Olasz lecke? Nem csak…
Azt, hogy Monti kudarcában az olasz választások
az Europai Unió elvetését tükrözik, minden hírmagyarázó
kiemelte.
De ennél több történt:
ez előre eltervezett forgatókönyv — mely
szerint a «baloldalnak» kell a brüsszeli dikátumokat folytatni — nem valósulhat meg.
Olaszország kormányozhatatlan ebben a felállásban, innen ered a piacok, a kormányok,
az EU nyugtalansága.
A
Demokrata Párt vezetője (az olasz kommunista párt távoli örököse) kikelt Beppe
Grillo ellen: «az euróval, az Európai
Unióval szemben nyilatkozik, hát ez szélsőjobboldali politika».
Képzeljük
el, ha minden olyan párt, amely történelmileg a munkásosztályban gyökerezik, a
dolgozók érdekeinek megfelelően EU-ellenes kampányt folytatott volna, vajon Grillo kapott volna 25 %-ot? Élvezne-e ekkor népszerűséget Grillo pártja,
ha támogatta volna az Európai Uniót?
Ezt
mondja egy kommentátor a France Info-n: «Nyilvánvaló,
hogy ez a szigorításokkal szembeni ellenszavazatok összességét jelenti. Mennyi ideig
tarthat még, a következő olasz kormány is folytatja ezt a politikát? Biztos,
hogy Európában érthető okokból köteles
lesz ezt tenni, de ma már
lehetetlen tovább folytatni úgy téve, mintha a népesség elfogadná. Madridban a
hétvégén is milliók tüntettek, Görögország pedig robbanáskész. Mikor következik
be Franciaországban? Az olasz lecke nem csak Olaszországnak szól. Európának. Társadalmi
válság, politikai válság, megoldási válság Olaszországban, megoldási válság
Európában».
Mialatt
Hollande-Ayrault kormánya «stabilitási programját» készíti, amit az EU-nak be kell nyújtania, bejelentette, hogy a nyugdíjaknak, a társadalombiztosításnak, a családi
pótlékoknak hozzá kell járulniuk a deficit lefaragásához; a munkanélküliség rekordokat
dönt, az ország elmerül a prekaritásban… A rádió nem is kérdőjelezi meg a szociális
robbanást, csak annak dátumáról teszi fel a kérdést: «Mikor következik be
Franciaországban?»
Vitális kérdés a
munkásosztály sorainak egysége az EU programjaival szemben. Döntő támpont ehhez
a CGT és a CGT-FO szakszervezeti tömörülések márc. 5-re szóló felhívása a munkáltatókkal
kötött egyezség elleni mozgósítás.
Az olasz leckén túl
sürgőssé vált olyan munkáspárt megerősítése, amely ellenáll az EU rohamainak,
az azzal való szakítást követeli, az összes megszorításos politika elvetését
- jöjjön az jobbról vagy balról.
Pártunk
ebben az irányban halad. Ebben a szellemben tartjuk 4. nyílt kongresszusunk előkészületeit,
naggyűléseinket és vitáinkat.
Az
EU – az új szerződés értelmében – eljárást indít Franciaország ellen
Ápr. 30-ig ki kell munkálnia a kormánynak egy egész sorozat kiegészítő megszorító intézkedést, be kell mutatnia Brüsszelnek a «strukturális reformok» programját.
Pedig már eddig is ez a kormány döntött arról, hogy 2,5 milliád euróval csökkenti a családi pótlékokat, 3 milliárddal a helyhatóságok támogatását, és a harmadik évben is folytatja a tisztviselők bérbefagyasztását…
De az EU-nak ez sem
elég, soha nem elég.
Most
«strukturális
reformokat» akar, vagyis az 1945-ben létrehozott, szolidaritáson
alapuló szociális ellátórendszernek, a társadalombiztosításnak a teljes lebontását,
a nyugdíjrendszerét, a munkatörvénykönyvét!
A
kormány máris elkezdte ezeket a «strukturális
reformokat » a Peillon
törvénytervezettel, amely az iskolarendszert célozza szétverni, s amely ellen a
közelmúltban pedagógussztrájkok és tüntetések zajlottak.Ugyanígy a kormány a munkáltatókkal kötött szerződést ki akarja terjeszteni, ez tenné általánossá a rugalmas munkavégzést, a munkatörvénykönyv megsemmisítését, amely ellen két nagy szakszervezeti tömörülés tiltakozik márc. 5-én.
Hogyan lehet leállítani ezt a kormányt, amely teljes mértékben aláveti az országot az Európai Unió szigorítási politikájának?
Vitassuk meg együtt.
(a POI széles körben terjesztett röplapja)
(a POI széles körben terjesztett röplapja)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.