Megszorítások a «szocialista» Belgiumban

 

 (Rembrandt Dr. Nicolaes Tulp anatómiája után: Belgium boncolása... Herman van Rompuy, az EU elnöke, szocialista, liberális, nacionalista belga politikusokkal)

 

Az Európai Unió követelése szerint 23 milliárd eurós «megtakarítást» kell elérni (a 2011 decemberi 19,4 milliárdhoz 2013 júliusában hozzájön még 4 milliárd).

A reálbércsökkenés bérbefagyasztással és a bérindex manipulálásával 0,4 %-os.

A dolgozók több mint felét érinti a felmondási idő csökkentése (a munkás-alkalmazotti státuszok «harmonizálása» keretében az előnytelenebb megoldást alkalmazva mindkettőre).

A közszolgáltatásban 5 ezer munkahelyet számolnak fel (a biztonsági szervek kivételével a munkafelvételeket megszüntetve).

A Posta és az SNCB (vasút) dotációját jelentősen csökkenti az állam.

A túlórázás csökkentése a 41 órás munkahétig vezethet.

A szolgálati idő 2-4 éves emelése kerül bevezetésre.

A munkanélküli jövedelmeket megcsorbítják, a jelenleginek bizonyos esetekben 41 %-ra csökkentésével.

Az egészségügy kiadásait kvázi befagyasztják (a «nyugdíjascsúcs» idején…).

A városi közlekedés megdrágításával egyidejűleg szárnyvonalakat zárnak be.

Restrikció a települési önkormányzatoknál, ezrek munkahelye szűnik meg.

A CPAS (szociális közszolgálati központ) költségvetését csökkentik.

A maradék köztulajdont privatizálják.

 

Eközben a részvényesek újabb rekordosztalékáról számolnak be az újságok (De Zondag 2013. márc. 31.), a belga vállalatok átlagosan 10 %-kal «mennek jobban». Legalább 110 belga cég érintett az offshore-botrányban, közöttük a KBC, a GDF Suez de még maga a belga állam is (ahogy az Echo és De Tijd írja).

Újabb ezrek veszítik el munkájukat  gyárbezárás miatt (Genk, Liège, Charleroi, La Louvière). Április második felében a társadalmi mozgalmak megélénkülnek, a szakszervezetek máris bejelentették akcióikat.

A Time Magazine (2013. márc. 25.) „Hogyan szabja át az osztályharc a világot” című cikkében ezt írja: „Vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy a dolgozók az egész világon mindjobban elveszítik türelmüket. Ha a politikusok sürgősen nem válnak találékonyabbakká, a dolgozók egyre inkább azt fogják érezni: egyesülniük kell. Marx revansot vesz.”