Május elseje, a dolgozók harcának nemzetközi napja

 

Az egész világot befogó tüntetések eredete hosszú múltra tekint vissza és szorosan kapcsolódik a munkásosztály saját maga felszababadításáért vívott küzdelemhez.

1884-ben az USA szakszervezeti kongresszusa döntött, hogy két évet ad arra, a munkáltatók bevezessék a nyolcórás munkanapot és az ezért való harc kezdetét május elsejében jelölte meg (számos vállalati gazdasági év és a szerződések is erre a dátumra zárultak.)  

1886-ban már 340 000 olyan munkás lépett általános sztrájkba, akiktől megtagadták a napi nyolcórás munkát. Május 3-én Chicagoban 3 tüntető munkást öltek meg.  A másnapi tiltakozó menetben bomba robbant a rendőrség soraiban és a bizonyítékok hiánya ellenére 5 anarchistát halálra ítéltek,  1887-ben négyet felakasztottak, hármat életfogytiglanra ítéltek.

1889 jún. 20-án a II. (szocialista) Internacionálé párizsi kongresszusán fogadta el, hogy «minden országban ezen a napon nagy tüntetések legyenek a nyolcórás munkanapért».

Már 1890 május elsején a világon számos helyen tüntetett a munkásság követeléseiért. 

A munkásosztály követeléseinek napját – a munkásszervezetek integrálásának párhuzamosan –  számos országban a «munka ünnepévé» tették:  a német megszállás alatti Franciaországban csakúgy mint a volt «szocialista országokban».

A világ legtöbb országában munkaszüneti nap lett  – s az eredeti követelés aktualitása sem veszett el…