Az egész világot befogó
tüntetések eredete hosszú múltra tekint vissza és szorosan kapcsolódik a munkásosztály
saját maga felszababadításáért vívott küzdelemhez.
1884-ben az USA szakszervezeti
kongresszusa döntött, hogy két évet ad arra, a munkáltatók bevezessék a nyolcórás
munkanapot és az ezért való harc kezdetét május elsejében jelölte meg (számos vállalati
gazdasági év és a szerződések is erre a dátumra zárultak.)
1886-ban
már 340 000 olyan munkás lépett általános
sztrájkba, akiktől megtagadták a napi nyolcórás munkát. Május 3-én Chicagoban 3
tüntető munkást öltek meg. A másnapi
tiltakozó menetben bomba robbant a rendőrség soraiban és a bizonyítékok hiánya ellenére
5 anarchistát halálra ítéltek, 1887-ben
négyet felakasztottak, hármat életfogytiglanra ítéltek.
1889 jún.
20-án a II. (szocialista) Internacionálé párizsi kongresszusán fogadta el, hogy
«minden országban ezen a napon nagy tüntetések legyenek a nyolcórás
munkanapért».
Már
1890 május elsején a világon számos helyen tüntetett a munkásság
követeléseiért.
A munkásosztály követeléseinek
napját – a munkásszervezetek integrálásának párhuzamosan – számos országban a «munka ünnepévé» tették: a
német megszállás alatti Franciaországban csakúgy mint a volt «szocialista országokban».
A világ legtöbb országában munkaszüneti nap lett – s az eredeti követelés aktualitása sem
veszett el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.