Az
ötszáznapos politikai válság után alig másfél évvel ezelőtt felállt kormány
padlógázzal vezeti az országot az Európai Bizottság által melegen ajánlott (diktált)
német modell felé: munkapiaci rugalmasság, bércsökkentés, szociális kiadások
mérséklése, stb.
Ennek első
szakasza:
2012-es költségvetés, támadás a munkanélküiek, (elő)nyugdíjasok ellen. Előbbiek
esetében megerősíti
az ellenőrzést, szigorít a szankciókon, csökkenő járadékot vezet be. 50 ezer családfő
veszti el jövedelme 12,5 %-át, 50 ezer egyedülálló 17,5 %-át, 25 ezer családtag
41,5 %-át (havi 484 eurós járadékra visszaesve). A kormány szándéka, hogy
2014-től 332 millió eurót spóroljon meg a munkanélküliek kárára!
Természetesen az aktívakat is célozza az intézkedés: a munkanélküliek
jogait és járandóságát csökkentve a munkával rendelkezők félelmét is
növelni fogja, hogy a rosszabbodó munkakörülmények, csökkenő bérek ellen nem merjenek lázadozni.
Dörzsölgethetik kezüket a munkáltatók.
Az
aktívaknak pedig legalább 2 évvel tovább kell dolgozniuk, ezen akar 750 millió
eurót megtakarítani a kormány. A kereslet-kínálat törvénye pedig
a munkaerőpiacon is működik: tovább kell dolgozni, tehát nagyobb
a munkaerőkínálat, de a munkahelyek nem bővülnek, tehát alacsonyabbra
lehet venni a béreket, csökkenteni a munkaerő árát. Növelni a dolgozók
közötti versenyt.
Második szakasz: 2013-as költségvetés, támadás
a bérek és munkakörülmények ellen. Bérbefagyasztás 2 évre, ezenfelül módosítani
szándékozzák a „versenyképességi törvényt“ (amely a béremelési elveket
tartalmazza) – s ez már közvetlen támadás az aktív munkaerő ellen. A cél,
hogy addig alkalmazzák ezt, míg Belgium le nem csúszik a szomszédos országok
bérszintjére – s ha a szomszédok is így cselekednek, azok szomszédait
is figyelembe véve, nincs megállás, mert a norma mindig
a legalacsonyabb bérű tagállamé lesz. Az Európai Bizottság utasítására minden
kormány lefelé tartó bérspirálba taszítja az európai dolgozókat.
A bérindex régóta piszkálja az EU csőrét.
Ez olyan mutató, amely az árak növekedését mérve minden évben automatikus
jövedelememeléssel járt. Most a kormány – mivel megsemmisíteni nem merte,
módosította tartalmát. A cél, hogy az index minél alacsonyabb legyen, a bérek
ne kövessék a drágulást, az életszínvonal csökkenjen. Ilyen módon ebben az évben átlagosan 80 eurót veszítünk, de
nincs vége, mert a kormány már bejelentette, hogy 2014-ben ismét „csökkenteni
kell a vásárlóképességet”.
Rugalmas munkavégzés. A kormány rá akarja venni a szakszervezeteket a munkáltatók
kérésének megfelelő 20-40 heti órás rugalmas munka (és persze ennek megfelelő
bér) akceptálására. Persze, meg lehet kérdezni, minek tovább dolgoztatni az időseket,
mikor annyi a fiatal munkanélküli… De hát világos, ha tovább dolgozunk, nemcsak
kevesebb a nyugdíj, de nincs annyi munkaóra sem, csak a munkanélküliek száma
marad (emelkedik ?) … amely viszont a dolgozók közötti «versenyt» erősíti.
A
felmondási idő csökkentése. A két dolgozói státusz (az alkalmazotti és a munkás)
közötti különbségek eltörlésével a kormány ismét a munkáltatóknak enged duplán
is, mivel rövidebb felmondási idő kevesebb kiadást jelent, megkönnyítése
pedig megintcsak növeli az aktív dolgozók körében az elbocsátástól való
félelmet.
A közszolgáltatás elleni támadás. A szövetségi közszolgáltatási dolgozók (minisztériumok alá
tartozók) bérének és státuszának széttörésével a 65 ezer munkahelyen akarnak spórolni.
Ezzel azokat az intézményeket éri támadás, amelyek a szolidaritást közvetítik társadalmunkban,
de ezen túlnyúlva a magánszektor munkakörülményeire is hatással van. Az Európai
Bizottság a közszolgálati státuszt, béreket, munkahelyi biztonságot akarja megszüntetni,
amely viszont jelzésként szolgál a munkaerőpiac egésze számára. Ha a közszolgálati
viszonyok, bérek jók, az nyomást gyakorol a magánszektorra is, hát ezt a nyomás
kell megsemmisítenie.
Közpénzekből újabb
ajándékok a munkáltatóknak. A bérbefagyasztáson kívül. Az index-szel való manipuláláson
kívül. A rugalmasságon kívül. Azon kívül, hogy a nagyvállalatok 0 %-os adót
fizetnek. A munkáltatók társadalmi terheinek csökkentésén kívül (több mint 10
milliárd euró) újabb 400 milliós ajándék az újabb ”társadalmi teher” csökkentése
okán. Ez az egyetlen költségvetési mínusz mutat növekedést.
Nézzük akkor Magyarországot. Talán itt nem ugyanennek a
modellnek a bevezetése folyik? A világ nem arról szól, hogy a Fidesz vagy MSZP
találta ki azt, ami ma van Magyarorszàgon. Mint jelentenek a rendkívül
alacsonyan tartott bérek, a háromhónapos szerződések, a tömeges elbocsátással
járó üzembezárások, az, hogy egyre kevesebbet lehet fordítani az egészségügyre,
az oktatásra, a szociális ügyekre, a rokkantakra, stb - ahogyan minden tagállamban?
A magyar parlament költségvetését hányszor is kellett
módosítani egy éven belül, mert az nem felelt meg az EU előírásainak? A
munkanélküli segély már csak 3 hónapos, erősen degresszív, a szociális
járadékok éhenhalásra elegendőek. A nyugdíjak valorizálása ma már nem a bérek
emelkedéséhez kapcsolódik, hanem csak a mindenkori infláció mértékében igazítja
ki a kormány (ezzel éri el ugyanazt a hatást: annak biztos elértéktelenedését).
Orbán: „hazánk sikeresen vitte végig a strukturális reformokat, csökkentette a
jóléti állami kiadásokat és versenyképesebbé tette a gazdaságot. Ezek nyomán
nagyon nehezen tudná megmagyarázni az Európai Bizottság, ha nem engedné ki
hazánkat a túlzottdeficit-eljárás hatálya alól. Magyarország nem hitelt kért,
az IMF elővigyázatossági hitelmegállapodást nem akar kötni velünk“. (Vagyis:
„minden követelésnek megfelelt a kormány, jutalma, hogy hazánk második azok
sorában, amelyek a befizetettnél nagyobb segítséget kapnak – mégha ez jóval kevesebb is a korábbinál.
Nincs szükség az IMF biztonsági hálójára“).
S Magyarországon hány éve is vannak befagyasztva a köztisztisztviselői
bérek? Mióta tart a lefelé tartó bérspirál? A Fidesz nem saját kútfejéből veszi
a munkatörvénykönyv teljes felborítását, hát ugyanez folyik minden uniós
államban. Hozzátartozik ahhoz, hogy megfelelő tartaléksereg álljon
rendelkezésre és a még dolgozók féltsék helyüket, ne is merjenek tiltakozni!
Magyarországon is 20 év óta csökkentik a
munkáltatói terheket, kedvezményezik a
multikat, tőkésitik fel a bankokat – így „borult” fel a költségvetés, így lett hiányos, így
kellett kölcsönhöz nyúlni, így kell, hogy a munka, a lakosság terheit növeljék
minden eszközzel (ahogyan az EU összes országában). Mindezért „az elmúlt
harminc évben domináló neoliberális gazdaságpolitika okolható s annak
éllovasai: az IMF a többi nemzetközi intézménnyel. Az IMF és kinyújtott csápja,
az EU «nem diktálja, hogy mennyi legyen a növekedés, vagy mennyi legyen
Magyarország költségvetési kiadása». Csak figyelmeztet «a fiskális fegyelemre»,
a «megkezdett és tervezett reformok folytatására», csak «javaslatokat» tesz a költségvetési
«egyensùlyra», annak öszes megszorítására, kiadásának drasztikus csökkentésére,
a szociális juttatások lefaragására, az eddigi vívmányok megszüntetésére, az
adók és az árak emelésére, a bérek befagyasztására, az oktatási, egészségügyi,
közlekedésre szánt összegek csökkentésére, a nyugdíjasok meglopására, a
nagytőke további kedvezményeire, a leszakadó rétegek, az elszegényedő dolgozók
árokparton hagyására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.