Transzatlanti piacegyesítés

 

Az  uniós vezetők által szorgalmazott transzatlanti szabadkereskedelmi tervezet

környezetvédelmi, adatvédelmi és szociális deregulációkat javasol az Európai Unió és az Egyesült Államok között. A 2015-re tervbe vett transzatlanti piac a szabadverseny kiterjesztésére szolgál, és ismét a népek háta mögött akarnak megvalósítani mindenféle demokratikus vita kizárásával. David Cameron és Angela Merkel már "örömét fejezte ki". Az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak három hónap alatt kell előterjeszteni tárgyalási álláspontjukat, hogy két év alatt megvalósíthassák ezt az egyezményt,  amely konkrét fenyegetéseket jelent az állampolgárok számára a kultúra, az élelmezés, az egészségügy és a munkaügy területén.

 

Az integrált szabadkereskedelmi zóna célja a bérek csökkentése, a munkafeltételek és a környezetvédelmi normák rontása. Egyúttal a vámok és más szabályozási korlátok eltörléséről is szó van a tőkeprofit növelése érdekében. A globális tőke erői követelik a genetikailag módosított termények, a manipulált haszonállatok importjával kapcsolatos európai korlátozások, az egészségügyi és környezetvédelmi normák lazítását, a személyes adatok védelméről szóló szabályok deregulációját.

Az Európai Parlament azt óhajtja, hogy «megfelelő politikai és intézményes keretekbe» kerüljön az együttműködés, ez a filozófia  derül ki a két partner eddigi egyezményeiből is:

·         A pénzügyi szolgáltatások liberalizációja globális bázison (Közös akkcióterv, 1995)

·         Transzatlanti élcsapat  (Egyezménykeret, 2007)

·         Szerep  «Az EU, az USA és a világ protekcionista  tendenciáiban» (CESE vélemény, 2009)

 

A gazdasági integrációba természetesen a politikai is beleértendő: a világkormányzat. E tekintetben a NATO a kulcsintézmény, Almeida (az Európai Bizottság elnökének tanácsosa) azt nyilatkozta, hogy a NATO a «legjobb módja az EU és az USA közötti kapcsolatok megerősítésének». Az EU, amelynek nem volt büntetőjogi, jogi vagy katonai feladata az Amszterdami egyezmény előtt (1997), megnyitotta az utat a közös biztonság és büntetőjog előtt. A Lisszaboni szerződés pedig (2009) felhatalmazta, hogy az a tagállamok nevében folytassa külpolitikáját. Szó van az EU NATO-belépéséről is.

Az első szervezet, amely felmerült a transzantlanti párbeszédben, a ’95-ös Közös akcióterv idején megjelenő hathatós lobbi, a Trans-Atlantic Business Dialogue. A TABD az amerikai kereskedelmi miniszter Ron Brown és európai bizottsági kollégái, Martin Bangemann és Leon Brittan ötlete. 1800 nagy céghez küldtek ki kérdőívet. «Az eredmény látványos. Az európai és amerikai ipari vezetők egyhangúan nagyobb és gyorsabb kereskedelmi liberalizációt kértek.» (Leon Brittan). A TABD-ot kizárólag 19 amerikai és 15 európai cég finanszírozza, minden EU-USA  csúcstalálkozón képviselteti magát, hogy megrendeléseit tudassa.