Alávetni magunkat… vagy ellenállni?

 

Daniel Gluckstein, a POI (Független Munkáspárt) országos titkára

Igaza van-e a tarragonai európai munkáskonferenciának abban, hogy harcra hív a trojka (EU-EKB,IMF) diktatúrája ellen? Aki kétségbe vonja, annak Ciprus példája felel. Az IMF és az Európai Unió csúcstalálkozója (az alapvető kormányok tagjaival együtt) döntött, hogy Ciprusnak 5,8 milliárd eurós adót kell kivetni a banki betétekre, meghagyva a ciprusi kormány számára, hogy a kis megtakarításokra is kiveti, vagy csak a nagyokra.  

Az bizonyos, hogy – egyelőre – a fizikai kényszerre nincs mód.  De a rendszer alapja az, hogy a – mindenféle színű –  kormányok a nemzeti szuverenitásról lemondanak ezen intézmények javára, s ezeket a Maastrichti szerződés, a GPUSKK (a legutóbbi szerződés), az IMF vezetett be és nem lehet másképp nevezni, mint diktatúrának. (Több mint 15 évvel ezelőtt, még az euró bevezetése előtt, a londoni pénzügyi tőke szócsöve, a Financial Times ironizálva: «A történelemben soha ekkora hatalomról nem mondtak le mások javára ennyire sietve».) 

Franciaországban a sajtó szerint Moscovici miniszter udvariasan kérte az európai biztosoktól, hogy az ország elleni «túlzott deficit» eljárás anyagi szankcióitól álljanak el. Pillanatnyilag megegyeztek, egy feltétellel: a nyugdíjrendszer strukturális refromjának azonnali végrehajtásával. A («szocialista») Hollande-Ayrault kormány pedig kész erre…

Mit lehet tenni a diktatúrával szemben? El lehet viselni, asszisztálni hozzá. Vagy ellent lehet állni. Megoldáshoz csak ez utóbbi vezethet.  

Az Hollande-Ayrault-kormány, a szocialista képviselők megszavazzák, végrehajtják a brüsszeli utasításokat.

Az «európai baloldal» pártjai asszisztálnak hozzá, akkor is, ha tiltakoznak a megszorítások ellen, felhívják «az európai parlamentet, hogy ezt a megszigorítási politikát utasítsák el». Mintha az Európai Parlament szerepét nem határoznák meg szigorúan a szerződések: az euró stabilitásának őrzése. Az EP maga is  az USA-dominálta pénzügyi piacok diktátumától függ! Egy ilyen intézmény lehetne a szigorítások elleni harc eszköze? Ugyan kérem!  Akik ezt állítják, csak a port hintik, mintha ebben a keretben, ezzel az eszközzel lehetne megvalósítani a másfajta politikát.

Jelentős nyomás nehezedik a munkásszervezetekre annak érdekében, hogy «társadalmi párbeszédekben» való részvétellel asszisztáljanak úgymond a munkahelyek, a szociális háló megmentéséhez, teremtéséhez – melyek csak a trojka diktatorikus romboló programjainak következményei.

A címben szereplő kérdésre már válaszolnak Franciaországban. A harag növekszik a munkás-, dolgozóellenes intézkedésekkel és ellenreformokkal szemben.

Segíteni a széles összefogást, a dolgozókét, az aktivistákét, a fiatalokét abban, hogy az EU és a kormány törekvéseinek ellenállni tudjanak az elbocsátások, a bércsökkentések lavinájával szemben; segíteni azok szervezetek függetlenségét, amelyek nem állnak be a trojka diktátumainak támogatásába; ekként szolgálni az egyesült harcot – ez a mi feladatunk kongresszusunk előkészítése folyamán.