A jugoszláv háború következményei

1999. márc. 24-én a NATO megkezdte a szerbiai Koszovó «felszabadítását». Koszovó alatt «kiapadhatatlan» ásványkincsek találhatóak, a trebcai bányakincs értékét 10 trillió  dollárra becsülik. A felszabadítás 78 napos intenzív bombázást jelentett.. 20.000 tonna bombát - szisztematikusan megsemmisítve a kommunikációs központokat, üzemanyagtárolókat, repülőtereket, úthálózatot, piacokat, sajtóközpontokat (még az agresszió ellen állást foglaló Kína nagykövetségét is).

 

A fegyveres beavatkozás előtt a Pentagon megerősítette, hogy a jugoszláv hadsereg legalább kétféle gázfegyverrel rendelkezik, azok előállításának eszközeivel is. Az USA védelmi minisztere figyelmeztette Milosevicet és a jugoszláv hadsereg főhadiszállását: “Ha Belgrád gázfegyvert vet be a NATO ellen, a riposzt nem fog késlekedni”.

 

Érdekes módon, miután a NATO megkezdte a légicsapást, már egyetlen szó nem hangzott el az amerikaiak állításáról, miszerint Szerbia vegyifegyverekkel rendelkezne és az iparra mért megsemmisítés Trebca bányáit is elkerülte.

 

2000. aug. 14-én 900 nehézfegyverzettel felszerelt angol, francia, olasz, pakisztáni katona és a KFOR emberei helikopteren érkeztek Trebcába. A dolgozók, a munkások próbálkoztak a védekezéssel, ellenállásukat könnygázzal és gumilövedékekkel megsemmisítették, majd letartóztatták őket. A NATO-sajtó úgy írta le az akciót, hogy «megkezdődött Koszovó demokratizálása». A bányák eladása előtt elhárult az akadály: 77.302.000 tonna szén, réz, cink, ólom, nikkel, arany, ezüst, mangán, stb. került külföldi magáncégek kezébe. A “Koszovói Felszabadítási Hadsereget” (UCK) a CIA és a berlini BND titkosszolgálat éveken keresztül folyósított dollár- és márkamilliói a NATO által teljesen hamisan «polgárháborúnak» keresztelt háborúba sodorták. Az US-Army használta gáz- és radiaktív fegyverek azonban az egész volt-Jugoszláviában gyilkos hatást idéztek elő.

 

2001-ben Kosovska Mitrovicában a szerb kórház orvosai diagnosztizálták, hogy a rákbetegek száma 200 %-kal nőtt az 1998-ashoz képest. Az (ENSZ) UN Environmental Program (UNEP) 2003-as jelentése kiderítette, hogy a levegő és a víz fertőzött Bosznia-Hercegovinában. Persze, «nem kell nyugtalankodni»! Pekka Haavisto UNEP-vezető, volt finn miniszter széleskörű és mély vizsgálatot követelt. A jelentésben is szereplő, a konfliktusban egyetlenként vegyi fegyvert használó USA megakadályozta. De a nyugtalanság mégis nőtt, amikor az olasz, portugál, belga és francia kéksisakosok is rákbetegek lettek és néhány hónap múlva sorra haltak… A norvég kéksisakosok el is utasították helyszínre áthelyezésüket. 

 

1999-ben, kevesebb, mint egy hónappal a jugoszláv háború befejezése után a British National Radiological Protection Board már riadóztatta a koszovói lévő brit állampolgárokat “az US-Army fegyverei okozta területi fertőzés okán.”

 

A kéksisakosok azonban legfeljebb néhány hónapig tartózkodtak itt, ami a lakosságról nem mondható el. Ezt hozták a «felszabadítók», aki azóta más diktátorok leverésén fáradoznak, más népeknek viszik a «szabadságot» …

(Investig'Action, Michel Collon)