Az uniós vezetők által szorgalmazott
transzatlanti szabadkereskedelmi tervezet
környezetvédelmi, adatvédelmi és
szociális deregulációkat javasol az Európai Unió és az Egyesült Államok között.
A 2015-re tervbe vett transzatlanti piac a szabadverseny kiterjesztésére szolgál,
és ismét a népek háta mögött akarnak megvalósítani mindenféle demokratikus vita
kizárásával. David Cameron és Angela Merkel már "örömét fejezte ki". Az
Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak három hónap alatt kell előterjeszteni
tárgyalási álláspontjukat, hogy két év alatt megvalósíthassák ezt az egyezményt,
amely konkrét fenyegetéseket jelent az
állampolgárok számára a kultúra, az élelmezés, az egészségügy és a munkaügy
területén.
Az integrált szabadkereskedelmi zóna célja a bérek
csökkentése, a munkafeltételek és a környezetvédelmi normák rontása. Egyúttal a
vámok és más szabályozási korlátok eltörléséről is szó van a tőkeprofit növelése
érdekében. A globális tőke erői követelik a genetikailag módosított termények, a manipulált haszonállatok importjával kapcsolatos európai
korlátozások, az egészségügyi és környezetvédelmi normák lazítását, a személyes
adatok védelméről szóló szabályok deregulációját.
Az Európai Parlament azt óhajtja, hogy «megfelelő
politikai és intézményes keretekbe» kerüljön az együttműködés, ez a filozófia derül ki a két partner eddigi egyezményeiből
is:
·
A pénzügyi szolgáltatások
liberalizációja globális bázison (Közös akkcióterv, 1995)
·
Transzatlanti élcsapat
(Egyezménykeret, 2007)
·
Szerep «Az EU, az USA és a világ protekcionista tendenciáiban»
(CESE vélemény, 2009)
A gazdasági integrációba természetesen a
politikai is beleértendő: a világkormányzat. E tekintetben a NATO a
kulcsintézmény, Almeida (az Európai Bizottság elnökének tanácsosa) azt
nyilatkozta, hogy a NATO a «legjobb módja az EU és az USA közötti kapcsolatok megerősítésének».
Az EU, amelynek nem volt büntetőjogi, jogi vagy katonai feladata az
Amszterdami egyezmény előtt (1997), megnyitotta az utat a közös biztonság és büntetőjog
előtt. A Lisszaboni szerződés pedig (2009) felhatalmazta, hogy az a tagállamok
nevében folytassa külpolitikáját. Szó van az EU NATO-belépéséről
is.
Az első szervezet, amely felmerült a
transzantlanti párbeszédben, a ’95-ös
Közös akcióterv idején megjelenő hathatós lobbi, a Trans-Atlantic Business Dialogue. A TABD
az amerikai kereskedelmi miniszter Ron Brown és európai
bizottsági kollégái, Martin Bangemann és Leon Brittan ötlete. 1800 nagy céghez
küldtek ki kérdőívet. «Az eredmény látványos.
Az európai és amerikai ipari vezetők egyhangúan nagyobb és gyorsabb
kereskedelmi liberalizációt kértek.» (Leon Brittan). A TABD-ot kizárólag 19
amerikai és 15 európai cég finanszírozza, minden EU-USA csúcstalálkozón képviselteti magát, hogy
megrendeléseit tudassa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.