Stéphane Hessel, a francia Ellenállás nagy
öregje kb. egy hónapja halt meg. Könyvében (Indignez-vous! Háborogjatok!)
antifasizmusát így magyarázza: «a Nemzeti Tanács 1944. márc. 15-én fogadta ez
azt a programot, amelyet a felszabadult Franciaországnak ajánlott, majd
1944-45-ben bevezetésre került. A Résistance, az Ellenállás hozta létre a
társadalombiztosítást, amely biztosította minden állampolgár számára az életet,
ha önmaga munkájával nem képes azt megteremteni; a nyugdíjrendszert, amely
lehetővé teszi, hogy az idős dolgozók méltón fejezzék be életüket; az
energiaforrásokat, elektromosságot és gázt, szénbányákat és a nagybankokat,
biztosítótársaságokat, a föld kincsét államosította, «a monopolizált nagy
termelési eszközöket, a közös munka gyümölcsét visszaadta a nemzetnek». Az
államtól, a pénz hatalmától és a külföldi befolyástól független sajtószabadság
mellé állt; minden gyermek számára a lehető felmagasabb szintű
diszkriminációmentes oktatás bevezetésére szólított (a «köztársasági iskola»).
Az ellenállás motivációját Hessel a felháborodásban jelöli meg. Ugyanerre a
felháborodásra van szükség ma is, mondja, amikor mindezt egymás után
megsemmisítik a pénz utáni hajsza, a verseny nevében azt merészelve mondani,
hogy nincs pénz az állampolgárokra. Hogyan lehetséges, hogy a rombadőlt Európában
volt mindezekre? És leszűri a következtetést: a nemzetközi pénzügyi piacok
diktatúrája veszélyezteti a demokráciát és a békét. A felháborodás az első
lépcső a cselekvés felé – és Sartre-ra hivatkozik: «mint egyének, felelősek
vagytok» azért, hogy az ember elérje teljes szabadságát a demokrácia ideális
formáját birtokolva.»
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.