Dolgozók és Népek Nemzetközi
Egyetértése
111.sz. (480) –2013.febr.8.
Németország
A berlini tanácskozás másnapján
Jan. 26-án Berlinben 100 résztvevővel
munkáskonferencia zajlott. 28 társunk szólalt fel, megválasztottuk a tarragonai
munkástanácskozás delegációját is.
Interjú Gotthard Krupp-pal, a Ver.di berlini vezetésének
tagjával, az SPD tartományi munkásbizottsága vezetőségi tagjával.
-
Jan. 26-án te
elnököltél az országos munkástanácskozáson Berlinben. Mi volt a cél?
-
A
résztvevő aktivisták közös jellemzője: az Agendának hívott, a munka általános
deregularizációja elleni harc. Még
Schröder kezdeményezte; azt a politikát jelenti, amelyet a pénzügyi tőke
akar az összes európai népre és dolgozóra kényszeríteni azzal az ürüggyel, hogy
a globális fejlődéshez kell igazodni és a versenyképességet fokozni. Ennek a
politikának az árát a dolgozóknak kell megfizetni, s ezt súlyosbítják még a
szigorítási politika, a közszolgáltatások, az oktatás, egészségügy
privatizációja, a települési önkormányzatokkal szembeni támadások. Az
egyetemek, iskolák, óvodák drámai alulfinanszírozás áldozatai. A befektetések
késedelme a kórházakban 50 milliárd eurós. A 67 éves nyugdíjkorhatár a
nyugdíjasok szegénységi hullámát fogja növelni és 8 millió dolgozót
nyomorúságos bérekre vagy elbocsátásra ítél. Ez a mérlege ennek a politikának.
Az adósságcsökkentés kötelezettsége az SPD-CDU nagykoalíció alatt 2009-ben Peer
Steinbrück (az SPD 2013-as elnökjelöltje) kidolgozásával került az alkotmányba.
A jan. 1-vel életbelépett TSCG-vel (az új európai szerződés, GPUSKK) még egy új
eszköz született, hogy a Schröder indította offenzíva folytatódjék.
–
Milyen akadályok
állnak a dolgozóknak szervezeteikkel együttes ellenállása előtt?
–
Ugyanez
a kérdés európaszerte! Két ellentétes vonal áll szemben, ahogy spanyol társaink
is megfogalmazták tarragonai meghívásukban. Az egyik a dolgozók millióinak
harci akarata a szigorítási programok és a deregularizáció ellen, mely a
szakszervezeti vezetést általános sztrájkfelhívásra szorította pl. Görög-,
Spanyolországban, Portugáliában, Olaszországban. A másik a szakszervezeti vezetésé, amely
meghajlik a trojka diktátumai előtt, korrekciókról «tárgyal» a kormányokkal és
munkáltatókkal, hogy ezeket a diktátumokat úgymond «társadalmilag
elviselhetővé» tegye. Németországban már megtapasztaltuk az Agenda
politikájának egész időszaka alatt mindkét vonalat. A múlt év tavaszán a közszolgáltatási
és az ipari dolgozók szakszervezeteikkel hatalmas sztrájkokban mozdultak meg,
sikerült a szakszervezeti vezetést magukkal vonni és lényeges emeléseket
elérni. De a szakszervezeti vezetés mégis elérte, hogy a legalacsonyabb bérek
200 eurós emelésének követelése elmaradjon és a fémipari konvenció rugalmassági
elemei elfogadásra kerüljenek. Ugyanakkor teljes szektorokat érintett ez a
szakszervezeti küzdelem, százával voltak helyi sztrájkok a deregularizáció és a
prekaritásos szerződések, a kiszervezések ellen, a kollektív szerződésekért, mint pl. a
berlini S-Bahn sztrájkja.
-
A General Motors
bezárja az Opelt, más üzemeiben elbocsát és csökkenti a béreket. Az egyetlen
dolog, amit tenni lehet, hogy «társadalmilag elviselhetővé» tenni?
-
Biztosan
nem! A legközelebbi kollektív tárgyalások a tavalyinál sokkal több konfliktust
jeleznek már most. A Ver.di (közszolgáltatási szakszervezet) 6,5 %-os emelést
követel a tartományi alkalmazottak számára, ez pedig éles ellentétben áll az
adósságcsökkentési politikával és a fiskális paktummal, amelyek a reálbérek
csökkentéséhez vezetnek. A munkáltatói szervezetek elnöke, Dieter Hundt élesen
elutasítja a bérköveteléseket és «rugalmas,
differenciált és a termelékenységre orientál
bérpolitikát» reklamál.
Pedig a szövetségi kormány szakértői tanácsa elnöke, Wolfgang Franz kimutatta,
hogy egy ilyen szerény bérnövekedés mozgási tere kb. 2 %. Van-e akkor más út, mint a harc és a
szakszervezetek szervezte sztrájk, hogy legitim követeléseinket elérjük?
–
A Bundestag
parlamenti választásai előtt vagyunk. Milyen politikai megoldás kínálkozik?
–
Az
Agenda annyi brutális éve után a Merkel-kormány ismét szigorú költségvetési
megszorításokat jelentene be a köz- és szociális
szolgáltatásban, mintegy
előlegként a bankok megmentése milliárdjaihoz, de muszáj lesz elhalasztania a
szeptemberi választások utánra. Tagadják ugyan, de meg kellett szűrniük a
választások utánra bevezetendő gazdasági program elemeit is. Ezek között
szerepel az egészségügy újabb 10 milliárdos lecsapolása, a jövedelemadó
emelése, a nyugdíjkorhatár
67 évre tolása, az előnyugdíjak 6,7 %-os
csökkentése, az özvegyi nyugdíjak kisebbítése, a szociális kiadásokban újabb
vágások... Merkelnek ahhoz, hogy a Bundestagon átverje az adósságcsökkentés és
a versenyképesség dupla diktátumát, soha
nem volt ekkora szüksége az SPD vezetése támogatására.
-
Alsó-Szászországban
választások voltak, a választók többsége és az SPD választási bázisa újból
őszinte nemet mond minden pártra, amely ezt a politikát elfogadja …
-
Az
SPD 32,6 %-kal 1947 óta a második legrosszabb eredményt érte el és potenciális
szavazói közül sokan visszavonultak. A választók azt akarják, hogy vége legyen
a CDU-SPD védelmezte Agendának, radikális politikai változást akarnak. De
milyen politikai perspektíváik vannak? Ezen
körülmények között hogyan lehetne megérteni a szakszervezetek vezetését,
amelyek Merkelhez és Steinbrückhöz fordulnak „társadalmilag elfogadható”
korrigálásért? A dolgozók harcban állnak munkahelyük védelmében, a
deregularizáció ellen, a költségvetési csökkentésekkel szemben, és nem osztják
vezetésük álláspontját! Figyelem, ahogy Franciaországban François
Hollande, mint azelőtt Sarkozy, Schröderként viselkedik, a kormányt, a
munkáltatókat és a szakszervezeteket akarja asszociálni egy szövetségben, hogy
a munkaerőpiacot rugalmasabbá tegye. Persze ezzel együtt az elbocsátásokat
megkönnyíteni és az időleges munkát bátorítani! Figyelem a két
nagy szakszervezeti tömörülést, a CGT-t és az FO-t. Visszautasították
aláírásukat erre a szövetségre. Szeretnénk egy levelet írni kollégáinknak, hogy
megmondjuk, a mi különleges tapasztalatunkból azt lehet levonni, hogy a
szakszervezetetek függetlensége központi kérdés. A CGT-nek és a
FO-nak a dolgozók és szakszervezeti tagok nyomására hozott állásfoglalása
szintén fontos jel a német és európai dolgozók és szakszervezeti kollégák
számára.
Széles vita
követi majd ezt a találkozót, melynek konklúzióit Tarragonába magunkkal
visszük.
Algéria
El a kezekkel Algériától!
A
Fraternité! 2013 januári 47-es számából
Még egy hét sem telt el a francia
intervenció kezdete óta Maliban, az In Amenasban található Tiguentourine
gázmező nagyszabású terrorista túszejtés helyszínévé vált.
Az In Amenas kiválasztása – berendezései
megsemmisítésén túl – arra irányult, hogy a különböző hatalmaknak a túszok
megmentése ürügyet szolgáltasson országunkban a beavatkozásra, ideértve a
katonait is. Az amerikai adminisztráció egycsapásra jelezte, hogy 1200
olaszországi tengerésze készen áll, hogy az algériai hatóságok beleegyezésével
In Amenas-ba menjen.
A másik cél pedig Algéria bevonása a
mali intervencióba – a francia elnök azt nyilatkozta, hogy «ez a terrorista hadművelet kimutatja, Algériának jobban be kell
avatkoznia Maliban». A francia beavatkozást támogató amerikai adminisztráció
kapacitálta a francia hadsereg visszavonását, hogy helyét az algériai hadsereg
vegye át.
Algériát egész sereg külső fenyegetés,
zsarolás és nyomás érte az ANP (Nemzeti Népi Hadsereg) támadása előtt és alatt,
hogy tárgyaljon a terroristákkal.
Obama a terorrista hadművelet egyedüli
előnyére bejelentette szándékát, hogy kiterjeszti Észak-Afrikára
a «terrorizmus elleni küzdelmet». A
NATO 2011-es líbiai háborúja kinyitotta Pandora szelencéjét, a francia
beavatkozás a törzsi ellentéteket (feketék, tuaregek, arabok) újjáéleszti, a folyamat megindult.
Abdelmalek Sellal miniszterelnök
kijelentette, hogy az ANP nem vesz részt a mali háborúban, nem fogad idegen
csapatokat Algéria földjén, nem teszi lehetővé szuverenitása és integritása
megsértését. Ez a védekező állásfoglalás a nemzeti szolidaritás hirtelen
feléledését jelenti, a nemzet védelmét különösen a fiatalok között az amerikai
és francia imperialista erők ellen, amelyek Algériát második Pakisztánná
akarják tenni, kerül. amibe kerül.
A francia csapatok Észak-Maliban
a dél-algériai határok felé nyomják a terroristákat, a Pentagon pedig az
Africomnak a szomszédos Nigériában felállítandó bázisa tervét fontolgatja. Az
országos sajtó felfedte, hogy a tiguentourine-i terroristák kommunikációs
eszközei megegyeznek azokkal, amelyeket Katar szállított a szíriai «fegyveres
ellenzéknek» és a «líbiai felkelőknek».
Túlzás-e, hogy 2011 januárja óta a
nemzeti szuverenitást tesszük a helyzet kulcskérdésévé?
A kongresszusi képviselők előtt Hillary
Clinton cinikusan emlékeztetett arra, hogy az «Al-Kaida amerikai termék», hogy «az
amerikai kormány importálta a szaud-arábiai szélsőségeseket» és a
pakisztáni gyalázatos helyzetért is ez a felelős (aknák, bombák, terrorizmus,
stb.).
Ezek a tények. Bizonyítják, hogy az amerikai
Nagy-Közép-Kelet tervének megvalósítása folyik a nemzetek szétveréséért.
Országunk ennek fő céltáblája: a nemzetet őrző ellenállás megtörése azért, hogy
igája alá hajtsa az egész régiót.
Senki számára nem titok: a válságba
került francia állam beavatkozik Maliban, hogy Mali és Niger urániumát, aranyát
és kőolaját megkaparintsa. Ezzel a
céllal szervezi a francia katonai beavatkozás Mali felosztását, melyet már
megígért a vele együttműködő MNLA-nak («Azawad felszabadításának nemzeti
mozgalma»).
Tudni kell, hogy Észak-Mali földrajzi
folytatása Algéria ásványi kincsekben gazdag déli része.
A szociális prekaritástól, a nemzeti
tragédia lapjainak lezáratlanságától, a demokrácia-deficittől törékeny belső
front megerősítése most a legsürgősebb feladat. Az állam ellenállása nem lehet
hosszantartó, ha nem támaszkodik népi mobilizációra, amely kötelezi azt
reszortja megerősítésére. Ez a nemzet megőrzésének kérdése.
A teljes riadókészültségben álló Parti
des travailleurs («Dolgozók Pártja») az UGTA szakszervezeti tömörüléssel nem
kíméli magát ennek a mozgósításnak segítésében. Sürgősségi konferenciájának
második ülésszakára készül – a megszálló rablóháborúk, a külső beavatkozás
ellen, a nemzetek szuverenitása és integritása védelmében.
Le az imperialista háborúval!
El a kezekkel Algériától!
2013.jan.30.
BURUNDI
« TWUNGURUNANI »Dolgozók és Demokrácia Pártja
Kommüniké
Bujumbura központi piaca jan. 27-én hamuvá lett,
hiába próbálta eloltani a tüzet a polgári védelem – nem volt megfelelő
felszerelése, hozzáférése, mivel annak belső terét teljesen elfoglalták a bérbe
adott standok.
A kiskereskedőknek címzett szolidaritási üzenetekben
nincs hiány. De felmerül egy kérdés: mi az oka annak, hogy ezt az
infrastrukturális típust annyi pusztítás éri? Ugyanez volt Gitegában, Ngoziban,
Kayanzában, Bururiban, Kamengében, Jabében… Ezeken a piacokon azóta van
tűzvész, amióta privatizálták azokat és a biztonsági előírásokra már nem
figyelnek.
A Parti des Travailleurs et de la Démocratie PTD -
TWUNGURUNANI – úgy találja, hogy a
kormánynak sürgősen cselekednie kell:
• a nyilvános infrastrukturális intézmények
biztonsági körülményeinek felülvizsgálata és helyreállítása,
• ezek újraállamosítása,
• a kiskereskedők kártalanítása,
• a kistermelőknek nyújtandó nulla kamatszázalékos
kölcsön tárgyában.
Bujumbura, 2013. jan. 31.
Paul NKUNZIMANA, PTD-elnök
Kapcsolat
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470
Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.