Nemzetközi információk

Nemzetközi információk

Dolgozók és Népek Nemzetközi Egyetértése

111.sz. (480) –2013.febr.8.

 

 

Németország

 

A berlini tanácskozás másnapján

 

Jan. 26-án Berlinben 100 résztvevővel munkáskonferencia zajlott. 28 társunk szólalt fel, megválasztottuk a tarragonai munkástanácskozás delegációját is.

 

Interjú Gotthard Krupp-pal, a Ver.di berlini vezetésének tagjával, az SPD tartományi munkásbizottsága vezetőségi tagjával.

 

-         Jan. 26-án te elnököltél az országos munkástanácskozáson Berlinben. Mi volt a cél?

-         A résztvevő aktivisták közös jellemzője: az Agendának hívott, a munka általános deregularizációja elleni harc. Még  Schröder kezdeményezte; azt a politikát jelenti, amelyet a pénzügyi tőke akar az összes európai népre és dolgozóra kényszeríteni azzal az ürüggyel, hogy a globális fejlődéshez kell igazodni és a versenyképességet fokozni. Ennek a politikának az árát a dolgozóknak kell megfizetni, s ezt súlyosbítják még a szigorítási politika, a közszolgáltatások, az oktatás, egészségügy privatizációja, a települési önkormányzatokkal szembeni támadások. Az egyetemek, iskolák, óvodák drámai alulfinanszírozás áldozatai. A befektetések késedelme a kórházakban 50 milliárd eurós. A 67 éves nyugdíjkorhatár a nyugdíjasok szegénységi hullámát fogja növelni és 8 millió dolgozót nyomorúságos bérekre vagy elbocsátásra ítél. Ez a mérlege ennek a politikának. Az adósságcsökkentés kötelezettsége az SPD-CDU nagykoalíció alatt 2009-ben Peer Steinbrück (az SPD 2013-as elnökjelöltje) kidolgozásával került az alkotmányba. A jan. 1-vel életbelépett TSCG-vel (az új európai szerződés, GPUSKK) még egy új eszköz született, hogy a Schröder indította offenzíva folytatódjék.

 

–        Milyen akadályok állnak a dolgozóknak szervezeteikkel együttes ellenállása előtt?

 

–        Ugyanez a kérdés európaszerte! Két ellentétes vonal áll szemben, ahogy spanyol társaink is megfogalmazták tarragonai meghívásukban. Az egyik a dolgozók millióinak harci akarata a szigorítási programok és a deregularizáció ellen, mely a szakszervezeti vezetést általános sztrájkfelhívásra szorította pl. Görög-, Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban.  A másik a szakszervezeti vezetésé, amely meghajlik a trojka diktátumai előtt, korrekciókról «tárgyal» a kormányokkal és munkáltatókkal, hogy ezeket a diktátumokat úgymond «társadalmilag elviselhetővé» tegye. Németországban már megtapasztaltuk az Agenda politikájának egész időszaka alatt mindkét vonalat. A múlt év tavaszán a közszolgáltatási és az ipari dolgozók szakszervezeteikkel hatalmas sztrájkokban mozdultak meg, sikerült a szakszervezeti vezetést magukkal vonni és lényeges emeléseket elérni. De a szakszervezeti vezetés mégis elérte, hogy a legalacsonyabb bérek 200 eurós emelésének követelése elmaradjon és a fémipari konvenció rugalmassági elemei elfogadásra kerüljenek. Ugyanakkor teljes szektorokat érintett ez a szakszervezeti küzdelem, százával voltak helyi sztrájkok a deregularizáció és a prekaritásos szerződések, a kiszervezések ellen,  a kollektív szerződésekért, mint pl. a berlini S-Bahn sztrájkja.

 

-         A General Motors bezárja az Opelt, más üzemeiben elbocsát és csökkenti a béreket. Az egyetlen dolog, amit tenni lehet, hogy «társadalmilag elviselhetővé» tenni?

 

-         Biztosan nem! A legközelebbi kollektív tárgyalások a tavalyinál sokkal több konfliktust jeleznek már most. A Ver.di (közszolgáltatási szakszervezet) 6,5 %-os emelést követel a tartományi alkalmazottak számára, ez pedig éles ellentétben áll az adósságcsökkentési politikával és a fiskális paktummal, amelyek a reálbérek csökkentéséhez vezetnek. A munkáltatói szervezetek elnöke, Dieter Hundt élesen elutasítja a bérköveteléseket és «rugalmas, differenciált és a termelékenységre orientál  bérpolitikát» reklamál. Pedig a szövetségi kormány szakértői tanácsa elnöke, Wolfgang Franz kimutatta, hogy egy ilyen szerény bérnövekedés mozgási tere kb. 2 %.  Van-e akkor más út, mint a harc és a szakszervezetek szervezte sztrájk, hogy legitim követeléseinket elérjük?

 

–        A Bundestag parlamenti választásai előtt vagyunk. Milyen politikai megoldás kínálkozik?

 

–        Az Agenda annyi brutális éve után a Merkel-kormány ismét szigorú költségvetési megszorításokat jelentene be a köz- és szociális szolgáltatásban, mintegy előlegként a bankok megmentése milliárdjaihoz, de muszáj lesz elhalasztania a szeptemberi választások utánra. Tagadják ugyan, de meg kellett szűrniük a választások utánra bevezetendő gazdasági program elemeit is. Ezek között szerepel az egészségügy újabb 10 milliárdos lecsapolása, a jövedelemadó emelése, a nyugdíjkorhatár 67 évre tolása, az előnyugdíjak 6,7 %-os csökkentése, az özvegyi nyugdíjak kisebbítése, a szociális kiadásokban újabb vágások... Merkelnek ahhoz, hogy a Bundestagon átverje az adósságcsökkentés és a versenyképesség dupla diktátumát,  soha nem volt ekkora szüksége az SPD vezetése támogatására.

 

-         Alsó-Szászországban választások voltak, a választók többsége és az SPD választási bázisa újból őszinte nemet mond minden pártra, amely ezt a politikát elfogadja …

 

-         Az SPD 32,6 %-kal 1947 óta a második legrosszabb eredményt érte el és potenciális szavazói közül sokan visszavonultak. A választók azt akarják, hogy vége legyen a CDU-SPD védelmezte Agendának, radikális politikai változást akarnak. De milyen politikai perspektíváik vannak? Ezen körülmények között hogyan lehetne megérteni a szakszervezetek vezetését, amelyek Merkelhez és Steinbrückhöz fordulnak „társadalmilag elfogadható” korrigálásért? A dolgozók harcban állnak munkahelyük védelmében, a deregularizáció ellen, a költségvetési csökkentésekkel szemben, és nem osztják vezetésük álláspontját! Figyelem, ahogy Franciaországban François Hollande, mint azelőtt Sarkozy, Schröderként viselkedik, a kormányt, a munkáltatókat és a szakszervezeteket akarja asszociálni egy szövetségben, hogy a munkaerőpiacot rugalmasabbá tegye. Persze ezzel együtt az elbocsátásokat megkönnyíteni és az időleges munkát bátorítani! Figyelem a két nagy szakszervezeti tömörülést, a CGT-t és az FO-t. Visszautasították aláírásukat erre a szövetségre. Szeretnénk egy levelet írni kollégáinknak, hogy megmondjuk, a mi különleges tapasztalatunkból azt lehet levonni, hogy a szakszervezetetek függetlensége központi kérdés. A CGT-nek és a FO-nak a dolgozók és szakszervezeti tagok nyomására hozott állásfoglalása szintén fontos jel a német és európai dolgozók és szakszervezeti kollégák számára.

Széles vita követi majd ezt a találkozót, melynek konklúzióit Tarragonába magunkkal visszük.

 

Algéria

 

El a kezekkel Algériától!

 

A Fraternité! 2013 januári 47-es számából

 

   Louisa Hanoune

 

Még egy hét sem telt el a francia intervenció kezdete óta Maliban, az In Amenasban található Tiguentourine gázmező nagyszabású terrorista túszejtés helyszínévé vált.

 

Az In Amenas kiválasztása – berendezései megsemmisítésén túl – arra irányult, hogy a különböző hatalmaknak a túszok megmentése ürügyet szolgáltasson országunkban a beavatkozásra, ideértve a katonait is. Az amerikai adminisztráció egycsapásra jelezte, hogy 1200 olaszországi tengerésze készen áll, hogy az algériai hatóságok beleegyezésével In Amenas-ba menjen.

 

A másik cél pedig Algéria bevonása a mali intervencióba – a francia elnök azt nyilatkozta, hogy «ez a terrorista hadművelet kimutatja, Algériának jobban be kell avatkoznia Maliban». A francia beavatkozást támogató amerikai adminisztráció kapacitálta a francia hadsereg visszavonását, hogy helyét az algériai hadsereg vegye át.

 

Algériát egész sereg külső fenyegetés, zsarolás és nyomás érte az ANP (Nemzeti Népi Hadsereg) támadása előtt és alatt, hogy tárgyaljon a terroristákkal.

 

Obama a terorrista hadművelet egyedüli előnyére bejelentette szándékát, hogy kiterjeszti Észak-Afrikára a «terrorizmus elleni küzdelmet». A NATO 2011-es líbiai háborúja kinyitotta Pandora szelencéjét, a francia beavatkozás a törzsi ellentéteket (feketék, tuaregek, arabok) újjáéleszti,  a folyamat megindult.

 

Abdelmalek Sellal miniszterelnök kijelentette, hogy az ANP nem vesz részt a mali háborúban, nem fogad idegen csapatokat Algéria földjén, nem teszi lehetővé szuverenitása és integritása megsértését. Ez a védekező állásfoglalás a nemzeti szolidaritás hirtelen feléledését jelenti, a nemzet védelmét különösen a fiatalok között az amerikai és francia imperialista erők ellen, amelyek Algériát második Pakisztánná akarják tenni, kerül. amibe kerül.

 

A francia csapatok Észak-Maliban a dél-algériai határok felé nyomják a terroristákat, a Pentagon pedig az Africomnak a szomszédos Nigériában felállítandó bázisa tervét fontolgatja. Az országos sajtó felfedte, hogy a tiguentourine-i terroristák kommunikációs eszközei megegyeznek azokkal, amelyeket Katar szállított a szíriai «fegyveres ellenzéknek» és a «líbiai felkelőknek».

 

Túlzás-e, hogy 2011 januárja óta a nemzeti szuverenitást tesszük a helyzet kulcskérdésévé?

 

A kongresszusi képviselők előtt Hillary Clinton cinikusan emlékeztetett arra, hogy az «Al-Kaida amerikai termék», hogy «az amerikai kormány importálta a szaud-arábiai szélsőségeseket» és a pakisztáni gyalázatos helyzetért is ez a felelős (aknák, bombák, terrorizmus, stb.).

 

Ezek a tények. Bizonyítják, hogy az amerikai Nagy-Közép-Kelet tervének megvalósítása folyik a nemzetek szétveréséért. Országunk ennek fő céltáblája: a nemzetet őrző ellenállás megtörése azért, hogy igája alá hajtsa az egész régiót.

 

Senki számára nem titok: a válságba került francia állam beavatkozik Maliban, hogy Mali és Niger urániumát, aranyát és kőolaját  megkaparintsa. Ezzel a céllal szervezi a francia katonai beavatkozás Mali felosztását, melyet már megígért a vele együttműködő MNLA-nak («Azawad felszabadításának nemzeti mozgalma»).

 

Tudni kell, hogy Észak-Mali földrajzi folytatása Algéria ásványi kincsekben gazdag déli része.

 

A szociális prekaritástól, a nemzeti tragédia lapjainak lezáratlanságától, a demokrácia-deficittől törékeny belső front megerősítése most a legsürgősebb feladat. Az állam ellenállása nem lehet hosszantartó, ha nem támaszkodik népi mobilizációra, amely kötelezi azt reszortja megerősítésére. Ez a nemzet megőrzésének kérdése.

 

A teljes riadókészültségben álló Parti des travailleurs («Dolgozók Pártja») az UGTA szakszervezeti tömörüléssel nem kíméli magát ennek a mozgósításnak segítésében. Sürgősségi konferenciájának második ülésszakára készül – a megszálló rablóháborúk, a külső beavatkozás ellen, a nemzetek szuverenitása és integritása védelmében.

 

Le az imperialista háborúval!

El a kezekkel Algériától!

 

2013.jan.30.

 

BURUNDI

 

 

« TWUNGURUNANI »Dolgozók és Demokrácia Pártja

Kommüniké

 

Bujumbura központi piaca jan. 27-én hamuvá lett, hiába próbálta eloltani a tüzet a polgári védelem – nem volt megfelelő felszerelése, hozzáférése, mivel annak belső terét teljesen elfoglalták a bérbe adott standok.

A kiskereskedőknek címzett szolidaritási üzenetekben nincs hiány. De felmerül egy kérdés: mi az oka annak, hogy ezt az infrastrukturális típust annyi pusztítás éri? Ugyanez volt Gitegában, Ngoziban, Kayanzában, Bururiban, Kamengében, Jabében… Ezeken a piacokon azóta van tűzvész, amióta privatizálták azokat és a biztonsági előírásokra már nem figyelnek.

A Parti des Travailleurs et de la Démocratie PTD - TWUNGURUNANI – úgy  találja, hogy a kormánynak sürgősen cselekednie kell:

• a nyilvános infrastrukturális intézmények biztonsági körülményeinek felülvizsgálata és helyreállítása,

• ezek újraállamosítása,

• a kiskereskedők kártalanítása,

• a kistermelőknek nyújtandó nulla kamatszázalékos kölcsön tárgyában.

 

Bujumbura, 2013. jan. 31.

Paul NKUNZIMANA, PTD-elnök

 

 

Kapcsolat

Informations internationales

Entente internationale des travailleurs et des peuples

87, rue du Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France

Tél : (33 1) 48 01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com

 

Directeur de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G 82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470 Saint-Rémy-lès-Chevreuse