Hommage

Stéphane Hessel, a francia Ellenállás nagy öregje kb. egy hónapja halt meg. Könyvében (Indignez-vous! Háborogjatok!) antifasizmusát így magyarázza: «a Nemzeti Tanács 1944. márc. 15-én fogadta ez azt a programot, amelyet a felszabadult Franciaországnak ajánlott, majd 1944-45-ben bevezetésre került. A Résistance, az Ellenállás hozta létre a társadalombiztosítást, amely biztosította minden állampolgár számára az életet, ha önmaga munkájával nem képes azt megteremteni; a nyugdíjrendszert, amely lehetővé teszi, hogy az idős dolgozók méltón fejezzék be életüket; az energiaforrásokat, elektromosságot és gázt, szénbányákat és a nagybankokat, biztosítótársaságokat, a föld kincsét államosította, «a monopolizált nagy termelési eszközöket, a közös munka gyümölcsét visszaadta a nemzetnek». Az államtól, a pénz hatalmától és a külföldi befolyástól független sajtószabadság mellé állt; minden gyermek számára a lehető felmagasabb szintű diszkriminációmentes oktatás bevezetésére szólított (a «köztársasági iskola»). Az ellenállás motivációját Hessel a felháborodásban jelöli meg. Ugyanerre a felháborodásra van szükség ma is, mondja, amikor mindezt egymás után megsemmisítik a pénz utáni hajsza, a verseny nevében azt merészelve mondani, hogy nincs pénz az állampolgárokra. Hogyan lehetséges, hogy a rombadőlt Európában volt mindezekre? És leszűri a következtetést: a nemzetközi pénzügyi piacok diktatúrája veszélyezteti a demokráciát és a békét. A felháborodás az első lépcső a cselekvés felé – és Sartre-ra hivatkozik: «mint egyének, felelősek vagytok» azért, hogy az ember elérje teljes szabadságát a demokrácia ideális formáját birtokolva.»