Erőltetett menet

 Az Európai Unió és az IMF parancsára Belgiumban is folytatódnak az intézkedések a munkaerő árának csökkentése érdekében, olyan offenzíva, amellyel le akarják törni a dolgozók nemzeti szinten kiharcolt vívmányait.

Az ötszáznapos politikai válság után alig másfél évvel ezelőtt felállt kormány padlógázzal vezeti az országot az Európai Bizottság által melegen ajánlott (diktált) német modell felé: munkapiaci rugalmasság, bércsökkentés, szociális kiadások mérséklése, stb.

Ennek első szakasza: 2012-es költségvetés, támadás a munkanélküiek, (elő)nyugdíjasok ellen. Előbbiek esetében megerősíti az ellenőrzést, szigorít a szankciókon, csökkenő járadékot vezet be. 50 ezer családfő veszti el jövedelme 12,5 %-át, 50 ezer egyedülálló 17,5 %-át, 25 ezer családtag 41,5 %-át (havi 484 eurós járadékra visszaesve). A kormány szándéka, hogy 2014-től 332 millió eurót spóroljon meg a munkanélküliek kárára! Természetesen az aktívakat is célozza az intézkedés: a munkanélküliek jogait és járandóságát csökkentve a munkával rendelkezők félelmét is növelni fogja, hogy a rosszabbodó munkakörülmények, csökkenő bérek ellen nem merjenek lázadozni. Dörzsölgethetik kezüket a munkáltatók.

Az aktívaknak pedig legalább 2 évvel tovább kell dolgozniuk, ezen akar 750 millió eurót megtakarítani a kormány. A kereslet-kínálat törvénye pedig a munkaerőpiacon is működik: tovább kell dolgozni, tehát nagyobb a munkaerőkínálat, de a munkahelyek nem bővülnek, tehát alacsonyabbra lehet venni a béreket, csökkenteni a munkaerő árát. Növelni a dolgozók közötti versenyt.

Második szakasz: 2013-as költségvetés, támadás a bérek és munkakörülmények ellen. Bérbefagyasztás 2 évre, ezenfelül módosítani szándékozzák a „versenyképességi törvényt“ (amely a béremelési elveket tartalmazza) – s ez már közvetlen támadás az aktív munkaerő ellen. A cél, hogy addig alkalmazzák ezt, míg Belgium le nem csúszik a szomszédos országok bérszintjére – s ha a szomszédok is így cselekednek, azok szomszédait is figyelembe véve, nincs megállás, mert a norma mindig a legalacsonyabb bérű tagállamé lesz. Az Európai Bizottság utasítására minden kormány lefelé tartó bérspirálba taszítja az európai dolgozókat.

A bérindex régóta piszkálja az EU csőrét. Ez olyan mutató, amely az árak növekedését mérve minden évben automatikus jövedelememeléssel járt. Most a kormány – mivel megsemmisíteni nem merte, módosította tartalmát. A cél, hogy az index minél alacsonyabb legyen, a bérek ne kövessék a drágulást, az életszínvonal csökkenjen. Ilyen módon ebben az évben átlagosan 80 eurót veszítünk, de nincs vége, mert a kormány már bejelentette, hogy 2014-ben ismét „csökkenteni kell a vásárlóképességet”.

Rugalmas munkavégzés. A kormány rá akarja venni a szakszervezeteket a munkáltatók kérésének megfelelő 20-40 heti órás rugalmas munka (és persze ennek megfelelő bér) akceptálására. Persze, meg lehet kérdezni, minek tovább dolgoztatni az időseket, mikor annyi a fiatal munkanélküli… De hát világos, ha tovább dolgozunk, nemcsak kevesebb a nyugdíj, de nincs annyi munkaóra sem, csak a munkanélküliek száma marad (emelkedik ?) … amely viszont a dolgozók közötti «versenyt» erősíti.

A felmondási idő csökkentése. A két dolgozói státusz (az alkalmazotti és a munkás) közötti különbségek eltörlésével a kormány ismét a munkáltatóknak enged duplán is, mivel rövidebb felmondási idő kevesebb kiadást jelent, megkönnyítése pedig megintcsak növeli az aktív dolgozók körében az elbocsátástól való félelmet.

A közszolgáltatás elleni támadás. A szövetségi közszolgáltatási dolgozók (minisztériumok alá tartozók) bérének és státuszának széttörésével a 65 ezer munkahelyen akarnak spórolni. Ezzel azokat az intézményeket éri támadás, amelyek a szolidaritást közvetítik társadalmunkban, de ezen túlnyúlva a magánszektor munkakörülményeire is hatással van. Az Európai Bizottság a közszolgálati státuszt, béreket, munkahelyi biztonságot akarja megszüntetni, amely viszont jelzésként szolgál a munkaerőpiac egésze számára. Ha a közszolgálati viszonyok, bérek jók, az nyomást gyakorol a magánszektorra is, hát ezt a nyomás kell megsemmisítenie.

Közpénzekből újabb ajándékok a munkáltatóknak. A bérbefagyasztáson kívül. Az index-szel való manipuláláson kívül. A rugalmasságon kívül. Azon kívül, hogy a nagyvállalatok 0 %-os adót fizetnek. A munkáltatók társadalmi terheinek csökkentésén kívül (több mint 10 milliárd euró) újabb 400 milliós ajándék az újabb ”társadalmi teher” csökkentése okán. Ez az egyetlen költségvetési mínusz mutat növekedést.

Nézzük akkor Magyarországot. Talán itt nem ugyanennek a modellnek a bevezetése folyik? A világ nem arról szól, hogy a Fidesz vagy MSZP találta ki azt, ami ma van Magyarorszàgon. Mint jelentenek a rendkívül alacsonyan tartott bérek, a háromhónapos szerződések, a tömeges elbocsátással járó üzembezárások, az, hogy egyre kevesebbet lehet fordítani az egészségügyre, az oktatásra, a szociális ügyekre, a rokkantakra, stb - ahogyan minden tagállamban?

A magyar parlament költségvetését hányszor is kellett módosítani egy éven belül, mert az nem felelt meg az EU előírásainak? A munkanélküli segély már csak 3 hónapos, erősen degresszív, a szociális járadékok éhenhalásra elegendőek. A nyugdíjak valorizálása ma már nem a bérek emelkedéséhez kapcsolódik, hanem csak a mindenkori infláció mértékében igazítja ki a kormány (ezzel éri el ugyanazt a hatást: annak biztos elértéktelenedését). Orbán: „hazánk sikeresen vitte végig a strukturális reformokat, csökkentette a jóléti állami kiadásokat és versenyképesebbé tette a gazdaságot. Ezek nyomán nagyon nehezen tudná megmagyarázni az Európai Bizottság, ha nem engedné ki hazánkat a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól. Magyarország nem hitelt kért, az IMF elővigyázatossági hitelmegállapodást nem akar kötni velünk“. (Vagyis: „minden követelésnek megfelelt a kormány, jutalma, hogy hazánk második azok sorában, amelyek a befizetettnél nagyobb segítséget kapnak –  mégha ez jóval kevesebb is a korábbinál. Nincs szükség az IMF biztonsági hálójára“).

S Magyarországon hány éve is vannak befagyasztva a köztisztisztviselői bérek? Mióta tart a lefelé tartó bérspirál? A Fidesz nem saját kútfejéből veszi a munkatörvénykönyv teljes felborítását, hát ugyanez folyik minden uniós államban. Hozzátartozik ahhoz, hogy megfelelő tartaléksereg álljon rendelkezésre és a még dolgozók féltsék helyüket, ne is merjenek tiltakozni! Magyarországon is 20 év  óta csökkentik a munkáltatói terheket,  kedvezményezik a multikat, tőkésitik fel a bankokat – így „borult”  fel a költségvetés, így lett hiányos, így kellett kölcsönhöz nyúlni, így kell, hogy a munka, a lakosság terheit növeljék minden eszközzel (ahogyan az EU összes országában). Mindezért „az elmúlt harminc évben domináló neoliberális gazdaságpolitika okolható s annak éllovasai: az IMF a többi nemzetközi intézménnyel. Az IMF és kinyújtott csápja, az EU «nem diktálja, hogy mennyi legyen a növekedés, vagy mennyi legyen Magyarország költségvetési kiadása». Csak figyelmeztet «a fiskális fegyelemre», a «megkezdett és tervezett reformok folytatására», csak «javaslatokat» tesz a költségvetési «egyensùlyra», annak öszes megszorítására, kiadásának drasztikus csökkentésére, a szociális juttatások lefaragására, az eddigi vívmányok megszüntetésére, az adók és az árak emelésére, a bérek befagyasztására, az oktatási, egészségügyi, közlekedésre szánt összegek csökkentésére, a nyugdíjasok meglopására, a nagytőke további kedvezményeire, a leszakadó rétegek, az elszegényedő dolgozók árokparton hagyására.