Támogassuk-e mi is?

 

 

Európa 17 országában, Facebook-csoportok közvetítésével indult aláírásgyűjtési kampány az Európai Polgári Kezdeményezés keretében a  Feltétel Nélküli Alapjövedelem bevezetése érdekében. ”Amennyiben hét tagállamban meglesz a támogatók előírt minimuma az Alapjövedelmet támogató egymillió nyilatkozat az EU ötszázmillió lakosától, az Európai Bizottság köteles lesz behatóan tanulmányozni a kezdeményezést, s nyilvános meghallgatást rendezni róla az Európai Parlamentben”.

Jelenleg az európai tagországokban 26 millió munkanélkülit tartanak számon (hivatalosan!), a szám minden évben emelkedik. Ezzel párhuzamosan a szegénység mértéke nőttön nő. Az ENSZ szervezete, a Unesco a napokban publikálta jelentését, melyben felhívja a figyelmet arra, hogy a „gazdag országokban” is a gyermekeket  bünteti a szigorítások politikája. Az oktatási, egészségügyi, szociális  kiadások csökkentése olyan számla, amit a gyerekek fizetnek meg.

Minden uniós tagállamban szembe kell nézni a munkavégzés egyre rugalmasabbá tételével, a szociális kiadások lefaragásával, a bérek befagyasztásával, a nyugdíjkorhatár emelésével, a nyugdíjak megnyirbálásával, a munkanélküli járadékból tömeges kizárásokkal, a szociális hálóhoz jutás „érdemek” alapján megszabásával, bérdömpinggel, az oktatás és egészségügy szolgáltatásainak drágulásával, diszkriminatív szegényellenes sajtókampányokkal... mert a versenyképesség növelését, az adósságszolgáltatás fokozását követeli az EU. Pedig az elszegényedést ezek az intézkedések hozzák.

Ennek tükrében kell nézni az EU nemrég meghirdette „szegénységellenes harcát” is. Ennek tükrében kell nézni az alanyi jogon járó alapjövedelem kérdését is.

Hát nem ilyen alapjövedelem volt (az a valaha) tisztességes munkanélküli járadék, vagy szociális segély, amelyet eleink kiharcoltak, s amelyet egyre jobban megnyirbálnak kormányaink az uniós parancsra? Ehhez az Unióhoz forduljunk olyan kérdéssel, ami éppen szembemegy politikájával és úgy, hogy a kezdeményezés elbírálása eleve borítékolható? Rókától kérni a tyúkól őrzését.

Az EU, az EB, az EP „tanulmányozni” fogja a rá semmiben nem kötelező érvényű kampányt... és? Szívéhez kap és hátat fordít eddigi múltjának, összes szerződésének?

A helyzet azonban súlyosabb az egyszerűen felesleges kampányban részvételnél. Mi lehet ennek a kezdeményezésnek a célja? Az egyre eltökéltebben küzdő népek harcát nézve nem meglepő az üzenet: „elég, ha a számítógép előtt aláírtok egy semmire nem kötelező folyamodványt... ezzel meg is van a tiltakozás... mást már tenni sem kell... hagyjátok a sztrájkokat, tüntetéseket, demonstrációkat...”. Pontosan ekként fordítható ellenkezőjére az (egyébként jószándékkal aláírók) szándéka.