Alávetni magunkat… vagy ellenállni?
Daniel Gluckstein, a POI
(Független Munkáspárt) országos titkára
Igaza van-e a tarragonai európai munkáskonferenciának
abban, hogy harcra hív a trojka (EU-EKB,IMF) diktatúrája ellen? Aki kétségbe
vonja, annak Ciprus példája felel. Az IMF és az Európai Unió csúcstalálkozója (az alapvető kormányok tagjaival együtt) döntött,
hogy Ciprusnak 5,8 milliárd eurós adót kell kivetni a banki betétekre,
meghagyva a ciprusi kormány számára, hogy a kis megtakarításokra is kiveti,
vagy csak a nagyokra.
Az bizonyos, hogy – egyelőre –
a fizikai kényszerre nincs mód. De a
rendszer alapja az, hogy a – mindenféle színű – kormányok a nemzeti szuverenitásról lemondanak
ezen intézmények javára, s ezeket a Maastrichti szerződés, a GPUSKK (a legutóbbi
szerződés), az IMF vezetett be és nem lehet másképp nevezni, mint diktatúrának.
(Több mint 15 évvel ezelőtt, még az euró bevezetése előtt, a londoni pénzügyi tőke
szócsöve, a Financial Times ironizálva: «A történelemben soha ekkora hatalomról
nem mondtak le mások javára ennyire sietve».)
Franciaországban a sajtó
szerint Moscovici miniszter udvariasan kérte az európai biztosoktól, hogy az
ország elleni «túlzott deficit» eljárás anyagi szankcióitól álljanak
el. Pillanatnyilag megegyeztek, egy feltétellel: a nyugdíjrendszer strukturális
refromjának azonnali végrehajtásával. A («szocialista») Hollande-Ayrault kormány
pedig kész erre…
Mit lehet tenni a diktatúrával
szemben? El lehet viselni, asszisztálni hozzá. Vagy ellent lehet állni. Megoldáshoz csak ez utóbbi
vezethet.
Az Hollande-Ayrault-kormány, a
szocialista képviselők megszavazzák, végrehajtják a brüsszeli utasításokat.
Az «európai baloldal» pártjai
asszisztálnak hozzá, akkor is, ha tiltakoznak a megszorítások ellen, felhívják «az európai parlamentet, hogy ezt a megszigorítási politikát utasítsák el». Mintha
az Európai Parlament szerepét nem határoznák meg szigorúan a szerződések: az
euró stabilitásának őrzése. Az EP maga is az USA-dominálta pénzügyi piacok
diktátumától függ! Egy ilyen intézmény lehetne a szigorítások elleni harc eszköze? Ugyan
kérem! Akik ezt állítják, csak a port
hintik, mintha ebben a keretben, ezzel az eszközzel lehetne megvalósítani a másfajta
politikát.
Jelentős nyomás nehezedik a
munkásszervezetekre annak érdekében, hogy «társadalmi párbeszédekben» való
részvétellel asszisztáljanak úgymond a munkahelyek, a szociális háló megmentéséhez,
teremtéséhez – melyek csak a trojka diktatorikus romboló programjainak
következményei.
A címben szereplő kérdésre már
válaszolnak Franciaországban. A harag növekszik a munkás-, dolgozóellenes
intézkedésekkel és ellenreformokkal szemben.
Segíteni a széles összefogást,
a dolgozókét, az aktivistákét, a fiatalokét abban, hogy az EU és a kormány
törekvéseinek ellenállni tudjanak az elbocsátások, a bércsökkentések lavinájával
szemben; segíteni azok szervezetek függetlenségét, amelyek nem állnak be a
trojka diktátumainak támogatásába; ekként szolgálni az egyesült harcot – ez a
mi feladatunk kongresszusunk előkészítése folyamán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.