Éhségmenet

Sokan csalódottok vagytok.
Pedig inkább a tanulságot kellene levonni abból, miért nem lett az éhségmenetből valódi mozgalom. A «ségyelld magad, Budapest! »  és a «most szakadt ketté az ország» helyett próbáljuk meg elemezni, hogy miért történt igy. Miért nem lett «sikertörténet»? - én csak néhány - szerintem - alapvető okot mondok, meg kell vitatni, biztosan ki tudjátok egésziteni.

Az alaphelyzet: a volt állampárt levezényelte a magyar gazdaság leginkább külföldi multik kezébe átjátszását (rendszerváltás), utódja 12 éves kormányzásának következtében felelős azért, hogy 3-4 millio ember a szegénységi szintre, sőt alá került. Semmilyen jelét nem mutatja, hogy ezen változtatni akarna, sőt, megerősiti kötődését a nemzetközi tőkéhez, amely minden országban ugyanezt a politikát folytatja. (A magyarországi gondok nem speciálisan magyar problémák, azok a globális válságban az általános támadás részét képezik az EU intézményén keresztül : mindenhol próbálkozik a kollektív jellegű vívmányok megsemmisítésével, ennek érdekében a társadalom atomizálással, az osztály megosztásával, szétdarabolásával.)

A szervezés: ugyanennek a pártnak néhány tagja «felvállalta» a menet szponzolizálását. A hiba az, hogy a menet ezt elfogadta; meg sem próbálta kiterjeszteni mozgalmát, bevonni a dolgozókat szervezeteikkel együtt (holott más rétegekben is nő a kézzel foghato elégedetlenség !), ezzel saját magát szigetelte el. (Látjuk a facebookos szerveződés hátulütőjét is: 10 ezer ember meglájkolta – de ez nem jelent erőt, csak laza szimpátiát…)  Olyan követelések születtek, amelyek csak a jelenlegi hatalom felcserélésére irányulnak, de megmaradtak a rendszer, az eu-integrációs keretekben (tehát éppen azonban, amelyek idáig vezettek). Világosan látni és láttatni kell, hogy ellenforradalmi jellegű a mai politikai osztály teljes skálája (a kormány és ellenzéke). 

A jövőre nézve: a nagy társadalmi mozgalmak nem úgy születnek, hogy egy csapat magas öntudatú ember kimegy a barikádokra… A háttérben ott kell legyen a nagy többség támogatása, egyetértése, annak érdekeit kell képviselje (a kormány fel is ismerte a menet hibáit, nem is hátrált egy tapodtat sem…). Az a valóságos mozgalom, azt kell segíteni, amelyben a tömegek ösztönösen maguk keresik a politikai megoldást (az osztályharc gyakorlatában), de függetlenséggel, megfelelő vezetéssel rendelkeznek. Persze, ezek elérése nem egyszerű – de a hasonló csalódások elkerüléséhez csak ez az út vezet.