A Dolgozók és a Demokrácia Pártja

Burundi

 

Népi konzultáció

Mindennaposak az újabb támadások a népesség életkörülményei ellen az erősen limitált vívmányok letörése révén, legyenek azok gazdaságiak, demokratikusak vagy szociálisak. A nemzet megsemmisítése a háborúkon át egészen a lakosság fizikai megsemmisítésig terjed. A tőke és intézményei (Világbank, IMF, a trojka) politikája az emberiség túlélését lehetővé tevő forrásokat apasztja.

Burundiban a népesség minden rétegét érintik a támadások. Az ország az East African Communitytagjaként «élvezi» a személyek, javak, szolgáltatások és a cégek berendezkedésének szabadságát. A burundi menekülteket mégis erővel visszatoloncolják Tanzániából, gyakran meg is fosztják javaiktól és elszakítják családjuktól őket. Magában Burundiban sincsenek meg a feltételek fogadásukra. A Commission nationale Terres et autres biens, a Cntb-t (Országos Föld- és egyéb javak Bizottságát) számtalan földtulajdonnal kapcsolatos botrány övezi Kirundo tartományban, Rumonge-ban, Bujumburában és Bubanzában, ahol a lakosságot szó szerint elűzték földjéről, Bubanzában maguk a bizottság tagjai, megkaparintva javaikat.

A kiskereskedők romokban hevernek a bankok és spekuláció indította fékezhetetlen üzérkedés következtében, az állam folytatja a privatizálást, a kávé után a bujumburai kikötőre kerül sor és a nemzetközi repülőtér kiszolgáló egységeire. A vevők külföldi csoportok – nemzeti szuverenitásunk semmisül meg.

Ami a «bérek harmonizációja» projektet illeti, ha a tervezett intézkedést meghozná a kormány, súlyosan érinteté a dolgozók szerzett jogait, megszüntetné a évi automatikus bérfejlesztést, tehát világos, bérbefagyasztást jelent és bércsökkentést.

A Kongói Demokratikus Köztársaságban ismét háború dúl. Oka a természeti kincsek kirablásának vágya, multinacionális vállalatok fenik rá fogukat, amelyeknek az itteni kormányok nyitottak ajtót.

Mindezen események megállítása érdekében egységes mobibilizációt hirdetünk:

- a föld mindenkié, a hazatérőké és itt lakóké – mezőgazdasági szövetkezeteket!;

- a bankrendszer államosítását;

- a privatizáció leállítását, a megszünt vagy magánkézbe adott vállalatok, közszolgáltatások újraállamosítását;

- az úgynevezett bérharmonizációs projekt visszavonását; az árak emelkedését maga után vonó intézkedések eltörlését; a drágulásokhoz igazított általános indexált fizetésemelést;

- széleskörű közmunkákat a munkanélküliség gátlására.

 

A Parti des Travailleurs et de la Démocratie PTD-TWUNGURUNANI a dolgozókat, fiatalokat, parasztokat és munkanélkülieket hívja, hogy ezeket a javaslatokat együtt megtárgyaljuk.

 

                                 Újra háború a Kongói Demokratikus Köztársaságban

A «Március 23. Mozgalom» (M23) Kivu tartomány északi részén, Gomát a ruandai Gisenyi várossal szemben nov. 19-én elfoglalta és a lázadók tovább haladnak délnyugat felé a Fardc (a hivatalos hadsereg és a Monusco, az ENSZ koalíciója) és a Mayi Mayi miliciáinak gyenge ellenállását meghiusítva. Az ugandai Kampalában nagy sietve összeült Joseph Kabila kongói, Paul Kagame ruandai és Yoweri Museveni ugandai elnök közzétéve egy sajtóközleményt, melyben felhívják az M 23-at, hogy hagyja el Gomát és adja fel helyzetét. A nagy tavak új afrikai csúcstalálkozója nov. 24-én (a három ország államfője, Paul Kagame kivételével, akit a kongói államfő, Sassou Nguesso vizitje akadályozott), a következő határozatot hozta:
       

- az M 23-nek abba kell hagynia a háborúskodást, kivonulni Gomából legalább 20 km-re;                   
- a lefegyverzett rendőrségnek kell adni fegyvereit;                                                       

- a kinshasai kormánynak a M23 követeléseit tudomásul kell vennie;

- Gomában vegyes erőket kell felállítani: egy Fardc-ot, egy M 23-et  és egy semlegest.

 

Ebben a helyzetben Laurent Fabius, a francia külügyminiszter rosszalta, hogy a Monusco kudarcot vallott – ez a haderő tartalmazza Kongóban a legsúlyosabb ENSZ-kontingenst 17 ezer emberrel. Meg kell jegyezni, hogy 15 éve a Kongóban folytatott kvázi állandó háború (1997- 2003 között) egyedül több mint 3 millió áldozatot követelt. Számos fegyvernyugvási egyezmény született és a miliciák részben integrálódnak a Fardc-ba, amelynek ma van 75.000 rosszul felszerelt, rosszul fizetett harcosa, akik a civil lakosság ellen követnek el zsarolással pénzbehajtást. 2011-ben az ENSZ ügynöksége, a Pnud szerint Kongó a második legszegényebb ország Burundi után és Nigert megelőzve. Azonban második Kazahsztán után az urániumtermelésben (lecsapolva a francia  Areva által) és geológiai botránynak keresztelték a geológusok a keleti gigantikus ásványi kincse okán (magnézium, arany, koltán, ón, kobalt, réz (Shaba). Semmi kétség, ez a háborúk oka ebben az országban, itt koncentrálódnak a milíciák, a legaktívabb az antitutszi Mayi Mayi, az Fdlr (az 1994-es ruandai genocídium szerzője), az M 23 Laurent Nkunda tábornok és Fardc-ba integrálódott tutszi vezetés (Banyamulenge). A Fardc földi vezérkari főnökét, Gabriel Amissit nemrég bocsátották el fegyverkereskedésért. De ez sem rejti el a tényt, hogy a kormány, a milíciák, az alkormányzatok az ország kifosztása mellett kötelezték el magukat. Az ország egy óriási  bánya-önkiszolgálóvá változott, teljes mértékben felbomlott és a rabló külföldi tőke, nevezetesen amerikai tőkés csoportok szolgálatába álltak.

Ruandát azzal vádolja az ENSZ és a kinshasai ellenzék, hogy beavatkozott a kongói háborúba az M 23 támogatásával, bár ő maga tagadja részvételét a konfliktusban. De minden eleme kimutatja, hogy Ruanda és Uganda az amerikai érdeket képviselik, az amerikai imperializmus bástyáit képezik a nagy tavak térségében. Az M 23 azzal fenyeget, hogy ha a kinshasai kormány nem fogadja el a politikai, gazdasági és szociális, az országot mérgező problémákról a tárgyalásokat, a jövőben Bukavut támadja (a déli Kivu fővárosa), Kisanganit (a keleti tartomány) és Kinshasát.

2012. nov. 24-én Kampalában az államfők csúcstalálkozója megparancsolja, hogy határozatait együttműködve teljesíteni kell 48 órán belül. Senki nem tudná megmondani, hogy mi jöhet ezután. Az M23-mal történő tárgyalások kibontakozhatnak a nagy tavak országainak vezetői által legitimnek tartott követelésekről a 2009-es egyezményt illetően, de Joseph Kabilát ejtheti az amerikai imperializmus, ahogy apját, Laurent Désiré Kabilét vagy korábban Mobutut is.

Kongó népe kockáztatja, hogy még sokat fizessen a földje alatt rejtőző kincsekért. Már eddig 120 ezrüket az utakra, erdőkbe üldöztek. A feszültség nő, a köztulajdon kívánsága kezd erősödni.

De a béke Kongóban és a nagy tavak környéken is csak úgy teljesülhet, ha az itt élő népek és államok szuvenének lesznek, javaikkal maguk rendelkeznek, sorsukat saját kezükbe veszik az imperializmus jármával szakítva.

 

M.K. 2012.11.25.