Munkás Hírlap

Munkás Hírlap

Nemzetközi munkásmozgalmi információk – 13. sz.

 2013. január-február

 

2 évvel ezelőtt Tunéziában a munkások, diákok, fiatalok tízezrével tüntettek és elzavarták Ben Alit, a korrupt «szocialista» kormányfőt, az IMF és az Európai Unió szolgálóját, aki az országot alávetette ezek igényeinek. Munkásbizottságokat szerveztek szerte az országban, összállították követeléseiket, a nagy szakszervezeti tömörüléshez, az UGTT-hez fordultak…

A nép követelésein alapuló szuverén alkotmányozó nemzetgyűlés  nyomán koalíciós kormány alakult.  Az Európai Unió, az USA és a szocialisták irányításával úgymond a demokrácia nevében, a diktatúra ellen, líbiai fegyvereik árnyékában és visszacsempészték a múlt erőit az Ennahda «moderált iszlám-köntösébe» bújtatva.

Ugyanez a forradalom kopogtat Európa ajtaján is.                                 

Európa a romok felé menetel a trojka (az Európai Unió, az IMF, az Európai Központi Bank) csapásai következtében, amely minden kormánytól megköveteli, jobboldalitól és baloldaltól, a bérek, nyugdíjak csökkentését… az «akadályozatlan» szabadverseny, a privatizációk nevében, s teszi ki a magántulajdon kénye-kedvére a közszolgáltatásokat, kórházakat, iskolákat, egyetemeket, közlekedést.

De Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban, Nagy-Britanniában és másutt dolgozók milliói keresik a kivezető utat a programokkal szemben. Tüntetések, általános sztrájkok mindenfelé. Jelszavaik egyértelműek: «Ki a trojkával! A kormánnyal is vele együtt!». A szakszervezeti vezetés megsokszorozta a tiltakozásokat, de  csak szétforgácsoltan – egyedül Athénben 15 általános sztrájk egy év alatt! A szervezett tagság ezt akarja, nem a sok, de csekély eredményt hozó demonstrációt. S amikor Madridban és Barcelonában 2 millió dolgozó tüntetett a kormány lemondásáért, a vezetés azt javasolja, hogy kérjék a kormánytól azt a népszavazást, amely el tudná azt zavarni!

Erre született a válasz. A spanyol szakszervezeti felelősök és társaik felhívták az európai dolgozókat a Tarragonában tartandó munkástanácskozásra, ahol meg kell vitatni és meg kell alapozni az egységet az IMF-EU-EKB memorandumai, programjai, strukturális változtatásai ellen, mert ezek katasztrófához vezetnek.

Ma Tuniszban a már sokak által elfojtottnak hitt forradalmi hullám újra fellendült. Százezrek mennek újból az utcákra, dolgozók, diákok – szakszervezetükkel, az UGTT-vel – tüntetve és felkelve Chokri Belaïd meggyilkolása okán. A Demokrata Hazafiak Egyesült Pártja vezetője egyike volt, aki feltárta az EU-val kötött együttműködési szerződés természetét, leleplezte a kormány szervilitását Katarral, Szaud-Arábiával szembeni viselkedésében, rámutatott a szíriai imperialista beavatkozás céljaira.

A nép ismét felkelt a rendszer ellen minden jobboldali és baloldali, iszlám vagy világi párttal szemben egyaránt, amelyek Tunéziát is – mint Egyiptomot - a nagyhatalmak érdekeinek akarják alávetni …

Magyarország is hasonló akrobata teljesítmények színtere.

Emlékezzünk csak. 2012 decemberében Matolcsy miniszter bejelentette az újabb 367 milliárd forintos megszorítást a 2013-as évre. A kiadások «megnyirbálását», vagyis újabb intézkedéseket a közszolgáltatások csökkentésére, a privatizálás folytatására. A kormány célja a «költségvetési hiánynak az Európai Unió által meghatározott keretek között tartása» – milyen messze vagyunk Orbán Viktor függetlenségi nyilatkozataitól…

A következmények nem késtek. Az egyetemekre vonatkozó brutális intézkedések eredménye, hogy 2012-ben 30 ezerrel kevesebben jelentkeztek felsőfokú tanulmányokra, mint egy évvel korábban. Több százezer család nem képes gyermeke(i) tanulmányainak finanszírozására, több tízezer diáknak erején felül munkát kell vállalnia, mégis eladósodik, mire végez. És ha az állam kizárta volna az 53 ezer érettségizőt az iskoláztatási költség vállalásából, ez a szám visszaesett volna 30 ezerre a 2012-es iskolaévben … büntetve különösen a társadalomtudományokat, melyekben csak néhány száz állami hely maradna.

Az olajat a tűzre a  kormány bejelentése tette, hogy ezt a számot, a tandíjmentes helyeket 2013-ben 2/3-ra akarja csökkenteni.

Hivatalos és  «nemhivatalos» szervezeteikkel egységben tömeggyűléseken, a középiskolások küldötteivel együtt demonstráltak, tüntettek a hallgatók az egyetemi városokban, egyetemet, közhivatalt, hidat foglaltak. «Az egyetem a mienk! Viszlát Viktor, viszlát Rózsa!» és a lakosság szolidárisan visszhangozta.

«1./ Követeljük a köz- és felsőoktatás átfogó reformját!

2./ Követeljük, hogy legalább 44.000-en kezdhessék meg állami ösztöndíjas formában felsőfokú tanulmányaikat!

3./ Állítsák le a forráskivonást, kompenzálják az elvonásokat!

4./ Töröljék el a hallgatói szerződést!

5./ Ne korlátozzák az egyetemi autonómiát!

6./ Az átfogó reformnak biztosítania kell, hogy a hátrányos helyzetű családokból is legyen esély bejutni a felsőoktatásba!»

A magyar diákok mozgalma beírta magát minden európai diák általános ellenállási mozgalmába a privatizációs Bolognai folyamat és a tandíj brutális emelése, egész felsőoktatási karok eltűnése ellen – melyet minden kormány alkalmazott, nem csak ma Orbán.                                       

Ljubjana, Párizs, London, Madrid, Köln után most Budapesten tüntettek a fiatalok. És mekkora elánnal – a kormány destabilizálódott, visszakozásra kényszerült. Illúzióik vannak a diákoknak ? Nem hisszük. Egyikük azt mondja: «beszélgettem társaimmal, mind azt mondja, hogy az eddig elért eredmény csak látszat, hogy átmenetileg befogják a szánkat. Majd a következő adandó alkalommal szépen bevezetik, amit elterveztek.»  De nincs ezekben a szavakban sem lemondás, sem belenyugvás – más csatákra is szólít.

Mintegy válaszként a diákoknak, a pedagógusok is felemelik hangjukat.     

                                                                                                                         

 A közoktatásért!

(Nyílt levél a közoktatási intézmények helyzetéről)

Megdöbbenésünket és tiltakozásunkat fejezzük ki az iskolák visszaállamosításának következtében kialakult helyzettel kapcsolatban.

Január 1-jétől az addig önkormányzati tulajdonban lévő és önkormányzati irányítású iskolák a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KIK) fennhatósága alá kerültek. A KIK alá rendelt és az iskolákat irányítani hivatott tankerületek hivatali szervezete nem épült ki, sok helyen a tankerületi igazgató egymagában – infrastruktúra és munkatársak nélkül – próbál megküzdeni a feladatával,nem készültek el a működési szabályzatok, nincsenek kialakítva a feladat- és hatáskörök, a felmerülő problémákat nem tudják megoldani, a kérdésekre nem tudnak válaszolni.

A tankerülethez tartozó összes iskolát egyetlen, helyismerettel nem rendelkező, egy távoli központból jelentésbekérésekkel irányítani próbáló tankerületi igazgató jogosult vezetni.

Míg az iskola mint intézmény a KIK-hez tartozik, az épület önkormányzati működtetésű maradt – tehát egy abszurd társbérlet lett az iskolából.

Az iskolák igazgatóit, akik eddig intézményeiket felelősséggel és hozzáértéssel vezették, megfosztották munkáltatói és gazdálkodási jogosítványaiktól, a központi akarat végrehajtó bábjaivá degradálták őket. Nincs lehetőségük még arra sem, hogy váratlanul adódó helyzetekben felelősséggel, megfelelő jogosítványok birtokában járhassanak el. Naponta alázzák meg őket újabb és újabb jelentések, listák és kimutatások bekérésével, teljesíthetetlen határidőkkel. Mindez a tanév kellős közepén, a félévzárás időszakában.

A kormányzat nem mérte fel erejét és lehetőségeit, de jure végrehajtotta, ám de facto nem képes végrehajtani az állami irányítás alá vételt. A régi struktúrát fölszámolták, az új még nem létezik. A helyzet irracionális.

A pedagógusok – politikai szimpátiától és világnézeti hovatartozástól függetlenül – aggódva, kirekesztettként szemlélik az erőltetett iramú, homályos tartalmú és célú átalakítást.

Oktatásunk, iskoláink, egyetemeink nemzedékek munkájával fölhalmozott nemzeti kincset képeznek.

Tiltakozunk e nemzeti örökség elherdálása ellen.

Tiltakozunk a tanárok, diákok, szülők bizonytalanságban tartása, a napi improvizációk ellen.

Tiltakozunk az ellen a gyakorlat ellen, hogy a kormányzat az érintettek bevonása, a velük való tényleges egyeztetések és tárgyalások nélkül, előkészítetlenül, még saját szakértőinek véleményét is figyelmen kívül hagyva forgatja fel az iskolák életét.

Tiltakozunk a valós helyzetet elleplező, megszépítő vagy félremagyarázó, a közvélemény félrevezetését szolgáló kormányzati kommunikáció ellen.

Követeljük, hogy az iskolák igazgatóinak adják vissza cselekvési lehetőségüket, hogy továbbra is felelősséggel működtethessék a rájuk bízott iskolákat.

Követeljük az iskola kiszámítható, nyugodt működésének biztosítását, a tanárok munkájának és szakértelmének megbecsülését, elismerését.

Követeljük, hogy a tankerületi igazgatók kinevezésének módja legyen nyilvános, és ezekbe a kinevezésekbe legyen beleszólása az érintett intézményeknek és vezetőiknek.

Követeljük, hogy a kialakult veszélyes és káros helyzet megváltoztatása érdekében haladéktalanul kezdődjenek valódi tárgyalások az igazgatókkal, a pedagógusokkal, a diákokkal, az oktatási szakemberekkel, a szülői, tanári és érdekvédelmi szervezetekkel.

Hiszünk a demokrácia erejében.

Ügyünk közös ügy.

Iskolák, tantestületek, egyetemi hallgatók, tanárok, oktatók, szülők, szakmai és érdekvédelmi szervezetek, csatlakozzatok tiltakozásunkhoz és követeléseinkhez!

Budapest, 2013. január 9.

(a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium 49 pedagógusa)

Budapesttől 1500 km-re, Párizsban ugyanez történik, ugyanebből az okból.

A szocialista Hollande kormány minisztere az alsófokútól a felsőfokúig átfogó oktatási reformot készített elő. Az iskolarendszer új tankerületi átalakítása ürügyén a köztársasági oktatás balkanizációját végzi a pedagógusstátuszok tönkretételével és az oktatás privatizációja érdekében. Ahogy Magyarorszàgon is.

Párizsban 8 ezer tanító tüntetett egységben szakszervezeteivel januárban a reform visszavonásáért. Februárban az egész országra kiterjedő sztrájkot szerveztek, néhány megyében 90 %-os volt.

S nem csak az oktatás forrong. Számos üzemben, különösen az autóiparban, a vasgyártásban, a kórházakban az elbocsátások, a bezárások ellen megsokszorozódtak a munkabeszüntetések. Eközben folyik a mali háború – amelybe a magyar kormány is invesztált – piszkos gazdasági/politikai érdekekért a mi pénzünkből, amiből «nem futja» a társadalmat érintő célokra…

Magyarország, Spanyolország, Németország… Az olasz proletariátus elutasította az Európai Uniót, Monti, a kormány élére kinevezett európai biztos a szavazatoknak alig 10 %-át kapta, megsemmisítő vereséget szenvedett el.

Kovácsolódik a munkásosztály egysége  – saját mozgalmán keresztül a trojka diktatúrájának leállításáért.

Kik vagyunk? A Munkás Hírlap szabad kiadvány. Munkásaktivisták, szakszervezeti tagok kiadványa, akik harcolunk a termelőeszközök magántulajdona ellen, a kizsákmányolás ellen, az IMF és az Európai Unió ellen a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért. Harcunkat a magyar munkásmozgalom folytonosságához kapcsoljuk, céljaink megvalósításáért e keretek között küzdünk - ahogy azt elődeink tették 1919-ban, 1956-ban.

Internacionalisták vagyunk, az összes nemzet, nemzetiség egymás közötti egyenlőségét a nemzeti kisebbségek egyenjogúságára alapozva követeljük. Éppen ezért a munkáshatalom és a demokrácia elvéért szállunk síkra, a Dunamenti és Balkáni Föderációért, szabad népek szabad Európájáért, a szabad világ tagjaként.