13
európai ország 164 delegáltja Tarragonában (Spanyolország) 2013. márc. 15-17-én összekötő
bizottságot hozott létre a «trojka diktatúrája ellen, a munkásmozgalom függetlenségéért»
Néhány
hozzászólás:
Spanyol állam
Jesus Bejar, szakszervezeti felelős (CCOO), a
dolgozók és népek egyetértésének bizottsága (CATP) koordinációs tagja
A nép miért akarná saját döntési jogát, ha nem
azért, hogy szakítson az Európai Unióval?
Másokkal együtt részt veszek a múlt év
novemberében alakult dolgozók és népek egyetértésének bizottságában (CATP)
Getafe-ban és Madridban. Megpróbálunk egyezségre jutni társainkkal, akik
szintén szociális és politikai jogainkat védik, azokat, amelyektől a pénzügyi
tőke nevében akarnak megfosztani bennünket. A küzdelemnek szakszervezeteink
berkeiben is folynia kell azért, hogy azok a fiatalság és munkásosztály igényeinek megfelelően viselkedjenek.
Alá akarok húzni egy olyan aspektust,
amely, azt gondolom, alapvető vonása országunk politikai fejlődésének: az
úgynevezett «nemzeti» problémát. Valójában ez nem más, mint az intézmények
elutasítása és azon személyeké, akik azokat támogatják. Nem kell feltétlenül
Baszkföldön vagy Katalóniában élni ahhoz, hogy ez a szükséglet megszülessen. A
munkásmozgalom történelmileg mindig magáénak vallotta a nemzeti követeléseket a
társadalmi követelésekkel párhuzamosan. A munkásmozgalomnak nem szabad attól
félnie, hogy a népek döntsenek saját jövőjükről.
Tapasztalatom alapján mondhatom – és a
diktatúra utolsó éveiben mi, munkásaktívák is úgy tartottuk –, a szabadság
megszerzése, a társadalmi jogok megszerzése és a népek önmeghatározásának jogai
egymástól elválaszthatatlanok.
Madridból nagy tisztelettel figyeltük,
hogy a baszk és a katalán nép volt a diktatúra elleni harc élharcosa. Ezt
törték meg előbb a monarchia támogatása érdekében a nemzeti kérdésnek az
«autonómia» irányába tolásával a Moncloa-paktumok, majd azóta pedig az ún.
antiterrorista frontok kialakításával a valódi nemzetellenes frontok.
A madridi dolgozók semmit nem
veszíthetnek Katalónia szabadságával. Hallottunk itt néhány «függetlenséget!»
kiáltást. Ez a katalán nép joga. Mi is függetlenek akarunk lenni: függetlenek a
monarchiától, a bankoktól, a jogi apparátustól, ettől az egész korrupciótól és
rothadástól. Madrid népe szenved az egész költségvetési
megszorítás-politikától, úgyanúgy, mint a katalán. Számtalan példát hallottunk
ezekről.
Magam úgy vélem, a népek közötti egység
csak akkor lehetséges, ha megszabadulunk ezektől az intézményektől és attól,
hogy alávessük magunkat az Európai Unió gazdáinak.
Azt is hiszem, hogy ehhez a célhoz a
népeknek a munkásmozgalommal kell szövetséget kötniük. Támogatni fogja-e a
társadalom ezeket a célokat? Látjuk, vannak úgynevezett nemzeti erők, amelyek
igazi célja, hogy a népek összetűzésbe keveredjenek, s ezek éppen az Unióban
keresik a szövetségest az ún. szuverenitás eléréséhez.
De az Unió csak egy feketeöltönyös
banda, amelyik azért jön az országba, hogy megmondja, mit kell tenni. Mit lehet
várni ilyen brigantiktól? Minden olyan kísérletet vissza kell vernünk, ami az
állampolgárokat csak össze akarja zavarni. Mindnyájunk egységéért kell
harcolnunk. A szuverenitásnak társadalmi tartalmat kell adni.
Mi
másért akarná a nép saját döntési jogát, ha nem azért, hogy az Európai Unióval
szakítson? Hogy véget vessen annak a megaláztatásnak, amit a trojka végez? Hogy
a gazdaságot a többség szolgálatába állítsa? Hogy az egészségügyet és az
oktatást védje?
Ezen az úton kell elkötelezni magunkat,
keresni együtt az európai népek igazi szövetségének létrehozását, amelyben azok
szabadon egyesülnek. Másképpen szólva, ha eljutunk ide, annak a nemzeti
szuverenitáson kell alapulnia. Csak
szabad és szuverén népek tudnak testvéri módon együttműködni.
Ez az az út, amit a spanyol államban is
követnünk kell. Szakszervezeteinknek ennek a küzdelemnek az élére kell állniuk,
hogy a demokráciát akadályozó haldokló
rendszernek véget lehessen vetni.
A
Jaen megyei (Andalúzia) napszámos szakszervezet titkárát, Andrès Bodalot ért
repressziónak: stop!
A tarragonai tanácskozás résztvevőihez, a
demokratikus és munkásmozgalomhoz címzett levélben fordul a Megtorlás Elleni
Nemzetközi Bizottság.
A konferencia idején tájékoztatott bennünket Andrès Bodalo, az andalúzai napszámosok
szakszervezetének titkára a következő elemekről.
A
kenyerért és földért mobolizálódó andalúziai napszámosokat a hatóságok részéről
megtorlás éri a központi kormány, de a helyi szocialista polgármester részéről
is.
Szemükre
vetik követeléseik köztudomásásúvá tételét közterületen, engedély nélkül
tartott tüntetést, gyűlések tartását, röpcédulák osztását és megafonok
használatát, mivel ezek a hatóságok szerint zavarják a lakosságot.
Az
andalúziai napszámosokra többször is 1500 eurós büntetést szabtak ki – holott
tudni kell, hogy átlagosan havi 250 eurós jövedelmük van…. A pénzbüntetés kegyetlen, mivel éhezésre és
nyomorra ítéli nem csak a megmozduló dolgozókat, hanem családjukat is abban a
térségben, ahol 40 %-os a munkanélküliség.
A
sapnyol államban már minden különféle
irányzathoz tartozó többszáz dolgozó és aktivista fordult a hatóságokhoz
kérve, hogy hagyjanak fel az ilyenféle büntetésekkel, a polgármesterhez
delegációt küldtek, hogy az összes szankciót vonják vissza.
Elfogadhatatlan,
hogy egy olyan személy (Jodar polgármestere), aki magát szocialistának mutatja
be, ilyen megtorló intézkedés élére álljon. A dolgozókat illető minden
ellentétnek, viszálynak tárgyalások útján kell rendeződnie.»
Az ügyre visszatérünk.
Franciaország
Jean-Charles Marquiset, a POI (Független Munkáspárt)
küldötte, a közszolgálati CGT volt felelőse
“A
CGT és az FO egységének garantálása az ANI visszavonásáért”
(ANI:
országos szakmaközi egyezmény, amelyet a Medef munkáltatói szervezet, a CFDT
szakszervezeti szövetség és a kormány írtak alá a munkatörvénykönyv lebontása
érdekében)
Az ellenállás minden országban létezik a
kormányok programjai ellen, melyet azok
az Európai Unió és a tőke parancsaira válaszként adnak. A sztrájkok és
tüntetések megsokszorozódtak. A munkásosztály akcióban van, néha még több milliónyi is egyszerre… De
hogyan találja meg eszközeit, hogy a kormányokat, az Európai Uniót, a tőkét
meghátrálásra késztesse?
Az egyik központi kérdés
szakszervezeteink függetlenségének kérdése a destruktív programok elleni
egységakciókban.
Két osztály van, szakszervezetek
vezetőinek szerepe az lenne, hogy a «történelmi kompromisszumokat»
elutasítsák, mert a kizsákmányoló
osztály célja ezzel az integráció elérérése. Ezt szolgálják a «történelmi
kompromisszumok», társadalmi párbeszédek, «munkahelyért paktumok», stb. A cél
mindig ugyanaz, a szakszervezetek és munkásszervezetek vezetésének
hozzácsatolása a romboláshoz.
Az Európai Szakszervezeti Szövetség
ezeket az utasításokat teljesíti, de a szakszervezetek vezetőit semmi nem
kötelezi, hogy ennek engedelmeskedjenek.
Mindannyian tanúi vagyunk az
elbocsátásoknak az iparban, tanúi a bérek befagyasztásának, a privatizációknak,
a nyugdíjak és a szociális védelem megkérdőjelezésének.
Az adósságot visszafizetni, a deficitet
csökkenteni, ez a kormányok politikája a bankok és a finánctőke szolgálatában.
Pedig a dolgozók keresik az utat, hogy
egységüket kovácsolják, szakszervezeteik függetlenségét megőrizzék.
Franciaországban a CGT és az FO egységesen elutasította a munkatörvénykönyv
likvidálásának egyezségét, a CFDT pedig – az Európai Szakszervezeti Szövetség
közvetlen képviseletében – aláírta
azt. A hétfőn kezdődő CGT kongresszusát
egészen biztosan a függetlenség kérdése fogja áthatni, a vezetést efelé akarja
majd tendálni, hogy az a követelések bázisán maradjon az ANI-t aláíró CFDT–korporációval
szemben.
Garantálni kell a CGT és az FO egységét
az ANI ellen avégett, hogy az ne kerüljön törvénybe, el kell érni annak
visszavonását. Ez nyit majd történelmi perspektívát a munkaásosztály számára,
nem a dolgozók által elutasított «történelmi kompromisszum».
Dánia
Per Sorensen, építőipari szakszervezeti felelős, az
Európai Unió Elleni Népi Mozgalom tagja
“A
közszolgálat 500 000 alkalmazottja elutasítja a pedagógusok lock-outtal való
fenyegetését”
(a
lock-out a munkáltatók eszköze, amellyel a dolgozókat munkahelyüktől tartják
távol)
Dániában a burzsoá pártok közel tízéves
uralma után olyan kormányunk lett, amelyet a Szociáldemokrata, a Szocialista
Népi pártok és a «radikális baloldal» hozott létre.
Az új kormányt illetően komoly remények
keltek, különösen bizonyos szakszervezeti körökben. De nekünk, azoknak a
szakszervezetiseknek, akik harcolunk az Európai Unió ellen, semmilyen
meglepetést nem okozott, hogy az új kormány nagyrészben a korábbiak politikáját
követi.
Amikor a szociáldemokraták, szocialisták
ellenzékben voltak, a jobboldali kormány intézkedései ellen szavaztak, pl. a
munkanélküliek jogait érintő kérdésekben. Most, hogy hatalomban vannak, mindkét
párt folytatja a korábbi kormányintézkedések megvalósítását. Világosan mutatja,
hogy az Európai Unió a szociálpolitikát és a gondoskodó államot támadja,
csakúgy mint a szakszervezeteket. Természetesen a mi szakszervezeti föderációnk
is tagjai az Európai Szakszervezeti Szövetségnek, amely néha-néha egy kis
segítséget is nyújt – de végül is az
Európai Bizottság finanszírozza az egészet… érdekeinek megfelelően.
Szintén tisztán kimutatható, hogy
országaink parlamentjei összes demokratikus szuverenitásuktól megfosztva az EU
diktátumainak engedelmeskednek, valójában ezek kormányozzák, minthogy a nemzeti
törvények 74 %-át ezek határozzák meg. Az Unió tagországait megfosztották
minden demokráciától, az Unió egyféle “totalitárius demokráciát” vezetett be.
(…)
Dániában a «vörös-zöld» kormány ellenére
folytatódik a helyzet további romlása, az osztályharc új szakaszába érkeztünk.
Tiltakozások, tüntetések és
munkabeszüntetések kezdődtek, amelyek mozgalmas tavaszt ígérnek. Elsőként a
középiskolások és az egyetemisták tüntettek a kormány költségvetési
megszorításai ellen az oktatásban. A kollektív szerződések hatályon kívülre
helyezése miatt nyomás alá kerültek a pedagógusok, s lock-outtal fenyegetik
őket. De a közszolgáltatás 500 ezer alkalmazottja kifejezte szolidaritását
mellettük tüntetve. A kormány célja az, hogy megossza a szakmai csoportokat… de
nem éri el.
A szakszervezeti mozgalom csúcsán
bekövetkezett fejleménnyel fejezném be. A grönlandi kormány beleegyezett abba,
hogy 3 ezer kínai bányász dolgozzon a grönlandi bányákban kínai bérekért – az
érvényes grönlandi kollektív szerződés figyelmen kívűl hagyásával. 329 ezer főt
számláló föderációnk elnöke, Poul Erik Skov is azok közé tartozik, akik
kimutatták felháborodásukat a kormánnyal szemben. Tiltakozását csak üdvözölni
tudjuk.
De csak akkor, ha Poul Erik Skov ugyanilyen
eltökélt lenne az Európai Unió szabályozását illetően is, mint a dán kollektív
szerződések migráns dolgozókra alkalmazásában!
Harcoljunk az egységért és a
szakszervezeti ellenállásért az EU és tőke brutális hatalma ellen! A
szocializmusért!
Nyilatkozat
a pedagógussztrájk apropóján
Aluírottak részt vettünk a
tarragonai konferencián márc. 16-17-én.
A tanácskozás megállapította, hogy
mindenütt Európában az Unió kezdeményezi és vezényli le azt a politikát, amely
jobban, mint valaha veszélyezteti a bérből élők vívmányait és jogait csakúgy,
mint a fiatalokét, valamint a demokráciát.
A tanácskozás azt is konstatálta, hogy a bérből élők és a fiatalok
mindenütt ellenállnak.
A legutóbbi dániai események a
pedagógussztrájkkal erre szolgálnak bizonyítékull.
A kormány a helyhatóságok vezetőinek
cinkosságára támaszkodva lock-outtal megpróbálja felszámolni a
munkakörülményeik deregularizációja ellen tiltakozó pedagógusok ellenállását.
Mindez annak a hatalmas programnak a része,
amely a köztisztviselőket kényszeríteni akarja arra, dolgozzanak többet
kevesebb bérért – ahogyan világosan kiderül a pénzügyminisztérium és a
modernizációs iroda céljai tanulmányozásakor.
S mindezek mögött ott áll az Európai
Unió szerződése, a GPUSKK (szerződés a Gazdasági és
Pénzügyi Unión belüli Stabilitásról, Koordinációról és kormányzásról), mellyel
összhangban a költségvetés tartalmazza a szociális kiadások, az oktatás és az
egészségügy jelentős megnyirbálását. Ugyanez a program de facto likvidálja a
dolgozók szabad tárgyalásai jogát, bevezeti a piacgazdaság diktatúráját.
Mindazok a jogok, amelyeket a dolgozók
küzdelemben vívtak ki, veszélybe kerültek. A szakszervezeti mozgalom egysége és
függetlensége is.
Ezért hívjuk az egész dániai
szakszervezeti mozgalmat mind a magán- mind a közszférában. Azt kérjük, azonnal
jelentsék be a pedagógusokkal közös szolidaritási akciótervüket, védjék meg a
kollektív tárgyalások jogát a kormány és a parlament minden beavatkozási
kísérletét meghiusítva.
Felhívjuk a közszolgálati
szakszervezeteket, azonnal vonuljanak ki a kollektív tárgyalásokból, az aláírt
egyezményekről aláírásukat vonják vissza egészen addig, míg a a lock-out tart
és valódi tárgyalások nem kezdődnek.
Az egész dán szakszervezeti mozgalomhoz
fordulunk, mozgósítsák tagjaikat, hogy egységben folytassuk a szükséges
akciókat addig, míg a kormány vissza nem vonja a munkakörülmények
lerombolásának, a bérből élők bércsökkentésének programját.
Azokhoz fordulunk, akik ragaszkodnak a
demokráciához, a társadalmi vívmányokhoz és a szabad tárgyalásokhoz, e
nyilatkozat támogatásáért.
Per Sörensen, BJMF (építőipari
szakszervezet), Koppenhága, a szakszervezeti Népi Mozgalom az Európai Unió
ellen tagja; Kim Bilfeldt, BJMF (építőipari szakszervezet), az NMNUE elnöke;
Tscherning Johansen, BJMF (építőipari szakszervezet), Koppenhága; Ole Nors
Nielsen, 3F szakszervezeti föderáció szállítási csoport alelnöke, LO; Anton
Schou, az Európai Unió Elleni Népi Mozgalom szakszervezeti csoport tagja.
Kapcsolat:
Anton Schou, mail: anton2302@privat.dk,
mobile: 30554380
Tarragonai
hozzászólás
Belgium
Olivier Hornan, szakszervezeti felelős
Belgiumban a dolgozó osztály tömegesen
szerveződik szakszervezetekbe, az aktívak éppúgy, mint a munkanélküliek, s számuk az utóbbi években
sem csökken. Ez a hatalmas, szervezett hatalom az, amely meg tudja akadályozni
azt, hogy a tőkés osztály azzal a gyorsasággal folytassa offenzíváját a
munkaerő ára ára ellen, mint ahogyan szeretné.
A 2011-ben felállt kormány egy sereg
antiszociális intézkedést hozott, különösen a munkanélkülieket és az idős
dolgozókat sújtva. Egy év alatt 18 milliárd eurós megszorítás, egy 10 milliós
lakosú országban! Mire van szükségünk, nekünk, dolgozóknak? Ennek a politikának
a kizárására.
Egyik oldalon a tömegesen szervezett
dolgozók, másik oldalon a napi szinten súlyosbodó szigorítások és
vívmányelvonások. Hogyan lehet ezen az ellentmondáson felülkerekedni?
A kérdést szabadon kell megvitatnunk. De
meg kell értenünk, hogy hol tartunk. Belgiumban a tömegek mozgósítása a
szakszervezeteken keresztül történik. Ebben a struktúrában sztrájkolnak a
dolgozók, ha kell, tömegtüntetéseiket szervezik. De ugyanakkor a
szakszervezetek vezetőinek politikáját is vitatják. Egyre kevésbé viselik el
azokat a szakszervezeti akciókat, amelyeket nem a szigorítások politikájának
blokkolásáért indítanak.
Márc. 14-én az Európai Szakszervezeti
Szövetség hívására egy jelentős összejövetel zajlott. Szakszervezetem – az FGTB
– ezzel a hivatalos jelszóval hirdette meg: «igazságos tehermegosztást!».
Meg kell mondani, ez a kifejezés nem a
dolgozók érdekeit védi. Ez a nyelvezet csak oda vezethet, hogy szétveri a
mobilizációt. Ha a szakszervezet az Európai Unió által rögzített célokat
tekinti sajátjának és saját szerepe megáll ott, ahol annak ritmusáról és
módozatairól diskuráljon, akkor az veszélyes a dolgozókra nézve. Veszélyes a
szakszervezetekre is, szétrobbanhatnak.
Belgiumban van még egy nem
elhanyagolható veszély. Ez pedig a szakszervezetek megosztása nyelvi vagy
regionális alapon.
A jelenlegi kormány máris próbálkozik a
társadalombiztosítás részleges térségi megosztásának programjával. Néhány éve
létrehoztuk Egységbizottságunkat (Eenheidscomité hollandul). Célunk az, hogy az
északi és a déli országrészek aktivistáit egyesítsük, azokat, akik azt akarják,
hogy az egység védje meg az ország föderális, nemzeti jellegét és a belga
szociális vívmányokat.
Ennek a küzdelemnek vannak már
eredményei. Ekként történt, hogy számos szakszervezeti felelős támogatását
elnyertük a családi pótlék regionalizálása elleni kampányban. Az FGTB magasabb
szintjén is ebben a szellemben szavaztak. Ezt a harcot folytatnunk kell.
2014-ben lesznek a törvényhozói
választások, amelyekről sok kommentátor azt állítja, hogy Belgium szétrobbanása
irányába visznek. Ha ez bekövetkezne, a munkásvívmányok teljességét szétverik.
Alapvető kérdés tehát a szakszervezetek egysége az elkövetkezendő hónapokban.
Összefoglalásul, ennek a tanácskozásnak
lehetővé kell tennie egy olyan mozgalom megszületését, amely segít a
dolgozóknak abban, hogy szakszervezeteiket megszerezhessék maguknak.
A dolgozók azt követelik, legyen vége
annak, hogy a szakszervezeteket a szigorítási politikába, az ipartalanítás
levezényelésébe bevonják. Minden bizonnyal hallottatok a Caterpillar és az Arcelor Mittal vallóniai és a Ford Genk
flandriai tömeges elbocsátásairól, itt is ez történik (idő hiányában sajnos nem
tudok most erről szólni).
Ha az integrációs politikát sikerül
megakadályozni, a szigorítási politikát is blokkolni tudjuk. Efelé kell haladnunk, ehhez van szükség a
koordinációra. Ez a tanácskozás segít ebben.
HAITI
Interjú
Moïse Jean-Charles szenátorral
(az
«O Trabalho» brazil újság közlése)
2011. szept. 11-én nyújtottam be azt a
haiti köztársasági szenátusa által elfogadott javaslatomat, amely a
MINUSTAH-csapatok fokozatos, rendezett és végleges kivonását foglalja össze.
Tartalmazza az ENSZ-csapatok behurcolta és több mint tízezer haiti áldozatot
követelő kolerajárvány áldozatai kártalanítását. Sőt, a MINUSTAH-katonák általi
erőszaktétel és akasztások fiatal áldozataiét is. Végül pedig a haiti rendőrség
létszámának emelését, képzését az élet biztonsága és a javak garantálása
keretében megerősítendő nemzeti intézményben.
A hivatalos procedúrát követve a
javaslatot Michel J. Martelly köztársasági elnök rendszeresen követhette. De
egyszerűen nem veszi tudomásul, holott választási ígéretei között szerepel a
MINUSTAH-csapatok kivonása. A Szenátus kérte annak publikálását a Közlönyben,
valamint az ENSZ hivatalos
tájékoztatását. Hallgatása miatt magam tettem ezt meg. Többet reméltem az
ügyben, ezért is vettem részt az ENSZ épülete előtt szervezett nemzetközi
tüntetésen, mert a közvéleményt tájékoztatni kell, érzékenyebbé tenni a haiti
ENSZ-megszállás ügyében.
Emlékeztetnem kell, hogy Haiti a feketék
első független országa. Őseink a vérükkel fizetettek, hogy örökül hagyják ezt a
földet. A külföldi beavatkozók és vezetőink, a helyi elit miatt többször is
megszállás alá kerültünk. A legutolsó megfosztotta népönket szuverenitásától,
mert az ENSZ Biztonsági Tanácsa VII. fejezete alá rendelte, ami egyrészről
népünk méltóságát, másrészt létét fenyegeti. A világ összes demokratáihoz
fordulunk, hogy az ENSZ alapító okmányának megfelelően, a népek önrendelkezése
keretében, a mi népünk is visszanyerje ezt a jogot.
Haitiban tüntetések zajlanak a
megszállás ellen. Jún. 1-én tanácskozást tartunk, hogyan lehet felgyorsítani a
kivonás eljárását párhuzamosan a nemzeti rendőrség megerősítésével. A
nemzetközi szolidaritás felerősödését várjuk, e harc támogatását.
Köszönetet mondok a PT (Dolgozók Pártja)
parlamenti képvisleőinek, vezetőinek, hogy meghívtak Brazíliába (a MINUSTAH-csapatok vezetése Haitiban
Brazília feladata). Látogatásommal megerősítjük kapcsolatainkat is, fő
célunk, Haiti megszállásának fokozatos felszámolása mellett.
Algéria
Fraternité,
a Dolgozók Pártja újsága, 2013-márc-31. 49. sz.
A
nemzet megmentése
Algériai szakértők, közöttük még a
piacgazdaság megátalkodott híve A. Mebtoul is, meghúzták a vészharangot kérve,
hogy a kormány sürgősen repatriálja a különböző európai bankokban és
kincstárakban elhelyezett valutatartalék (100 milliárd dollár) 50 %-át.
Mivelhogy ezen szakértők szerint az
európai válság ellenőrizhetetlen módon súlyosbodik. Tényleg, ha kellene még
bizonyíték, ott van a trojka (EU-IMF-EKB) gyilkos programja Ciprusra oktrojálva
és a munkásvivmányok elleni brutális offenzíva egész Európában, melyek ellen
felegyenesednek a dolgozók és az ifjúság.
Az algériai szakértőknek van okuk nyugtalankodni,
annál is inkább, mert az országot függetlensége 1962-es elnyerése óta a
legnagyobb veszély fenyegeti. A Maghreb,
a Machrek és a Szahel térsége, amelyhez hazánk tartozik, a nemzeteket
megsemmisítő megrázkódtatások zónájának része. 2013. márc. 14. óta új helyzet állt be, ezt az ország déli
vilayáiban a fiatalok tüntetései jellemzik a munkanélküliség, az ideiglenes
munkák ellen, melyet a nemzetközi tőke paktuma generált 1,5 millió munkahely
megszüntetésével, a deregularizáció bevezetésével.
A fiatalok mozgalmával egyidőben
megsokszorozódnak a sztrájkok a közszférában és a termelésben – közöttük vannak
a 87 b cikkely áldozatai és azok, akiket 2011-ben elfelelejtettek, amikor
jelentős béremeléseket értünk el sztrájkok és tárgyalások után. A mai mozgalmak
folytatódnak a bizonyos szektorokban elért eredmények dacára, sőt, növekednek,
mivel nem született teljes megoldás a problémákra. Pedig a megoldás sürgős, meg
kell szüntetni a munkahelyek létrehozása előtti akadályokat úgy, hogy az ideiglenességet kizárjuk, a
magánkézben levő és rabszolgaságot művelő munkaügynökségeket megszüntetjük, az állami gazdasági
vállalatokat újranyitjuk, a közigazgatás óriási deficitét eltöröljük.
A munkanélküli jövedelem bevezetése,
valamint az alacsony jövedelműek lakhatáshoz jutattása is minden bizonnyal
idetartozó intézkedés.
Ezeket az intézkedéseket 1997-től
javasolja az országgyűlésnek a Dolgozók Pártja – mindeddig hiába. Márpedig ezek hiján kialakulnak a feltételek
ahhoz, hogy az alkotmány és a 2014-es elnökválasztás az imperializmus eszközévé
váljon, az ország káoszba hulljon, a külföldi fosztogatás áldozata legyen.
Az USA–imperializmus ügynöke, a
gyilkosságok és a káosz specialistája, a katari Qaradaoui, mely a dél-algériai
fiatalokat «forradalomra» biztogatja -
vagyis a szíriai «és líbiai mintájú felforgatásra» –, háborús üzenettel ér fel.
A nemzet fenntartása olyan felelős
döntéseket követel, amely lehetetlenné teszi az ellenforradalom feltámadását.
Louisa
Hanoune
Kapcsolattartás
Informations internationales
Entente internationale des travailleurs et des
peuples
87, rue du
Faubourg-Saint-Denis 75010 - Paris -France
Tél : (33 1) 48
01 88 28Fax : (33 1) 48 01 88 36 E.mail eit.ilc@fr.oleane.com
Directeur
de la publication : Daniel Gluckstein - Imprimerie Rotinfed 2000, 87, rue du
Faubourg-Saint-Denis, 75010 Paris (France) - Commission paritaire n° 0713 G
82738 Edité par “Les Amis de l’Entente”, 18, allée Colbert, 78470
Saint-Rémy-lès-Chevreuse
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.