Kína-levél

Kína-levél 397.sz., 2013. márc. 15.

 

 

Az ülésszak vége. Pekingben márc. 17-én az Országos Népi Gyűlés befejezte munkáját. Xi Jinpinget (a Kínai Kommunista Párt főtitkára) 14-én meglepetés nélkül köztársasági elnökké választották (egyetlen ellenszavazattal) és másnap Li Keqiangot miniszterelnökké.

Xi Jinping a «kínai nemzet nagy újjászületésére» hívott; ami Li Keqiangot illeti, ő pedig azt magyarázta, hogy «a kulcs a gazdaság átalakítása. Kombinálnunk kell a reformok jótékony hatását, a belső keresleti potenciát és a kreativitás dinamizmusát». Mindazonáltal nem jelölt meg semmi konkrét kezdeményezést, húzza alá a Reuters sajtóügynökség (márc. 17.). Természetesen azt megígérte, hogy nem hagyja magát megbénítani a «sajátságos érdekektől», ezalatt a rentabilitást, pontosabban az állami vállalatok és a állam monopol helyzetét értve, melyek a reformokat gátolhatják. Li a piacgazdaság híve, a Világbank múlt évben közzétett «Kína 2030» jelentése védnöke. P. Markowski, a kínai hatóságok amerikai pénzügyi tanácsadója fejti ki (márc. 18.): «Kína strukturális reformokat fog végrehajtani, amelyek porrá zúzzák az állami vállalatokat».

«Sürgetésbe vegyült nyugtalanság». A frakcióharc cseppet sem csitult, a posztokért vívott harc még tartogatott néhány meglepetést, de a lényeg az, amit a QuestionChine honlapon olvashatunk: «sürgetésbe vegyült nyugtalanság jellemzi a kínai politikai osztályt». Egy, a hatalom csúcsait jól ismerő megfigyelő szerint «a párt tartja magát a vitális gazdasági reformokhoz, hogy hatalmát hosszú időre megőrzizze» és «minden képviselő teljesen egyetért abban, hogy a legnagyobb kockázat lenne, ha semmit sem csinálnának» (China Policy Institute Blog, márc. 18.). Ami a Kínai Kommunista Párt vezetését illeti: «Mindenki reformokról beszél, de valójában mindenki fél a reformoktól», állítja a történész Ma Yong, mivel a vezetők számára a kérdés így merül fel: «Vajon ezen az úton biztosítható-e a társadalom kontrolljának őrzése?» («New York Times», febr. 14.). Vagy egy fordulat elsöpörné-e a politikai hatalmat?

A munkásképviselet kérdése. A brit üzleti lap, a «Financial Times» (febr. 4.) örvendezik a Foxconn-nál tartott új szakszervezeti választásoknak: «A választási szabadság hozzájárul a párt stabilitásához és hatalma megőrzéséhez», mivel «ezeknek a választásoknak nem az a célja, hogy a dolgozókat felszabadítsa, hanem lehetővé teszik az olyan, robbanáshoz vezető feszültség elkerülését, amelyet a hatóságok nehezen kezelhetnének». Ezért «a dolgozóknak a bázisszinten szükségük van hatékonyabb szóvivőkre, ha el akarjuk kerülni, hogy utcákra menjenek». Hiszi, aki akarja… De tényleg, mi is az a «hatékony szóvivő»?

A shenzheni Ohms munkásainak megvan az ötletük erre: a hatékony szóvivő a munkásokért szól és nem az igazgatásért,  s minden körülmények közt a munkások érdekeit védi. Ma pedig ők, akik szabad jelöltállítással, közvetlenül választottak az utolsó szakszervezeti választáson, vissza akarják hívni vezetőjüket, mivel az az igazgatóságot képviseli. Legyen szó akár munkaszerződésről is, soha nem áll ki mellettük. Az Ohms hatszáz munkása márc. 12-én aláírta azt a peticiót, amelyből lejjebb részletet közlünk. Nyilván, ez valami más szinezetet ad azoknak a választásoknak, amelyhez hasonlóakat szervez a hivatalos szakszervezet Shenzhen 163 más üzemében is.

 

A «China Labour Bulletin» véleménye. A szakszervezeti függetlenség híveként a munkásjogvédő szervezet ezt írta ennek kapcsán: «Reméljük, hogy a szakszervezeti elnök visszahívása és az új választások olyan reprezentatív, autentikus szakszervezet létrejöttéhez vezetnek, amely képes lesz a tagjai jogait és érdekeit megvédeni az igazgatással vitt kollektív tárgyalások folyamán. Itt lehet igazán látni, hogy a szakszervezet szerepe az, hogy kollektív tárgyalásokat folytasson, az ilyen szakszervezet tudja azt a falat ledönteni, ami olyan régóta elválasztja a munkásokat a szervezetetüktől és tud valódi munkásalapokat biztosítani. A shnezeni Szakszervezeti Föderáció ebből az eseményből profitálhatna és nagy lépéseket tehetne előre a munkásszakszervezet útján, az Ohms igazgatósága megtanulhatná a szakszervezet és a bérekről, munkakörülményekről, munkaidő hosszáról való tárgyalás tiszteletben tartását, ezzel valóban harmonikus viszonyokat teremtve az üzemben.»

Az bizonyos, ahogyan a  «Financial Times» írta, hogy annak alapján, ahogyan szervezik, «ezeknek a választásoknak nem az a célja, hogy a dolgozókat felszabadítsa», és számos akadály merül fel. A munkáltatók pl. keményen ellenállnak (a külföldiek kereskedelmi kamarája, a hongkongi munkáltatók, stb.), egyébként sikerrel, mert meg is akadályozták a kollektív tárgyalásokról szóló törvénykezést, melynek vitája Guangdong tartományban lett volna. De azok is, akik a hatalom monopóliumát birtokolják, akik megengedik, hogy a munkaügyi törvényeket lábbal tapossák, akik megtiltják, hogy a dolgozók saját kezükbe vegyék saját ügyeiket.

Mégis, a dolgozók szívósan haladnak. Néhány évvel ezelőtt ki remélte volna, hogy szabad jelöléssel titkos szakszervezeti választások lesznek? S ha egyszer vannak már ilyenek, ki mondhatná, hogy a dolgozók nem találják meg a módját annak, hogy visszahívják azokat, akik nem értük szólnak?

 

 

 

 

«Olyan szakszervezetet akarunk, amely értünk szól»

 

Az Ohmsnál a szakszervezeti tagok egy része vissza akarja hívni az egy éve általuk szabad jelöléssel és titkosan választott szakszervezeti elnököt. Febr. 28-án kiplakátolták petíciójukat az üzemi bejáratnál 106 munkás aláírásával, melyben új választásokat kérnek az elnök posztja betöltésére, ahogyan a törvények előírják. Részletek a China Labour Net közlésében.

 

«A szakszervezet elnöke megválasztásának körülményei lehetővé tették volna, hogy valóban a tagság érdekét képviselje, ilyenfajta tevékenységet azonban nem tapasztaltunk részéről. Fordítva, mindig az igazgatóság álláspontját vallotta magáénak, sőt, még segített is jogainkon erőszakot tenni. Itt, a vállalatnál néhányan a legrégebb idő óta dolgozók vagyunk. 2008 elején [a munkaszerződések törvényének életbelépésekor) a társaság két határozott időre szóló szerződést iratott alá velünk.  A második közeledtével a törvény szerint határozatlan időre szólót kellett volna kötni. Az igazgatóság minden módon megpróbálta megakadályozni.

Jan. 28-án közülünk 22-en, akik 6-8 éve dolgozunk itt, megtudtuk, hogy  munkaszerződésünket nem újítják meg és az itt töltött évekre számított törvényes végkielégítést sem fogjuk megkapni. Ahogy ez kiderült, rögtön a szakszervezethez mentünk, remélve, hogy meghallgat és támogat bennünket. De a szakszervezet soha egyetlen lépést sem tett, hogy megvédjen minket, még azt is el akarta hitetni, hogy alá kell írnunk a felmondást, mert az jogos.

[Az igazgatóság egy másik ígéretét sem teljesítette: a határozatlan időre szóló szerződés aláírásakor béremelést, a szerződést diszkréten módosítva…) Többször is a szakszervezethez fordultunk, semmilyen segítséget nem kaptunk, sőt, az elnök  megpróbálta elfogadtatni velünk a módosított szerződést. Az elnök munkájának mérlege: a tagsággal a szakszervezeti  ügyeket nem közölte, a 2012-es sztrájk bizonyos követelései még mindig nem teljesültek, a magas hőmérsékleten végzett munka pótléka még mindig nincs elrendezve, az elnök a szakszervezeti alapból önhatalmúan a vállalatnak ítélt egy 20 ezer yüanos szubvenciót, hogy a vállalat által eldöntött aktivitást finanszírozza. Az elnök azt keresi. hogyan tud elaltatni bennünket a szabadságok idejére juttatott kisösszegű juttatással – holott a szerződések ügyében többszázezer yüant vesztettünk!

Az Ohms szakszervezete, ha a 163 szabad szakszervezeti választás referenciája akar lenni Shenzenben, példát kell mutasson, a dolgozók valódi képviselete példáját. Ha a szakszervezet, amelyet mi választottunk, már nem bennünket képvisel, hanem átállt a munkáltató oldalára, akkor jogunkban áll a visszahívás eszközével élni.

Nem az az alapvető célunk, hogy a szakszervezet elnökét leváltsuk, hanem olyan szakszervezetet akarunk, amely értünk szól, dolgozókért, segít problémáink megoldásában és érdekeink megvédésében.»

 

–––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––

 

Az országos népi gyűlés ülésszaka apropóján

 

A képviselők. «Népi» gyűlés? A 3000 küldött (képviselő) közül a 90 leggazdagabb 77 milliárd euró aktívummal bír és 31-en dollármilliárdosok (minden bizonnyal euróban is). A kínai népi konzultációs tanács berkeiben  52-en vannak.  A számok 17 %-kal nőttek a múlt évhez képest.

Valószínű, azon kiváltságosok közé tartoznak, akik külföldön helyezték el vagyonuk egy részét befektetéseik nagyobb rentabilitásért és biztonságáért: a négyezer újgazdag 28 %-a több mint 6 millió yüant (kb. 800 000 €) birtokol ilyen-olyan alapokban  (a Boston Consulting Group felmérése szerint). Összességükben több mint 4000 milliárd euróval rendelkeznek! («Caixin», márc. 16.)

A legmagasabb kínai minimálbér (Shenzhen) 1500 yüan (188 €). Van-e valaki, aki elhiszi, hogy ezeknek a képviselőknek van halvány fogalmuk is arról, mire van szüksége a népesség óriási többségének?

 

A nagy reformok. Nézzük, hogyan összegzi a  «Le Monde» márc. 18.). «Li Keqiang beszélt a folyó nagy adminisztratív reformokról, amelyeket  a "kormányzati feladatok átalakítására, a kormány, a piac és a társadalom közötti viszonyok újradefiniálására  és racionalizálására" szánnak. Hála ezeknek a restrukturális  és pénzügyi  deregularizációs intézkedéseknek, az új tandem [Xi Jinping és Li Keqiang] meg tud felelni a business-körök várakozásának, akik a magánszektor hátrálásáról panaszkodtak a közszférával szemben».

A «népi közeg» várakozásának megfelelés tehát nem szerepel a napirenden … Például annak a 137 munkahelyi balesetet szenvedett vagy szakmai betegséget szerzett dolgozónak sem, akik képviselőiknek levelet írtak, hogy rokkantságuk kerüljön már végre elismerésre.

 

Sztrájkjog. A konzultatív tanács egyik tagja, Ge Jianxiong, a neves sanghaji Fudan egyetem könyvtárának igazgatója javasolta («Financial Times» kínai nyelven, márc.5.) az alkotmány felülvizsgálatát a sztrájkjog helyreállítása céljából. A sztrájkjog 1982 óta nem szerepel benne sokak, közöttük az állami vállalatok és alkalmazottaik számára sem. Mégha azóta egyetlen kormány sem deklarálta illegálisnak – jegyzi meg –, akkos is minden dolgozó számára el kell ismerni érdekei legitim megvédésének jogát. A «China Labour Bulletin» emlékeztet, hogy Zeng Qinghong képviselő, egy állami gépkocsigyártó vállalat igazgatója Guangdong tartományban már 2011-ben megtette ezt a javaslatot a sztrájkjogra a híres Honda-sztrájk után. Sikertelenül… Egy másik változás is javaslatra került: a migráns dolgozók városi diszkriminációjára hivatkozva a szabad mozgás és letelepedés bevezetése minden állampolgár számára.

 

A munkaszerződések törvényények újrafogalmazása. Semmiféle információ nem utal erre, csakúgy, mint a kollektív szerződések vagy a szakszervezeti és egyesülési szabadságjogok tekintetében.

 

Munkatáborok. Mit mondott az új miniszterelnök, Li Keqiang márc. 17-i sajtótájékoztatóján annak kapcsán, hogy munkatáborokba küldik a petícióírókat vagy néha a sztrájkok szervezőit? «Az érintett ügyosztályok sürgősen kidolgozzák a reform tervezetét, hogy az elkészüljön még az év vége előtt». Négy város – Nanjing, Qingdao, Zhengzhou és Lanzhou – lettek kijelölve, hogy olyan «kalauz-programot» mutassanak be, amely a «munka általi újjánevelést» helyettesíti az «illegális viselkedés nevelés általi helyesbítésével» (AFP,  márc. 17.). Ennél többet nem tudni…

Yunnan hatóságai febr. elején bejelentették, hogy felfüggesztik a munka általi újjánevelés tábora rendszerét (egyszerű rendőri intézkedéssel ide lehet küldeni akárkit is a «rend megsértése okán»), de a hivatalos Xinhua sajtóügynökség pontosította, hogy egy ilyen döntés Peking hatásköre, nem a tartományé. A kínai emberjogi liga februárban közzétette, hogy többeket kiengedtek, mielőtt lejárt volna büntetésük.