meggyilkolása előtt Jabari “egy vázlatot kapott
egy Izraellel kötendő állandó tűzszüneti egyezményre, amely magába foglalt
mechanizmusokat a tűzszünet fenntartására összeütközés esetén Izrael és gázai
frakciók között”.
Akkor
tűzszünet volt, amelyet a Hamasz kezdeményezett november 12.-én. Izrael nyilván
kihasználta a tűzszünetet, a figyelmet a szíriai határra terelve, abban a
reményben, hogy a Hamasz vezetők enyhíteni fogják az őrizetüket és könnyebb
lesz a meggyilkolásuk.
Ezeken az
éveken keresztül Gázát a csupasz túlélés szintjén tartották, bezárva a szárazföldön,
a tengeren és a levegőben. A legutóbbi támadás előestéjén, az ENSZ jelentette,
hogy a lényeges gyógyszerek 40%-a és a lényeges orvosi eszközöknek több mint a
fele kifogyott.
Novemberben,
a Gázából küldött szörnyű fényképsorozatban az egyik első egy orvost mutatott,
aki egy meggyilkolt gyermek elszenesedett holttestét tartotta a kezében. Ennek
személyes rezonanciája volt. Az orvos annak a Khan Yunis kórháznak az
igazgatója és sebész főorvosa, amelybe néhány héttel korábban látogattam.
Erről a
látogatásról írva, beszámoltam a szenvedélyes felhívásáról az elkeserítően
szükséges gyógyszerekért és orvosi felszerelésekért. Mindez az amerikai-izraeli
ostrom bűneihez tartozik, és az egyiptomi bűnrészességhez.
A
novemberi epizód áldozatainak a száma átlag körüli volt: több mint 160
palesztin halott, köztük sok gyermek, és hat izraeli.
A
halottak között három újságíró is volt. A hivatalos izraeli indoklás az volt,
hogy “A célpontok olyan emberek, akiknek közük van a terrortevékenységhez”.
Beszámolva a The New York Times-ban a “kivégzésről”, David Carr riporter
megfigyelte, hogy “ez arra jutott: Az újságmédia tagjainak a meggyilkolása
olyan amorf frázissal indokolható, mint összefüggés a terrortevékenységgel”.
A masszív
pusztulás mind Gázában történt. Izrael fejlett USA katonai berendezést használt
és USA diplomáciai támogatásra támaszkodott, benne a szokásos beavatkozási
erőfeszítésekkel a tűzszüneti BT felhívás blokkolására.
Minden
ilyen hőstett erodálja Izrael globális képét. A terror és a pusztítás fényképei
és videói és a konfliktus jellege a hitelességnek csak kevés megmaradt
foszlányát hagyja az öndeklarált “legerkölcsösebb hadseregnek a világon”,
legalább is az olyan emberek körében, akiknek nyitva van a szemük.
A támadás
ürügyei is a szokásosak voltak. Félretehetjük az izraeli és a washingtoni elkövetők
megjósolható deklarációit. De még a tisztességes emberek is kérdezik, hogy mit
kell Izraelnek tennie, amikor rakéták zárótüzével támadják. Ez igazságos kérdés
és egyenes válaszok vannak rá.
Egy
válasz lenne: betartani a nemzetközi törvényt, amely a Biztonsági Tanács
engedélye nélkül pontosan egy esetben engedi meg az erő használatát: önvédelem
a BT tájékoztatása után fegyveres támadásról, míg a Tanács cselekszik az ENSZ
alapokmánya 51. cikkelyével összhangban.
Izrael
jól ismeri az Alapokmánynak ezt a rendelkezését, amelyet segítségül hívott az
1967. júniusi háború kitörésekor. De természetesen, Izrael felhívása sehová sem
jutott, amikor hamar kiderült, hogy a támadást Izrael indította. Izrael nem
folytatta ezt az irányvonalat novemberben, tudva, mi tárulna fel a BT
vitájában.
Egy másik
szűk válasz lenne egyetérteni egy tűzszünettel, amint ez egészen lehetségesnek
tűnt a hadművelet november 14.-i megindítása előtt
Van több,
messzebbre ható válasz. Egybeesés, hogy az egyiket tárgyalja a National
Interest folyóirat mostani száma. Raffaello Pantucci és Alexandros Petersen
Ázsia-szakértők leírják Kína reakcióját a nyugati Xinjiang tartományban
lezajlott lázadások után, “amelyekben ujgur csőcselék masírozott a város körül,
agyonverve szerencsétlen hanokat (kínaiakat)”.
Hu Jintao
kínai elnök gyorsan a tartományba repült, hogy átvegye az irányítást; az illetékes
biztonsági vezetőket leváltották; és széles körű fejlesztési projekteket
indítottak, hogy kezeljék a nyugtalanság alapvető okait.
Gázában
is lehetséges civilizált reakció. Az USA és Izrael befejezhetné a könyörtelen, szüntelen
támadást, megnyithatná a határokat, közreműködhetne a rekonstrukcióban és, ha az
elképzelhető lenne, kárpótolhatna az erőszak és a represszió évtizedeiért.
A
tűzszüneti egyezmény megállapította, hogy az ostrom befejezésével és a
határterületek lakóinak a helyzetével “a tűzszünet kezdetétől számított 24 óra
után foglalkozni fognak”.
Nincs
jele ilyen irányú lépéseknek. Semmi jele az USA-izraeli készségnek sem
megszűntetni Gáza az oszlói megállapodásokat sértő elkülönítését a Nyugati
Parttól, befejezni a jogtalan telepítési és fejlesztési programokat a Nyugati
Parton, amelyeket a politikai rendezés aláásására terveztek, vagy bármely más
módon felhagyni az utóbbi évtizedek elutasító politikájával.
Egy
napon, és ennek hamarosan meg kell történnie, a világ válaszolni fog a kiváló
gázai emberi jogi ügyvéd, Raji Sourani felhívására, miközben megint bombák
záporoztak Gáza védtelen polgáraira: “Igazságot és elszámoltatást követelünk.
Normális életről álmodunk, szabadságban és méltóságban.”
(Ford.
Szende Gy.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.